A katharévusza (görögül: καθαρεύουσα [kaθaˈre̞vuˌsa], tisztító nyelv) a görög nyelv mesterségesen „megtisztított” és „kijavított” változata, az újgörög nyelv azon formája, amely kompromisszumként szolgált az Egyház által támogatott és tanított klasszikus görög nyelv, ill. a nép által beszélt nyelvváltozat között. Első emléke egy Velencében 1526-ban megjelent könyv, melyhez a következő évben külön nyelvtant is kiadtak.[1] Görögországban a 19. századtól a görög nyelv használt hivatalos és elfogadott változata 1976-ig. Ez a nyelvváltozat folyamatosan változott, állandóan ingadozott a klasszikus görög és az újgörög nyelv között, nem alakult ki standard formája (Mackridge, 2009, 24. o.) [2] az iskolai nyelvtanokban több esetben mind a klasszikus görög, mind az újgörög forma bemutatásra kerül.[3] A hivatalos nyelv minél inkább visszafordult a bizánci vagy némely esetben korábbi attikai nyelvhasználathoz. Kivételt képzett egy ideig Kréta szigete, ahol a krétai görög nyelv a velencei uralom alatt teljesen külön sztenderdizálódott és a török hódításig ez az irodalmi nyelv, amely igen széles körű volt, fennállt.

Katharevusza változatban megfogalmazott italfelirat 30 évvel a katharevusza hivatalos eltörlése előtt. 1: az újgörögben lekopott -ν deklinációs rag. 2: Többtónusú (politonális) írásjelölés, hehezettel és hajtott ékezettel. 3: Klasszikus kifejezés: οἶκος (ház, kunyhó). 4: Passzív aoristos particípium: ἰδρυθείς. 5: Dativus (részeseset)

Dimotiki és a katharévusza szerkesztés

A katharévusza nyelvén íródtak a 16. századtól a görög irodalmi művek.

A dimotikí és a katharévusza meghatározásai viszonylagosak, ugyanis nem alakult ki normatív katharévusza, valamint normatív demótikus görög nyelv. William Haas szerint (Haas, 1982, 162. o)[4] meg kell különböztetnünk a homéroszi, ill. a klasszikus attikai görög, az Újszövetség nyelve (az ún. későbbi tudós nyelv, ld. Solti, 2015, 9. o. [5]) mellett az egyszerű katharévuszát, amelyet a mindennapok hivatalos nyelvében használtak, a szigorú katharévuszától, amelyen a középiskolai, ill. egyetemi oktatásban írtak és kommunikáltak. Ezen kívül a dimotiki is három részre tagolódik: az athéni dialektusra, az irodalmi demótikus nyelvre, illetve Görögország további dialektusaira.

Továbbá le kell szögezni, hogy a mai hivatalos, standard görög nyelvet nem lehet e két kategóriába teljesen beleszorítani. Jóllehet szinte a köznyelv egésze a dimotiki nyelvén alapszik, az új helyesírásnál a görög ortográfiai hagyományokat is figyelembe vették, továbbá némely görög alapszó részben-egészben megtartotta eredeti klasszikus ragozását.

Különbségek a katharévusza és a dimotiki között szerkesztés

  • alaktanilag: A katharévusza szigorúan megtartotta nyelvtani alakokat (a dativust elöljárószó-vonzatként, az ógörög participiumokat, igeidőket).
  • hangtanilag: A katharévusza hangtana nem tér el a népnyelv hangtanától. Néhány nehezen ejthető betűkombináció (φθ [fθ], σθ [sθ], ρθρ [rθr], ευδ [ɛvð]) megmaradt.
  • szókincs: Az irodalmi nyelv képviselői a latin, venét ill. török nyelvekből eredt idegen szavakat vagy az ógörög szókincsből vagy neologizmusokkal helyettesítették.
  • helyesírás: A katharévusza helyesírása teljesen az ógörög tradíción alapul, meghagyva a politonális helyesírást. Ez a népnyelvben is használatos volt egészen a '81-es helyesírási reformig. A diakritikus jelek közül később a nyelvreform csak az éles hangsúlyt (´) és a trémát vagy umlautot (¨) tartotta meg, mivel a többi nem volt kompatibilis a görög kiejtéssel.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Katharevousa című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Griechische Sprachfrage című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam, Napvilág Kiadó, Budapest, 1998. 99. o. ISBN 963-908213-9
  2. Peter Mackridge (2009). Language and National Identity in Greece, 1766-1976. Oxford: Oxford University Press.
  3. Γραμματικὴ τῆς ὁμιλουμένης καὶ γραφομένης καθαρευούσης ἑλληνικῆς γλώσσης πρὸς χρῆσιν τῶν δημοτικῶν σχολείων ἐν γένει συνταχτείσα, Ἐν Ἀθηναῖς, 1921., Βιβλιοπωλείον Ἰωάννου Ν. Σιδέρη
  4. William Haas (1982). Standard languages, Spoken and Written, Manchester: Manchester University Press
  5. Solti Dóra (2015): Kézikönyv az újgörög nyelvtan oktatásához, Bölcsészet- és Művészetpedagógiai Tananyagok 2., Budapest: ELTE[1] Archiválva 2018. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben

Katharevusza nyelvű oldalak szerkesztés