A Karabiner Model 1931 vagy csak K31 egy húzózáras ismétlőkarabély. A svájci fegyveres erők rendszeresített lőfegyvere volt 1931 és 1958 között, bár néhány darabot még 1970-ben is használtak. Egy hat darab 7,5×55mm Swiss kaliberű lőszer (a 7,62×51 mm NATO vagy .308 Winchester kaliberű lőszer hasonló ballisztikai tulajdonságait hordozó kaliber) befogadására alkalmas kivehető tárral rendelkezik, de újratöltésekor egy töltőléc használatos.

Karabiner Model 1931 (K31)

TípusHúzózáras karabély
Ország Svájc
TervezőEidgenössische Waffenfabrik
GyártóWaffenfabrik Bern
Alkalmazás
Alkalmazás ideje1931-1958
Használó ország Svájc
 Vatikán
Műszaki adatok
Űrméret7,5 mm
Lőszer7,5x55mm Swiss
Tárkapacitás6 darab
Működési elvHúzózáras
Tömeg4 kg
Fegyver hossza1105 mm
Csőhossz652 mm
Elméleti tűzgyorsaság750 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség780 m/s
A Wikimédia Commons tartalmaz Karabiner Model 1931 (K31) témájú médiaállományokat.

A K31 a K11 karabélyt és puskát váltotta le, a K31-et fokozatosan 1958-tól pedig a SIG SG 510 váltotta.

Bár a K31 nagyjából az előző svájci Schmidt–Rubin szolgálati fegyvereken és karabélyokon alapul, magát a lőfegyvert nem Rudolf Schmidt ezredes (1832-1898) tervezte, hiszen 1931-ben már nem volt életben.[1][2] Eduard Rubin gépészmérnök (1846-1920) tervezte a K31-hez és elődeihez használt 7,5×55mm Swiss lőszert. Ez a lőfegyver a berni (Svájc) Eidgenössische Waffenfabrik egy akkor újnak számító kivitelezése volt. Az első 200 darab K31-es 1931 májusában készült katonai kísérletekre, innen kapta a modell a nevében szereplő számot.

Kivitelezési részletek szerkesztés

Tulajdonságok szerkesztés

Összehasonlítva a K11-essel, a závárzatot jelentősen rövidebbre tervezték, ezáltal biztosítva egy puskahossznak megfelelő csövet és látómezőt, a K11 méreteinek átlépése nélkül, a hátsó irányzékot hátrébb helyezve, és a gyújtószeg lőszerre való rácsapási idejének az elsütőbillentyű meghúzása után felére csökkentésével. A K31-es egy ún. "free-floating", 4-es huzagolt csővel rendelkezik. A mechanizmust két csavar rögzíti az fegyveragyhoz, egyik a markolattűnél, a másik a töltényűrnél. Ez lehetővé tette az alumínium csőfoglalat elhanyagolását, amit a korábbi Schmidt-Rubin fegyvereknél alkalmaztak. Az elsütőbillentyűt úgyszintén áttervezték.

A K31-esek kitűnő pontosságukról híresek. A svájci erők az egyéni lövészetnek tulajdonították a legnagyobb fontosságot. Ezáltal a karabély szűk gépipari tűrésekkel és kiváló szaktudással készült. A lőfegyver svájci kézikönyve szerint a várható pontosság 300 méteren 4 cm (R50) a vízszintes tengelyen, a függőleges tengelyen pedig 6 cm (R50), biztos pozícióból és az általános 7,5×55mm Swiss lőszert használva. Ugyanilyen körülmények között a várható pontosság 1000 méteren 21 cm a horizontális, és 43 cm a vertikális tengelyen. Az R50 azt jelenti, hogy a lövések 50%-a az előbb említett átmérőjű körökben fog találni.[3]

Források szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz K31 karabély témájú médiaállományokat.
  1. Angol nyelven: Bobinson, Holt (2008). "The model 1911 Schmidt Rubin: the other Switzer". Guns Magazine.
  2. Angol nyelven: The Gun Digest Book of Firearms Assembly/Disassembly: Centerfire Rifles, Volume 4 by J. B. Wood. Published by Krause Publications, 2003. ISBN 978-0-87349-631-5 Archiválva 2016. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Angol nyelven: A svájci K31 kézikönyve

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a K31 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.