Kaon (részecske)

részecske

A részecskefizikában a kaon az összefoglaló neve négy mezonnak, a két töltött és két semleges K-mezonnak: K+, K, KS és KL. Utóbbi kettő a határozott tömegállapotban levő két semleges K-mezon.

A JPC = 0−+ mezonnonett.
A JPC = 0−+ mezonnonett.
A JPC = 1−− mezonnonett.
A JPC = 1−− mezonnonett.

A kaonok felfedezése szerkesztés

V-részecskék szerkesztés

Patrick Blackett manchesteri csoportjának tagjaiként 1946–47-ben Clifford Charles Butler és George Rochester kozmikus sugárzás hatását vizsgálták ólomtömb céltárgyra ejtve. A keletkező részecskéket mágneses térbe helyezett ködkamrával figyelték meg. 1946. október 15-én egy különös fordított V alakú nyomot láttak, amelyet egy semleges részecskének két töltött részecskére való bomlásaként interpretáltak. 1947 májusában láttak még egyet, amelyik viszont egy töltött részecske bomlásának tűnt.[1] A két fényképet 1947-ben publikálták.[2] A berendezést ezután áthelyezték Manchesterből a francia Pireneusokba, a Pic du Midi-in levő obszervatóriumba, hogy növeljék a kozmikus sugárzás intenzitását. Végül az újfajta különös részecskéknek két csoportját sikerült elkülöníteni. Később kapott nevükön az egyiket a kaonok vagy K-mezonok, a másikat a hiperonok alkották. Különösségük abban állt, hogy a magfizikai időskálán szokatlanul hosszú élettartamúak voltak, ezért szabad szemmel látható hosszúságú repülés után bomlottak csak el.[1] Élettartamuk 10−10 nagyságrendű volt, miközben keltési gyakoriságuk alapján ezt 10−23 nagyságrendűnek várták volna.[3]

A τ–Θ-probléma, paritássértés szerkesztés

Az eddig megtalált két új mezon kezdetben a Θ0 és τ+ nevet viselte. Utóbbi nem tévesztendő össze a mai τ-lepton nevével. A megfigyelt bomlási módjuk a következő volt:[4]

 
 

Hamarosan számos új részecskét és bomlási módot fedeztek fel, s az új mezonok sora már így nézett ki: τ+, τ'+, κ+, θ0, χ+. 1953 júliusában a franciaországi Bagneres-de-Bigorre-ban tartott nemzetközi kozmikus sugárzási konferencián elhatározták, hogy valamennyit K-mezonnak fogják hívni és nevükben jelölni fogják a töltésüket, és bomlási módjukat a következő formában:[5]

  (például a fenti két részecske:   és   )

ahol Q az elektromos töltésszám, ν a bomlástermékek száma, ξ pedig a típusa. Ennyi új részecske sem volt azonban. A τ+ és Θ+ csak annyiban különböztek egymástól, hogy az előbbi bomlástermékeinek (-1)(-1)J volt a paritása, míg az utóbbiénak (-1)J, ahol J a bomló részecske spinje. Két megoldás lehetséges. Vagy a két részecske paritása különböző, vagy a paritás nem marad meg ezen bomlás során. Az utóbbi sokak számára elképzelhetetlen volt, ellenkezett a klasszikus fizika tapasztalatával, de végül Lee és Yang 1956-ban ezt a megoldást javasolták, 1957-ben pedig Wu a kobalt magok bomlása során explicit módon be is bizonyította a paritássértést. A τ+ és Θ+ részecske tehát ugyanannak a részecskének, az ezentúl K+-nak nevezett részecskének bizonyult.[6]

A kaonok ritkasága és izospinje szerkesztés

1952-től a kozmikus sugárzás mellett majd helyett szinkrotronokkal vizsgálták az új részecskék keletkezését, az első ilyen részecskegyorsítók a Brookhaveni Nemzeti Laboratórium Cosmotronja és a Berkely Bevatronja voltak.[7] Abraham Pais 1952-ben megjósolta a ritkaságot, egy új töltésjellegű mennyiséget, amely az erős kölcsönhatásban megmarad, de sérül a gyenge kölcsönhatásban. Ez magyarázta az új részecskék különös viselkedését, nagy keltési, de kicsi bomlási hatáskeresztmetszetét. Az erős kölcsönhatásban keletkeztek párban, de azután bomlani csak gyenge kölcsönhatással tudtak.[8]

Keltési tulajdonságaik alapján a kaonokat két izodublettbe lehetett besorolni:[9]

  és  

A keltési módjaikból:

 
 

ahol az erős kölcsönhatás miatt az izospin megmarad, világos, hogy a K-mezonok izospinje nem lehet egész., mivel a Λ barion izoszingulett.

A megfigyelhető semleges kaonok és a CP-szimmetria szerkesztés

A semleges K-mezon és antirészecskéje egyaránt tud bomlani mindkét kétpionos végállapotra, ezért Enrico Fermi kérdezte, hogyan lehet őket megkülönböztetni.[10]

 

Pais és Gell-Mann álltak elő az ötlettel, hogy a két semleges K-mezon keveredik:[11]

 

Ezek a CP-tükrözés sajátállapotai +1 illetve −1 sajátértékkel, és mint kiderült, a gyenge kölcsönhatásnak ezek a sajátállapotai, ezek rendelkeznek a gyenge bomlásban határozott élettartammal. A KS élettartama ~10−10s (S: short „rövid”) a KL-é ~10−8s (L: long „hosszú”).

Alapvető tulajdonságaik szerkesztés

Részecske Jel Anti-
részecske
Kvark
összetétel
 I (JP) N2S+1LJ  Nyugalmi tömeg
MeV/c²[12]
 S   C   B   T  közepes
élettartam
τ(s) / (cτ)
teljes
szélesség
(MeV)
bomlási mód elágazási arány[12]
töltött
kaon
 
 
 
½ (0) 11S0
493.7
+1
0
0
0
1.238×10−8
(3.712 m)
 
 
 
 
 
 
0.6355
0.2066
0.0559
0.0507
0.0335
0.0176
semleges
kaon
 
 
 
½ (0) 11S0
497.6
+1
0
0
0
ld. KS és KL
semleges
kaon
 
 
 
½ (0) 11S0
497.6
−1
0
0
0
ld. KS és KL
töltött
kaon
 
 
 
½ (0) 11S0
493.7
−1
0
0
0
1.238×10−8
(3.712 m)
 
 
 
 
 
 
0.6355
0.2066
0.0559
0.0507
0.0335
0.0176
K-short
 
 
½ (0) 11S0
497.6
0
0
0
0.895×10−10
(2.68 cm)
 
 
0.692
0.307
K-long
 
 
½ (0) 11S0
497.6
0
0
0
5.12×10−8
(15.34 m)
 
 
 
 
0.406
0.270
0.195
0.125
K*(892)
 
 
 
½ (1) 1³S1
891.7
+1
0
0
0
51
 
~1
K*(892)
 
 
 
½ (1) 1³S1
895.2
+1
0
0
0
47.4
 
~1
K*(892)
 
 
 
½ (1) 1³S1
895.2
−1
0
0
0
47.4
 
~1
K*(892)
 
 
 
½ (1) 1³S1
891.7
−1
0
0
0
51
 
~1

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Fizikai kislexikon: szerk.: Dr. Szilágyi Miklós: Fizikai Kislexikon. Műszaki Könyvkiadó. 963 10 1695 1 (1977) 
  • Modern fizikai kisenciklopédia: szerk.: Fényes Imre: Modern fizikai kisenciklopédia. Gondolat (1971) 
  • Kaons gsu.edu: Kaons. hyperphysics.phy-astr.gsu.edu