Kőtörőfűfélék

növénycsalád

A kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) a zárvatermők (Magnoliophyta) közé tartozó kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjének névadó családja mintegy hatszáz fajjal.

Kőtörőfűfélék
Virágzó kőtörőfű (Saxifraga sp.)
Virágzó kőtörőfű (Saxifraga sp.)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Saxifragaceae
Juss., 1789
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kőtörőfűfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kőtörőfűfélék témájú kategóriát.

Származásuk, elterjedésük szerkesztés

Minden földrészen megtalálhatók, de a legtöbb faj holarktikus; a legtöbb Észak-Amerikában, illetve a Himalájában él.

Megjelenésük, felépítésük szerkesztés

Füvek és fás szárú növények egyaránt tartoznak a családba; a lágy szárúak jóval többen vannak, mint a cserjék. Leveleik rendszerint váltakozva (ritkábban átellenesen vagy örvesen) állnak. A levelek lehetnek egyszerűek vagy tenyeresen összetettek, a szélük ép vagy fűrészes. Sok faj tőlevélrózsás.

Nem nagy, örvös, rendesen öt- ritkán négytagú, (és ötkörű) kétivarú virágaik, amelyeknek csészéje és pártája is van (a sziromlevelek néhány fajnál visszafejlődtek), különböző virágzatokba rendeződnek. A porzóknak két köre is lehet, ilyenkor a külső porzók a sziromlevelek előtt állnak. A bibeszál szabad vagy összeforrt. Termőleveleik száma megegyezik a szirmokéval. A magház felső, félig vagy egészen alsó állású, egy- vagy kétüregű; a számos magkezdemény aránylag vastag maglécen ül. A magház gyakran álterméssé nő össze a vacokkal.

Termésük általában kicsiny tok, ritkábban tüsző, sok maggal. Gyakran kétrekeszű; a két bibeszál mint afféle szarvacska ül a termés tetején. Az egyenes csíra a magfehérje tengelyében fejlődik ki.

Életmódjuk, élőhelyük szerkesztés

Évelők; a legtöbb faj örökzöld, illetve félörökzöld. Nevüket onnan kapták, hogy számos lágy szárú fajuk leginkább a hegyvidékeken, köves, sziklás helyeken, szirtek hasadékaiban nő, ahol mintegy töri, rontja a kősziklát. A sziklagyepekben gyakran dominánsak.

A lágy szárú fajok között sok a pozsgás; törzs- és levélszukkulens fajok egyaránt előfordulnak.

Felhasználásuk szerkesztés

A sziklakertek megbecsült díszei.

Források szerkesztés