Kanadai vapiti
A kanadai vapiti (Cervus canadensis canadensis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó vapiti (Cervus canadensis) egyik kihalt észak-amerikai alfaja.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 John James Audubon rajza kanadai vapitikról. A rajz 1847-ben készült
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Kihalt Kihalás ideje: 1880       
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Cervus canadensis canadensis (Erxleben, 1777) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kanadai vapiti témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kanadai vapiti témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
A kanadai vapiti az USA északi és keleti részein, valamint Kanada délkeleti részén élt. Az utolsó példányt Pennsylvania államban lőtték le 1877. szeptember 1-jén.[2][3] 1880-ban Az Amerikai Egyesült Államok Halászati és Vadászati Hivatala (U.S. Fish and Wildlife Service) kihaltnak nyilvánította az alfajt.[4] Rokona, a Cervus canadensis merriami is körülbelül ebben az időben halt ki.
Megjelenése szerkesztés
A kanadai vapiti nagyobb volt nyugati rokonainál. Egy felnőtt bika elérte az 543 kilogrammot, marmagassága a 150 centimétert. Agancsának hossza 180 centiméter volt.[3]
Története szerkesztés
Az 1400-as évek végén Észak-Amerikában a vapiti volt a legelterjedtebb patás állat; a kontinens majdnem mindegyik részén rá lehetett bukkanni. A kanadai alfajt meg lehetett találni egész Kelet-Kanadában és Kelet-USA-ban, nyugaton egészen a Mississippi folyóig. A nagy, erdős területeket kedvelte. Ahogyan az európaiak a következő századokban terjeszkedtek a kontinensen, a vapiti állományok csökkenni kezdtek, mivel az emberek túlvadászták őket és kivágták élőhelyüket, a hatalmas erdőket. John James Audubon természettudós azt állította, hogy 1851-ben, az Allegheny-hegységben már csak kevés vapitit lehet találni, és az eredeti elterjedési területükről már eltűntek. A 19. század végére a kanadai vapiti teljesen kihalt. Ami keveset tudunk erről az alfajról, azt csontvázakból és korabeli leírásokból ismerjük.[5]
Betelepítések a kanadai vapitik korábbi területeire szerkesztés
Nemsokára, hogy a kanadai vapiti kihalt, a Yellowstone Nemzeti Park vezetői féltek, hogy a Parkban és környékén túlszaporodnak a vapitik, ezért állatokat ajánlottak olyanoknak, akik befogadnák őket. Az újonnan létesített Pennsylvania Game Commission (Pennsylvania állam Vadászati Hivatala) jelentkezett erre a hirdetésre, hogy kitöltse új vapitikkal az üresen maradt erdőket. 1913–1926 között a Hivatal 177 állatot eresztett szabadon, ezekből 50 a Yellowstone-ból származott. Pennsylvania 10 megyéjében történt betelepítési program.[6] Manapság Pennsylvaniában több mint 800 vapiti él, elterjedési területük ebben az államban 1287 négyzetkilométer.[7][8]
1990-ben vizsgálatot végeztek az egykori kanadai vapiti elterjedési területén, hogy lássák ha még élnek itt vad vapiti állományok. A vizsgálódás után Arizonából, Kansasból, Új-Mexikóból, Észak-Dakotából, Oregonból, Utahból és az Alberta tartományi Elk Island Nemzeti Parkból egészséges sziklás-hegységi vapitikat telepítettek be a kanadai alfaj területére.
A vapitit sikeresen betelepítették 1995-ben Wisconsinba, 2001-ben Ontarióba és Kentuckyba, 2002-ben Tennesseebe, az észak-karolinai Great Smoky-hegység Nemzeti Parkba és Michigan északi részébe. További élőhely vizsgálatokat tettek Illinois, Virginia, Nyugat-Virginia és New York államokban, de ide még nem telepítettek vapitikat.[9]
Lehetséges megmaradt állományok szerkesztés
Lehetséges, hogy a kanadai vapitiból nemcsak csontvázak maradtak meg. 1905-ben, Theodore Roosevelt amerikai elnök Új-Zélandnak 20 vapitit ajándékozott. Ezekből 18 élte túl a hajóutat, és őket a Fiordland Nemzeti Parkba helyezték. Az állatok fele a Yellowstone Nemzeti Parkból származott, míg a másik fele a massachusettsi Brookfield melletti vadasparkból, amely H.E. Richardson tulajdona volt. A Massachusettsből származó állatok sokak szerint Észak-Minnesotában befogott kanadai vapitik. Ezt a feltételezést az is erősíti, hogy az új-zélandi vapitik különleges tulajdonságokat mutatnak, ilyen az „elágazó agancs”, ugyanis a fő ág csúcsa elágazik.[10]
Akárhogy is legyen, a genetikailag tiszta kanadai vapiti valószínűleg már megsemmisült. Ahhoz, hogy a kanadai vapiti megmaradjon és alkalmazkodjon Új-Zéland kemény éghajlatához, más, szívósabb vapiti alfajokkal kellett kereszteződjön. A tisztavérű állomány tönkremenéséhez egyéb okok is hozzájárultak; például 1935-ben elvesztették védett státuszukat; kereszteződtek a gímszarvassal; az új-zélandi kormány káros, inváziós fajnak nyilvánította. Manapság a vapiti állomány csak árnyéka az egykori populációnak, amely most csak hibrid állatokból áll. Ezeknek az állatoknak sokszor sikerül túlélni a kormány által elrendelt kiirtási „hadjáratokat” a Fjordland környékén.[11]
Lehet, hogy Ontario nagy erdeiben még élnek kanadai vapitik. Az 1980-as évek elején, Sault Ste. Marie város közeléből beszámolók érkeztek egy vapiti csoportról. Lehet, hogy a látott állatok a kanadai alfajhoz tartoztak, ami azt jelentené, hogy Ontarióban még létezik ez a kihaltnak vélt állat.[10]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Erxleben, J.C.P. (1777) Anfangsgründe der Naturlehre and Systema regni animalis.
- ↑ "Foolsfate Almanac"
- ↑ a b "Pennsylvania Department of Conservation and Natural Resources"
- ↑ "US Fish & Wildlife Service: Endangered Species Program"
- ↑ "US Fish & Wildlife Service: Skull and antlers of extinct Eastern Elk unearthed". [2017. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
- ↑ "Elk in PA today more likely to be shot by camera than gun"
- ↑ "Northwest Pennsylvania's Great Outdoors Majestic Elk Herd". [2009. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 18.)
- ↑ "History of Pennsylvania Elk". [2008. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
- ↑ "Rocky Mountain Elk Foundation: Elk Restoration". [2009. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
- ↑ a b "Eastern Elk: Are They Really Extinct?". [2008. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 21.)
- ↑ "History of New Zealand Elk. [2009. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 21.)
További információk szerkesztés
- Rocky Mountain Elk Foundation
- Elk Wapiti Society of New Zealand
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) - A „Mammal Species of the World” harmadik kiadásában a vapitit és annak alfajait még a gímszarvas alfajainak vélték.
