Katalinfalva
Katalinfalva (szerbül Равни Тополовац / Ravni Topolovac, németül Kathreinfeld) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Bégaszentgyörgy községben.
| Katalinfalva (Равни Тополовац / Ravni Topolovac) | |
 | |
| Az új ortodox templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Bégaszentgyörgy |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23212 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Rendszám | ZR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1137 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 46 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 69 m |
| Terület | 29,5 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 27′ 32″, k. h. 20° 34′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 27′ 32″, k. h. 20° 34′ 09″ | |
| Katalinfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Katalinfalva témájú médiaállományokat. | |
Fekvése szerkesztés
Nagybecskerektől északkeletre, Bégaszentgyörgy, Vida és Bégatárnok közt fekvő település.
Története szerkesztés
Katalinfalva nevét alapítójáról, Kiss Miklósné Issekucz Katalinról kapta, aki a falut a 18. század végén alapította.
1793-tól 1844-ig Kiss Antal, 1844-től pedig Kiss Miklós birtoka volt.
A faluban az 1831-, 1849- és 1855-ös években nagy kolerajárvány lépett fel, majd a járvány az 1873-, és 1892-1893-as években is megismétlődött.
A falu Templom-dűlőjében feküdt egykor a hagyományok szerint Szent-Mária, mások szerint Kis-Kecskemét nevű falu, amely a török hódoltság alatt pusztult el. A helyi hagyomány szerint, a község lakosai a törökök elől menekülve, a templom környékén levő nagy kútba süllyesztették el a harangokat, melyek kincsekkel voltak tele. Ez a monda sokáig megmaradt a nép között és azelőtt Kecskemét vidékéről még kincskeresők is jöttek ide, hogy a régi Kis-Kecskemét helyét felkutassák.
1910-ben 1819 lakosából 35 magyar, 1732 német, 23 román volt. Ebből 1707 római katolikus, 81 evangélikus, 27 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott. A második világháború után a település sváb lakóit kitelepítették.
Népesség szerkesztés
Demográfiai változások szerkesztés
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2454 | 2086 | 2096 | 1817 | 1656 | 1445 | 1352[2] | 1137[1] |
Etnikai összetétel szerkesztés
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 1191 | 88,09 |
| Cigányok | 59 | 4,36 |
| Horvátok | 17 | 1,25 |
| Románok | 5 | 0,36 |
| Magyarok | 5 | 0,36 |
| Macedónok | 3 | 0,22 |
| Jugoszlávok | 3 | 0,22 |
| Montenegróiak | 2 | 0,14 |
| Bolgárok | 1 | 0,07 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források szerkesztés
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
