Kardinálishal-félék

csontoshal-család

A kardinálishal-félék (Apogonidae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe tartozó család.

Kardinálishal-félék
Pterapogon kauderni
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Kardinálishal-félék (Apogonidae)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kardinálishal-félék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kardinálishal-félék témájú kategóriát.

2 alcsalád, 27 nem és 348 faj tartozik bele.

Előfordulásuk szerkesztés

A kardinálishal-félék a trópusi tengerekben világszerte elterjedtek. Egyes fajok trópusi szigetek édesvízű folyóiban élnek. Megtalálhatók a Földközi-tengerben is, Madeira és a Kanári-szigetek körül. A kardinálishalak állományai az összes elterjedési területen, úgy tűnik, állandósultak. A díszhalak iránti egyre növekvő kereslet miatt azonban egyes állományok veszélybe kerülhetnek.

Megjelenésük szerkesztés

Az állatok hossza fajtól függően 10 centiméterig terjed. A test általában az összes fajnál rövid és tömzsi. A színezet gyakran piros vagy piros mintázatú; egyes fajoké feketén, ezüstösen vagy sárgán mintázott csíkokkal, széles sávokkal és foltokkal díszített. Hátán két rövid, különálló hátúszó van; a második ugyanolyan alakú, mint a farok alatti úszó, melynek két tüskés hegye van. Fejükön találhatóak a nagy kiálló szemek és a nagy száj. Szájában sok kicsi, hegyes fog ül. Több kardinálishal képes mesterséges fényt kibocsátani.

Életmódjuk szerkesztés

Sok faj nagy csapatokat képez, mások magányosan élnek egy gazdaállat mellett és éjjel indulnak táplálékot keresni. Táplálékaik kis tengeri állatok, lárvák, halikra és rákok.

Szaporodásuk szerkesztés

Az ívási időszak nyáron van, de az időpont az előfordulás helyétől függ. Az ikrák száma fajtól függően 150 és 22 000 között van. A legtöbb faj szájköltő: ívás után a hím szájába veszi az ikrákat, és addig tartja őket, míg az ivadék kikel.

Rendszerezés szerkesztés

A családba az alábbi 2 alcsalád és 27 nem tartozik:

Források szerkesztés