Kasztori Rudolf

Kasztori Rudolf vagy Rudolf Kastori (Károlyváros, Jugoszlávia, 1935. október 8. –) szerbiai magyar agrármérnök, növényfiziológus, az agrártudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Fő kutatási területe a növényi energiaforgalom, a tápanyagok és az ökológiai környezet élettani hatásának vizsgálata.

Kasztori Rudolf
Született	1935. október 8. (88 éves) Károlyváros
Állampolgársága	jugoszláv szerb
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	agrármérnök, növényfiziológus, egyetemi oktató
Iskolái	Újvidéki Egyetem (1954–1958)
MTA
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Az 1948 és 1952 között elvégzett mezőgazdasági technikumi tanulmányait követően 1954-től az Újvidéki Egyetem agrártudományi karának hallgatója volt, itt szerzett agrármérnöki oklevelet 1958-ban. 1960-tól tanársegédként oktatott az Újvidéki Egyetem talajtani és növénytáplálás-tani tanszékén növénytáplálástant, növényélettant és az agroökoszisztéma védelmét. 1963-ban sikeresen megvédte doktori disszertációját, s 1967-től docensként, 1975-től 1999-es nyugdíjba vonulásáig egyetemi tanárként oktatott az egyetemen. 1979 és 1998 között egyúttal a tanszékvezetői feladatokat is ellátta, 1979-től 1983-ig pedig az agrártudományi kar dékánhelyettese volt. Oktatói munkájával párhuzamosan 1960-tól munkatársa volt az Újvidéki Növénytermesztési és Konyhakertészeti Intézetnek, 1989-től 2002-ig pedig az igazgatóhelyettesi tisztséget is betöltötte.

Munkássága

Kutatásai elsősorban az ásványi anyagoknak és nyomelemeknek, azaz a növényi tápanyagellátás szempontjából fontos makrotápanyagoknak (pl. nitrát) és a nagyobb mennyiségben káros mikroelemeknek (pl. nehézfémek) a szántóföldi növények – őszi búza, kukorica, napraforgó, cukorrépa – fejlődésében, anyagcsere-folyamataiban és energiaforgalmában, morfológiai sajátosságaiban és termésminőségében betöltött szerepére irányulnak. Behatóan foglalkozik az okszerű növénytáplálás és az ökológiai környezet, valamint a növényélettani folyamatok közötti összefüggésekkel. Akadémiai székfoglalóját 1999-ben tartotta meg A növények nitráttartalmának és nitrátasszimilációjának élettani és ökológiai vonatkozásai címmel.

Tizenöt könyve, s közel négyszáz szakcikke jelent meg. Szerkesztőbizottsági elnöke a Belgrádban megjelenő Arhiv za poljoprivredne nauke című agrártudományi folyóiratnak, 1996-tól szerkesztőbizottsági tagja az Acta Agriculturae Serbica, 1999-től pedig főszerkesztője a Jugoszláv Növényélettani Egyesület Bilten Jugoslovenskog društva za fiziologiju biljaka című periodikájának.

Társasági tagságai és elismerései

1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották, 2004 óta rendes tagja a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémiának. 1978 és 1982 között a Vajdasági Biológusok Egyesülete, 1980 és 1983 között a Vajdasági Növényélettani Egyesület elnöki tisztét töltötte be, 1980-tól 1982-ig a Jugoszláv Növényélettani Egyesület elnökségi tagja volt, 1992-től 1998-ig részt vett a jugoszláv tudományos és technológiai minisztérium biotechnikai bizottságának munkájában. A nemzetközi tudományos életben kifejtett tevékenységét jelzi, hogy 1988-tól 1992-ig a Nemzetközi Növénytáplálási Tudományos Központ (CIEC) végrehajtó bizottságának titkára volt, 1996-tól pedig a társaság jugoszláv (majd szerb) nemzeti bizottságának munkáját elnökli. Emellett 1985-től tagja az Európai Növényélettani Társaságok Egyesületének, 1988-tól a Korszerű Mezőgazdasági Módszerek Európai Társaságának (ESNA). Ugyancsak részt vett a vajdasági tudományos közéletet szervező egyesületek munkájában, így 1987-től 1991-ig a Vajdasági Önigazgatási Érdekközösség tudományos munkabizottságának elnöke, 1991-től 1993-ig a Tartományi Tudományos Alap tanácsadója, 2000-től 2002-ig a Vajdasági Szakértői Tanács tagja volt, 2001-től pedig az Újvidéki Ökológiai Mozgalom képviselőtanácsának elnöke. 2003-tól tiszteletbeli tagja a vajdasági Magyar Nemzeti Tanácsnak.

Tudományos munkássága elismeréseként 1977-ben Matica srpska-emlékérmet, 1985-ben a hallei Luther Márton Egyetem Julius Kühn-emlékérmét, 1989-ben a Brnói Mezőgazdaság-tudományi Egyetem Emlékérmét, 1996-ban az Egyetemi Tanárok és Kutatók Szerbiai Egyesületének arany emlékérmét, 2001-ben pedig a Jugoszláv Talajtani Egyesület emlékérmét vehette át.

Főbb művei

• Magélettan. Újvidék. 1983
  Szerbhorvátul: Fiziologija semena. Novi Sad: Matica srpska. 1984
• Az elemek szerepe a növények táplálkozásában. Újvidék. 1983
  Szerbhorvátul: Uloga elemenata u ishrani biljaka. Novi Sad: Matica srpska. 1983
• Fiziologija biljaka. Beograd: Naučna knjiga. 1989
• Nélkülözhetetlen nyomelemek – élettani szerepük és jelentőségük a növénytermesztésben. Belgrád, 1990
  Szerbhorvátul: Neophodni mikroelementi. Beograd: Naučna knjiga. 1990
• Az agroökoszisztéma védelme. Újvidék. 1995
  Szerbül: Zaštita agroekosistema. Novi Sad: Feljton. 1995
• Növényélettan: Kompendium. Újvidék: Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia. 2000

Források

• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 633. o. ISBN 963-9257-02-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 637. o.
• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. 548. o. ISBN 978-963-1787-283  
• Szócikke az online vajdasági magyar életrajzi lexikonban. Elérés: 2010. március 11.
• Adatlapja a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. Elérés: 2010. március 11.
• Adatlapja a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia honlapján. Elérés: 2018. november 18.