Keleti magyarok
Keleti magyarok alatt a magyar nép kialakulása során vándorló magyar törzsektől elszakadt magyar néprészeket értjük. A 13. században Julianus barát még talált olyan magyarokat keleten Magna Hungaria területén, akiknek beszédét megértette, a tatárjárás után ilyeneket már nem találtak. Esetleges utódaikat nevük és helynevek alapján, valamint néprajzi, genetikai vizsgálatokkal máig keresik a kutatók.
A Volga-Káma-menti magyarok szerkesztés
Magna Hungaria a régebben feltételezett magyar őshaza latin neve. Létezéséről Julianus barát tudósított 1236-ban. Őt megerősítette Plano Carpini is.
Kaukázusi magyarok szerkesztés
A Kaukázusi Magyarország a magyarok nyugat felé vándorlása során az egyik hosszabban feltételezhető szállásterületük volt a Kaukázus északi előterében, ahol valószínűleg a száraz kazah sztyeppén korábban élt lovas nomadizmusuk után a csapadékosabb környezetben letelepedettebb, ún. félnomadizmusra tértek át, ami kiterjedt földművelést, az állattartásban pedig marhatartást és disznótartást is jelentett. Mindezt a magyar nyelv illető jövevényszavai alapján csuvasos jellegű, ogur török – ogurok, bolgár-törökök, kazárok – környezetben tették. A fémművességgel is itt ismerkedhettek meg mélyebben, amiről a magyar nyelv kaukázusi jövevényszavai – réz, vas – tanúskodnak. [1]
Romantikus őstörténészek a magyarság itteni szállásterületét kiterjesztették Kummagyaria – azaz a Kuma folyó mentén élő magyarok országa – néven egy a 14. századig fennálló második – vagy harmadik, hiszen a baskír-bolgár Magna Hungaria északon a Volga mentén is túlélhetett a feltevés szerint – erős Nagymagyarország víziójává, amely mögött valószínűleg helyben maradt néptöredékek emlékeinek felnagyítása, illetve valós adatok bizonyíthatatlan interpolációja (fantázia) áll. [2]
Közép-ázsiai magyarok szerkesztés
Benkő Mihály napjainkban, keleti útjai során rátalált az ún. kipcsak-magyarok utódaira:
- „1991-től kezdve a honfoglalás kori magyar temetkezési szokások mai napig élő néprajzi emlékeit kutattam Belső-Ázsiában. Évente elutaztam az északnyugat-mongóliai Bayan-Ölgij megyébe, a Mongol Altaj hegyeibe, a mongóliai kazakok közé. Számomra is váratlan volt, hogy honfoglalásunk 1100-ik évfordulójának évében, 1996-ban tudomást szereztem arról, hogy a mongóliai kazakok között, de Kazakhsztánban is, napjainkig fennmaradtak mazsarnak, vagyis magyarnak mondott családok, nemzetségek ezeket Julianus barát magyarjai utódainak tekinthetjük.”[3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Veres Életmód 118,120. o.
- ↑ NYEST Bendefy
- ↑ Interjú Benkő Mihállyal. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 6.)
Források szerkesztés
- ↑ Veres Életmód: Veres Péter. A honfoglaló magyarok életmódjának vitatott kérdései, Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó, Budapest, 109–134. o. (1997). ISBN 963-506-108-0
- ↑ NYEST Bendefy: A kaukázusi magyarok 3.: Bendefy László, a kaukázusi magyarok kutatója. Nyelv és Tudomány (nyest.hu), 2011. április 15. (Hozzáférés: 2011. augusztus 11.)
További információk szerkesztés
- Benkő Loránd (2010). „A Szovárd-kérdés” 9–10. szám, 35–38. o, Kiadó: História folyóirat. [2015. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
