Karlócai János

Karlócai János (Karl János) (Kolozsvár, 1920. szeptember 4. – Kaukázus, OSZSZSZK, 1976. augusztus 5.) jogász, alpinista, hegymászó; az állam- és jogtudományok kandidátusa (1974).

Karlócai János
Született	1920. szeptember 4. Kolozsvár
Elhunyt	1976. augusztus 5. (55 évesen) Kaukázus
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász hegymászó
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1943) Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1952)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1930-ban édesanyjával Kecskemétre költözött. Középiskoláját Szegeden kezdte, majd Kecskeméten érettségizett 1938-ban a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban. A háború alatt Zágrábban és Bécsben teljesített szolgálatot, emellett a Kisebbségvédelmi Intézetnél dolgozott és írt. 1942–1943 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Statisztikai és Demográfiai Intézetének gyakornoka volt. 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorrá avatták. 1943–1946 között a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltjeként dolgozott. 1946-ban egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1947–1948 között a Bécsi Magyar Politikai Misszió munkatársaként tevékenykedett. 1948-ban hazajött és ügyvédként kezdett dolgozni. 1948–1949 között a Textilipari Igazgatóság, illetve a Selyemipari Központ munkatársa volt. 1949–1950 között a Magyar Viscosagyár jogtanácsosa volt. 1950–1952 között a Szentgotthárdi Selyemgyár jogásza volt. 1952–1963 között a Zalaegerszegi Ruhagyár jogtanácsosa volt. 1952-ben az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Karán angol–magyar szakos középiskolai tanári oklevelet és orosz szakfordítói képesítést szerzett. 1963–1966 között a Fehérneműgyárban dolgozott. 1966–1976 között a Május 1. Ruhagyár és az Elegant Május 1. Ruhagyár jogtanácsosa volt. 1971-ben a hágai Nemzetközi Jogi Akadémia ösztöndíjasa volt.

Nemzetközi magánjoggal, a nemzetközi magánjog kérdéseivel, nemzetközi kereskedelmi és váltójoggal, valamint jogegységesítési törekvésekkel foglalkozott. Számos nemzetközi konferencián volt előadó. A németen és szerben túl latinul, angolul, franciául, oroszul, csehül, és lengyelül beszélt.

Sportolói pályafutása

Sziklamászó túráit 1943-ban kezdte meg a Magas-Tátrában. 1971-ben megismételte Déchy Mór feltáró útját, délről érte el Svájc legmagasabb csúcsát, a 4634 m-es Dufour-csúcsot. Fáradhatatlanul népszerűsítette az alpinizmust. Közreműködött a Magas-Tátra turistatérképeinek szerkesztésében. Az Alpokban, a Dolomitokban, a Pireneusokban, a Skót-felföldön, Bulgáriában, Montenegróban (Crna Gora), Görögországban és Iránban túrázott.

A Kaukázus Kogutáj nevű 3800 m-es csúcsának megmászása közben érte a halál.

Társulati tagságai

1941–1948 között a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület tagja és alelnöke volt. 1950-től a Magyar Természetbarát Szövetség tagja volt. 1957–1976 között a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának alapító tagja és elnöke volt. 1962-től a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület tagja volt.

Családja

Karl K. Lajos (1875–1938) irodalomtörténész és Szabó Etelka (1895–1962) középiskolai tanár voltak. 1950-ben házasságot kötött Kelemen Mariann-nal. Három fiuk született: Miklós (1951–), Kristóf (1954–) és Péter (1957–).

Művei

Jogtudomány

• A nemzetközi magánjog egyes kérdései (Jogtudományi Közlöny, 1959)
• Tervszerződés és az új szállítási alapfeltétel (Textilipari Tervgazdaság, 1961)
• A közreműködőért való felelősség kérdései (Döntőbíráskodás, 1963)
• A csehszlovák nemzetközi magánjogi gyakorlat, különös tekintettel a kereskedelmi vételre (A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémái. Szerkesztette: Simon Gyula, Budapest, 1963)
• A ruházati export szerződéses kapcsolatai (Textilipari Tervgazdaság, 1964)
• A szovjet polgári törvényhozás alapelveinek nemzetközi magánjogi vonatkozásai (Jogtudományi Közlöny, 1965)
• Gondolatok a szállítási szerződési rendszer reformjához (Döntőbíráskodás, 1965)
• Jogszabályválasztás a nemzetközi vételnél (Külkereskedelmi Jog, 1966)
• The Self Regulatory Character of the International Sale of Goods (Questions of International Law. Budapest, 1968)
• A nemzetközi kereskedelmi vétel és a Hágai Vételi Törvény – 1964 – kapcsolata (Kandidátusi értekezés, Budapest, 1972)
• Nemzetközi magánjogunk kodifikálása (Jogtudományi Közlöny, 1972)
• A nemzetközi kereskedelmi ügylet fogalma és tartalma (Jogtudományi Közlöny, 1972)
• Az intertemporális kollízió kérdései (Jogtudományi Közlöny, 1974)
• In memoriam Szászy István (Magyar Jog, 1976)

Hegymászás

• Négy- és nyolcezresek között (Természettudományi Közlöny, 1962)
• Az Everest-győzelem évfordulója (Természettudományi Közlöny, 1963)
• Három expedíció története. Jégcsákánnyal az inka műveltség nyomában (Élet és Tudomány, 1964)
• Hegymászók a Hindukusban (Föld és Ég, 1967)
• A Szovjetunió hétezresei (Föld és Ég, 1968)
• Osztrák hegymászósiker a Hindukusban (Föld és Ég, 1969)
• Skóciában jártunk (Föld és Ég, 1970)
• Hegymászók emlékezete (Föld és Ég, 1971)
• Déchy Mór-emléktúra. – Kelet kapuja – Libanon. (Föld és Ég, 1972)
• Búcsú Komarnicki Romántól. – A hegyekért és az ifjúságért. Grósz Alfréd életútja. – Hegymászásunk hőskorról. Részletek Karlócai János rádió-előadásából (Hegymászó Híradó, 1973) [1] [2] [3]
• A hegyek tiszteletében (Hegymászó Híradó, 1975).

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Névpont.hu
• http://mhk.szofi.net/csarnok/k/karlocza.htm Archiválva 2020. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

• Dezsényi János: Karlócai János (Földrajzi Közlemény, 1976. 1-2. sz).
• Karlócai János (Jogtudományi Közlöny, 1977)
• Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9