Szentjánoskenyérfa
| Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját! Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2024. május 26. |
A szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágúak családjába tartozó fás szárú növényfaj. Kétlaki növény, azaz hím ivarú és női ivarú virágai külön példányokon nőnek. Korábban nemzetségének (Ceratonia) egyetlen fajaként ismerték.[1][2] Sokoldalúan felhasználható növény.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Példány a Monte Arcosu WWF-rezervátumban, Szardínia szigetén
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Ceratonia siliqua L. (1753) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szentjánoskenyérfa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szentjánoskenyérfa témájú médiaállományokat és Szentjánoskenyérfa témájú kategóriát. |
Magyar elnevezése arra utal, hogy a legenda szerint Keresztelő Szent János a sivatagban a fa érett termésével táplálkozott.[1]
Elterjedése szerkesztés
A Mediterráneum keleti felében és a Közel-Keleten honos. Keleten már az időszámításunk kezdete előtt termesztésbe vonták, termesztési területe csak később az arabok közvetítésével nőtt tovább. Manapság a Földközi-tenger medencéjében mindenütt előfordul, gyakran teraszossá alakított földterületeken művelik.[2][3][1]
A meleg mérsékelt övön belül a mediterrán éghajlatú területeken fordul elő, azok legszárazabbjain is megél. A száraz, meszes talajokat kedveli.[3]
Megjelenése szerkesztés
Többnyire kisebb méretű fa vagy szétterülő cserje, legfeljebb 10 m-es, de ritkán akár a 20 m-es magasságot is elérheti. Örökzöld növény, lombkoronája kúpos, lombozata nagyon sűrű. A párosan szárnyasan összetett levelei 6-10 bőrszerű, kemény tapintású, fényes levélkéből állnak. A levélkék kerekdedek, röviden tojásdadok, szélük kissé kanyargós. Mind a hím, mind a női ivarú virágai sziromtalanok, kicsik, vöröses színűek és virágzatokba tömörülnek, amelyek közvetlenül az ágakon nőve (kauliflória) jelennek meg ősszel. Az éretten sötétbarna színű, mintegy 10–25 cm hosszú, 3–6 cm széles és 1–3 cm vastag hüvelytermése a szentjánoskenyér, amelyben 8-12 mag ágyazódik a termésfal húsos részébe. A magvak laposak, fényesek, vörösesbarna színűek. A termések sokáig az ágon maradnak.[3][4][5][1]
Felhasználása szerkesztés
Élelmiszernövény szerkesztés
Húsos hüvelytermése, a szentjánoskenyér éretten édes (cukros), emberi fogyasztásra is alkalmas, nyersen és pirítva egyaránt fogyasztható.[2][3]
A magok endospermiumából nyert szentjánoskenyér-liszt E410 jelzésű ételsűrítő-anyag, tejtermékek és péksütemények stabilizátora.[5] A dietetikában a szentjánoskenyér-liszt kipréselt sűrű levét súlycsökkentő étrendekben – a napraforgó-fehérjével és a rizskeményítővel együtt – étrendkiegészítőként alkalmazzák.[4]
A szentjánoskenyér héjának őrleményéből erjesztett italokat, kávépótszert készítenek.[5]
A termés válaszfalából szirupot készítenek.[2]
Takarmánynövény szerkesztés
A szentjánoskenyeret állatok takarmányozásában is felhasználják.[2]
Gyógynövény szerkesztés
A szentjánoskenyér-liszt gyógyhatású készítmények elemeként is ismert: hasmenéses betegségek, gyomorgyulladás ellen ajánlott.[4][5]
A szentjánoskenyér-liszt kipréselt sűrű levét csecsemőknek és terhes nőknek az ismétlődő hányás csökkentésére adják.[4]
Könnyű- és szépségipari növény szerkesztés
Fája kemény, fényes, vöröses, az idősebb példányoké borvörös színű: faberakásoknál, kerékgyártásnál használták. A nedves környezetet nem bírja, ott könnyen korhad.[3]
Mézgáját magas dextrintartalma miatt a papírgyártásban használják.[3]
Kérge és levele bőrcserzésre alkalmazható.[3]
A szentjánoskenyeret a kozmetikaiparban is felhasználják.
Egyéb felhasználás szerkesztés
Az igen pontosan egyforma súlyú magvai egykor a karát súlyegységei voltak[3] (1 mag ~ 1 karát), gyémántot és aranyat is mértek vele.[5]
A Mediterráneumban a szárazabb területeken gyakran ültetik utcába sorfaként, ami annak is köszönhető, hogy sűrű lombozata mély árnyékot vet.[3]
Hatóanyagai, gyógyhatása szerkesztés
A szentjánoskenyér termésfalában mintegy 30% szacharóz, pektin, cseranyagok, és a sajátos ízt adó izovajsav található. A magvak galaktomannán nyálkaanyagokat (karubint) tartalmaznak.[5]
A szentjánoskenyérmagból készült liszt hasmenésgátló és védi a beleket az izgató anyagoktól. Nyálkaanyaga, a magbelső kipréselt leve sűrítő tulajdonságú és hányás ellen hatásos, nem emészthető, ugyanakkor csökkenti az éhségérzetet.[4]
A szentjánoskenyérfa alapú készítményeknek mindezidáig semmilyen káros vagy mérgező hatása nem ismert. Túladagolás esetén azonban bélelzáródás következhet be.[4]
Képek szerkesztés
-
Példány Kréta szigetén -
Portugáliai idős példány kérge és termései -
Női ivarú virágzata (Izrael) -
Hím ivarú virágzata (Izrael) -
Olaszországi példány közelebbről: kéreg, ágak, levelek, termések -
Levélkéi (balra a fonák oldal, jobbra a szín oldal) -
Száraz termései és magvai a toulouse-i múzeum gyűjteményében -
Fája a toulouse-i múzeum gyűjteményében -
Joaquín Sorolla Szentjánoskenyérfa című festménye (1899)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Bokor József (szerk.). Szentjánoskenyérfa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2024. május 20.
- ↑ a b c d e Siegfried Danert, Franz Fukarek, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Christian O. Lehmann, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 420–421. o.
- ↑ a b c d e f g h i Szentjánoskenyérfa. In Oleg Polunin: Európa fái és bokrai. Barbara Everard rajzaival. Fordította és kiegészítette: Debreczy Zsolt. A fordítást az eredetivel egybevetette: Zombori Lajos. Szakmailag ellenőrizte: Priszter Szaniszló. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1981. 100., 203. o. ISBN 963 280 947 5
- ↑ a b c d e f A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- ↑ a b c d e f Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
Források szerkesztés
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
