Tanaka Kakuei
Tanaka Kakuei (田中 角栄) (Futada, Niigata prefektúra, 1918. május 4. – Sindzsuku, 1993. december 16.) japán politikus, aki 1947 és 1990 között a képviselőház tagja, 1972 és 1974 között pedig Japán miniszterelnöke volt.
| Tanaka Kakuei | |
 | |
| Japán 64–65. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1972. július 7. – 1974. december 9. | |
| Előd | Szató Eiszaku |
| Utód | Takeo Miki |
| Japán nemzetközi kereskedelmi és ipari miniszter | |
| Hivatali idő 1971. július 5. – 1972. július 7. | |
| Előd | Mijazava Kiicsi |
| Utód | Nakaszone Jaszuhiro |
| Japán pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 1962. július 18. – 1965. június 3. | |
| Előd | Mikio Mizuta |
| Utód | Fukuda Takeo |
| Japán posta- és távközlési miniszter | |
| Hivatali idő 195. július 10. – 1958. június 12. | |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | második kínai–japán háború |
| Született | 1918. május 4.[1][2][3][4][5] Futada |
| Elhunyt | 1993. december 16. (75 évesen)[1][2][4][5] Keio University Hospital |
| Párt |
|
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái |
|
| Halál oka | tüdőgyulladás |
 | |
| Tanaka Kakuei aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tanaka Kakuei témájú médiaállományokat. | |
A Fukua Takeóval folytatott hatalmi harc után az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig a kormányzó Liberális Demokrata Párt legbefolyásosabb tagja lett. Több politikai botrány központi figurája volt, amelyek csúcspontja az 1976-os Lockheed megvesztegetési botrány volt, amely letartóztatásához és bírósági tárgyalásához vezetett; két alsóbb fokú bíróság bűnösnek találta, de ügye haláláig a Legfelsőbb Bíróság előtt maradt nyitva. A botrányok, valamint egy 1985-ben elszenvedett, legyengült agyvérzése politikai frakciójának összeomlásához vezetett, amelynek legtöbb tagja 1987-ben Takesita Noboru vezetésével újjászerveződött.[6]
Erősen azonosult az építőiparral, de soha nem volt építésügyi miniszter.[7] Lánya, Tanaka Makiko és veje, Tanaka Naoki ma is aktív politikai személyiségek Japánban.
Gazdaságpolitika szerkesztés
1972-es hivatalba lépésekor Tanaka ambiciózus infrastrukturális tervet tett közzé Japán számára, amely országszerte új gyorsforgalmi utak és nagysebességű vasútvonalak hálózatát írta elő. Ezt a tervet Tanaka egyszer már megírta "A japán szigetek átalakításának elmélete" című könyvében: több gazdasági funkciót képzelt el a 300 000-400 000 lakosú másodlagos városokba, és ezeket a városokat nagysebességű vasúttal kötötte össze Tokióval, Oszakával és más magvárosokkal, ami forradalmi nézet volt abban az időben, amikor még csak egy Sinkanszen vonal létezett.[8]
Tanaka kormánya kiterjesztette a jóléti államot olyan intézkedésekkel, mint például a nemzeti nyugdíjak megduplázása,[9] az ingyenes orvosi ellátás bevezetése az idősek számára, 1972-ben a gyermektámogatások biztosítása, 1973-ban pedig a nyugdíjak indexálása az infláció mértékéhez.[10] 1973-ban elfogadták a szennyezés okozta egészségkárosodás kompenzációjáról szóló törvényt, amelynek célja az volt, hogy bizonyos, a kormány által kijelölt településeken bizonyos betegségek áldozatainak kártérítést és orvosi költségeket fizessenek, valamint az ezen családok által igényelt egészségügyi és jóléti szolgáltatásokat nyújtsák.[11]
A japán gazdaságot, és így Tanaka népszerűségét is súlyosan megviselte az 1973-as olajválság inflációs hatása.[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ „Lockheed Scandal 40 years on: The downfall of Prime Minister Kakuei Tanaka” (Hozzáférés: 2018. november 26.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ a b Sterngold, James. „Kakuei Tanaka, 75, Ex-Premier and Political Force in Japan, Dies”, New York Times , 1993. december 17. (Hozzáférés: 2014. január 15.)
- ↑ 池上, 彰. „今も熱く語られる政治家「田中角栄」の功罪”, 日本経済新聞 , 2014. január 13. (Hozzáférés: 2014. január 18.)
- ↑ Culture and Welfare State (2008. január 1.). ISBN 9781848440234
- ↑ Japan's Emergence as a Global Power (2001). ISBN 9780313299728
- ↑ The Japan of Today, Published in 1989 by The International Society for Educational Information, Inc.
| Elődje: Szató Eiszaku |
|
Utódja: Takeo Miki |
