Kamcsatkai barnamedve

emlősalfaj

A kamcsatkai barna medve (Ursus arctos beringianus) a barna medve második legnagyobb termetű alfaja, mérete alig marad el a csúcstartó kodiak medvéétől.

Kamcsatkai barna medve
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Medvefélék (Ursidae)
Alcsalád: Ursinae
Nem: Ursus
Faj: U. arctos
Alfaj: U. a. beringianus
Tudományos név
Ursus arctos beringianus
(Middendorff, 1851)
Szinonimák

kolymensis Ognev, 1924
mandchuricus Heude, 1898
piscator Pucheran, 1855

Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kamcsatkai barna medve témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kamcsatkai barna medve témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

Marmagassága 1,5 méter, testtömege akár 650 kg is lehet.[1] A kifejlett hímek felágaskodva elérhetik a 3 métert is.

Elterjedése, élőhelye szerkesztés

Kelet-Szibéria tajgavidékein él, legnagyobb populációja a Kamcsatkai-félszigeten fordul elő. Állatkertekben ritka.

Életmódja szerkesztés

Főleg gyümölcsöket, bogyókat, kisebb gerinceseket eszik, de kiás egyes gumókat és gyökereket is. A kodiak medvéhez hasonlóan szívesen fogyaszt fűféléket is. Egész nap aktív lehet, de legszívesebben reggel és este mozog.

Magányosan él, de a táplálékban gazdag területeken többen is összegyűlhetnek, például a lazacok ívásakor. Előfordul a kannibalizmus is, a kifejlett erős hím főleg a bocsokra lehet veszélyes. A téli táplálékszegény időszakban nyugalomba vonul, de nem alszik igazi téli álmot. A nőstények ilyenkor hozzák világra még az 1 kg-ot sem elérő, védtelen, csupasz és vak bocsaikat. A fiatalok legalább két évig anyjukkal maradnak, majd 4-6 éves korukban válnak ivaréretté. A teljes testnagyságukat 11 éves korukra érik el.

A kamcsatkai barna medve alapvetően kerüli az embert, de hírhedten kiszámíthatatlan viselkedése révén veszélyes lehet az emberre, időnként előfordulnak tragikus balesetek. Szerencsére élőhelyük viszonylag gyéren lakott terület, így az emberekkel való találkozás lehetősége csekély.

Jegyzetek szerkesztés

  1. McLellan, B.N. and D. Reiner. 1994. A review of bear evolution Archiválva 2022. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Int. Conf. Bear Res. and Manage. 9: pp. 85–96. (PDF) . Hozzáférés ideje: 2011-09-26.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés