Wikipédia

Kereszténység Magyarországon

A kereszténység egyike a főbb világvallásoknak. A legelterjedtebb vallás Magyarországon.

A geopolitikai okok miatt az államalapító I. István király uralkodása alatt felvette a kereszténységet, és az országba hittérítőket hívatott, azóta a magyarok nagy többsége keresztény. A történelmi Magyarország területén a kereszténységen kívül a zsidó és az iszlám vallás játszott jelentősebb szerepet. Ma – kis létszámban – minden jelentősebb vallásnak élnek hívei az országban.

Magyarország vallási térképe a népesség arányában, 2001
Római katolikus
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<
Református
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<
Evangélikus
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<
Görögkatolikus
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<
Egyéb
  <50%
  50-66,6%
  66,6%<
A Napbaöltözött asszony vagy az Apokalipszis asszonya, a Jelenések könyvének fő metaforája Szoldatits Ferenc festményén. A magyarok ezer éve csatlakoztak az akkor Európában rohamosan terjedő kereszténységhez.

Történelem szerkesztés

Kezdetek szerkesztés

A magyarok kezdetben egyfajta samanisztikus jellegű vallás követői voltak.

 Bővebben: ősmagyar vallás

A magyarság a Kazár Birodalom peremén élt a 9. század elején. A kazárok már a 8. század folyamán az iszlám hitre tértek, ám a vezető rétegük a zsidó vallást vette fel.[1] Az egyistenhittel egybefonódott, a tízparancsolatban kikristályosodott erkölcsi tanítás közösségi méreténél fogva kisugárzott a kazárokkal érintkező sztyeppei népekre, így a magyarokra is.[1] Az iszlám istenképe és a kazárok kétféle monoteista vallása segítette a magyarokat, hogy Istenről "tisztultabb" képük legyen.

A fejedelmek idején, Taksony és Géza korában erős geopolitikai nyomás nehezedett a magyarságra, hogy hagyjanak fel az ősvallásukkal és a kényszer hatására Géza felvette a kereszténységet, pontosabban, keresztény szertartásokat vegyített az ősvallás közé;[2] továbbra is azt vallotta, hogy elég nagy úr ahhoz, hogy „két istent” szolgáljon.[2][3] Querfurti Brúnó megkeresztelte Gézát, s fiát a kisgyermek Vajkot, valamint ötszáz magyar főurat.[1] Apa és fia a keresztségben az első vértanú, István nevét kapták, aki Passau védőszentje volt.[1] Bár Géza és környezetének kereszténysége felszínes volt, a fejedelem támogatásával kezdték meg nyugati szerzetesek a Szt. Márton tiszteletére emelt pannonhalmi monostor építését.[1]

A 10-12. században az országban a Türkiai Metropolitanátus keleti ortodox egyházmegye (eparchia) létezett, miután Zombor gyula 952 körül Konstantinápolyban megkeresztelkedett.[4]

I. István király szerkesztés

I. István apja halála után megszilárdította a trónját Koppány legyőzésével (997), amit Szent Márton égi közbenjárásának tulajdonított.[1][5] (Szt. Mártonnak ebben a korban a nyugati kereszténységben hatalmas kultusza volt.)

A király kötelező vallássá tette és erőszakkal terjesztette a kereszténységet.[6] Bajor származású felesége révén főleg bajor papokat hozatott az országba, de a lakosság zöme csak a kényszernek engedve hajtotta a fejét a keresztvíz alá.[6][7] István a római egyházat juttatta diadalra, bár még hosszú ideig a keleti kereszténység is terjeszkedett.[6] Egyházszervezői tevékenységére tekintettel lett az ország "Szent" Istvánja.[8] A keresztény hit terjesztésével párhuzamosan honosította meg a Boldogasszony-kultuszt, amikor a hagyomány szerint Máriának ajánlotta fel örökségül az országot. Még uralkodása alatt ünneppé avatta a Nagyboldogasszonyt (Assumptio Beatae Mariae Virginis) a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe napját. (A katolikus magyarság néphimnusza a „Boldogasszony Anyánk” kezdetű, valószínűleg 18. századi eredetű ének lett.)[9][10][11]

Szerzetesek szerkesztés

Szt. Adalbert és társai voltak az első szerzetesek, akik nem csak ideiglenesen, hanem véglegesen megtelepedtek hazánkban.[1] Ők is, mint akkor a nyugati egyházban majd minden szerzetesi közösség, Benedek szabályzatát követték (bencések). A királyok mellett a főurak is alapítottak számukra monostorokat.[1]

A 12. század elejére Magyarország vallásilag felzárkózott a keresztény Nyugathoz, ennek egyik példája az új szerzetesrendek hazánkba érkezése (premontreiek, ciszterciek stb.).[1]

Papság szerkesztés

A 14. század során az Anjou-királyok alatt megteremtődött békében jól kiépült plébániai hálózat fogta egybe a legkisebb településeket is. Ekkortájt például a veszprémi egyházmegye 487 plébániával rendelkezett, a csanádi területen 218, a váradi püspökségben 228 plébánia volt.[1]

A gazdagabb városokban a papság megoszlott gazdagokra és szegényekre. Egyre több plébános helyettest alkalmazott, s arra bízta a lelkipásztori munkát gyenge bér ellenében, míg ő maga gyakran távol volt a plébániától. Ez a papság erkölcsi színvonalára is károsan hatott.[1]

Egy-egy püspöki székvárosban a népes kanonoki testületet karpapok serege egészítette ki. Esztergomban ezenfelül királyi káplánok is voltak, s e városban az Anjou-korban legalább hetven egyházi személy ténykedett a világi papság körében. Ehhez jött még a szerzetesek serege.[1]

A főpapság és a gazdagabb papság inkább világi, mint egyházi életet élt a középkor vége felé,[1] de az alsópapságra és a szerzetesekre is jellemző volt, hogy nem minden esetben tartották be vallásuk előírásait; a barátnők és éjszakai hálótársak tartása sem volt ritka jelenség.[12]

Eretnekmozgalmak szerkesztés

Megjelentek hazánkban az államegyház által eretnekségnek megbélyegzett mozgalmak is (valdensek, bogumilok, fraticellik, husziták stb.)

A bogumil mozgalomnak a 12. században Bosznia lett a központja, de egészen a magyar Dunántúl déli részéig terjedt a nép körében.[13] Baranya egy része, Barcs központtal többnyire bogumil vidék lett.[14]

A valdens mozgalom a 12. század végén jelent meg Nyugaton, majd a 14-15. századi Magyarországon is jelentősen el volt terjedve.[15] Az inkvizíció üldözte őket.

A huszitizmus a 15. században Magyarországon elsősorban a Délvidéken és Erdélyben terjedt el. A mozgalom leverésére a szentté avatott Marchiai Jakabot nevezték ki mint fő inkvizítort.[16]

Újkor szerkesztés

A 16. században a Luther által megindított reformációnak komoly visszhangja támadt Magyarországon is. Az "új hit" hirdetői között az 1530-as évektől kezdődően szép számban akadtak papok és szerzetesek.[1] Az ország lakóinak zöme protestánssá,[17] főként kálvinistává (reformátussá) vált a században.[18][6]

A Habsburgok aztán minden eszközzel támogatták az ellenreformációt és anyagi kiváltságban részesítették a katolikus egyházat.[6] A jezsuiták és más szerzetesrendek tagjai járták az országot és arra törekedtek hogy a földesurakat újra katolikusokká tegyék és ezzel szabad kezet kapjanak a jobbágyfalvakban is.[19] Pázmány Péter életének a végére a magyar földbirtokos arisztokrácia túlnyomó része ismét katolikussá lett, és velük együtt jobbágyaik hatalmas tömege.[1] A közoktatás jórészt a jezsuiták kezébe került, de felvirágoztak a piaristák iskolái is.

Az 1681-es soproni országgyűlésen korlátozott mértékben engedélyezték a protestáns vallásgyakorlást (megyénként két artikuláris helyen, de azokon kívül sehol). Az ellenreformáció erőszakossága Mária Terézia uralkodása (1740-1780) idején érte el a a csúcspontját: ekkor már csak “titkos protestantizmus” létezett.[18] A 18. század végén II. József király türelmi rendelete aztán a katolikus valláson kívül szabad vallásgyakorlást biztosított más bizonyos felekezeteknek is.

19. század szerkesztés

Az 1848-as törvényhozás megszüntette a katolikus vallás addigi államegyház jellegét, és törvénybe iktatta a felekezeti egyenjogúságot.[6] Ez azonban csak a "bevett vallások"ra vonatkozott, és az eddigi egy államegyház helyett a "bevett vallások" (katolikus, református, evangélikus, görögkeleti, unitárius, és 1895-től az izraelita), együttesen élvezték az állam kiváltságait, támogatását.[6]

20. század szerkesztés

A század első fele szerkesztés

Míg az egyház és az állam szétválasztása (szekularizmus) sok államban már már a 19. század folyamán megvalósult, Magyarországon erre csak a Tanácsköztársaság idején (1919. jún.) került sor. A Tanácsköztársaság megdöntése után a kormány fontos feladatának tartotta az állam és az egyház régi kapcsolatának felújítását. Az állam és a nagy egyházak között szorossá fonódtak a szálak és magyarországi nagy egyházak a Horthy-rendszerrel szorosan együttműködtek.[6] A katolikus egyház e korszakban sokkal inkább jelen volt a törvényhozásban és a közigazgatásban, mint a dualizmus éveiben.[20]

A második világháború után szerkesztés

A második világháború után a kommunista kormányok célja ismét az állam és az egyházak szétválasztása volt, de tovább lépve egyházellenes intézkedéseket hoztak, vallási szervezeteket és egyesületeket számoltak fel, az egyházi iskolákat államosították, eltörölték a papoknak és a papnövendékeknek addig adott hadkötelezettségi kedvezményeket, majd akadályozták az egyházak lelkészképzését is. Számos egyházi vezetőt menesztettek posztjáról, helyüket pedig az államhatalomhoz hű személyekkel töltötték be.[21]

A Magyar Népköztársaság a társadalom felé az állam és az egyház szétválasztását hangoztatta, a gyakorlatban azonban az egyházak alapos ellenőrzését, befolyásolását és gúzsba kötését valósította meg.

A legnagyobb keresztény egyházak Magyarországon szerkesztés

(Többnyire) 2011-es adatok alapján a legnagyobb egyházak az országban (zárójelben a hívek számával):

Jelmagyarázat:
Csökkent a hívők száma (2001-2011):  
Növekedett a hívők száma (2001-2011):  
Népszámlálási adatok a népesség %-ban [22][23][24]
Vallás 1930 1949 1992 1998 2001 2011 változás
2001 és
2011 között
Római katolikus 67,1% 70,5% 67,8% 57,8% 51,87% 37,15%  
Református 20,9% 21,9% 20,9% 17,7% 15,91% 11,61%  
Evangélikus 6,1% 5,2% 4,2% 3,9% 2,99% 2,16%  
Görögkatolikus 2,64% 1,80%  
Jehova tanúi 0,21% 0,32%  
Baptista 0,17% 0,18%  
Hit Gyülekezete 0,04% 0,18%  
Ortodox 0,14% 0,14%  

Legnagyobb egyházak szerkesztés

Egyéb nagy egyházak szerkesztés

Más jelentősebb felekezetek szerkesztés

Ortodox egyházak szerkesztés

Az ortodox egyházakhoz a 2011-es népszámláláskor 13,7 ezer fő jelölte magát. [25]  

Felekezetek Magyarországon szerkesztés

 
Benczúr Gyula: Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlja Magyarországot (Szent István-bazilika oltárképe)

Nem teljes lista a Magyarországon jelenlévő keresztény felekezetekről:

Római katolikus egyház szerkesztés

Magyarországon a katolikus egyház a legelterjedtebb, de híveinek száma és aránya gyorsan csökken: 1998-ban a lakosság 58%-a, 2001-ben 55%-a (kb. 5.8 millió fő), 2011-ben 39%-a (összesen 3 871 881 fő[28]) tartotta magát katolikusnak.

Az egyház szerint az üdvösség forrása a Szentírás és a Szenthagyomány. A hivatalos becslések alapján 13-15% körülire tehető a vallás tanai szerint élő katolikusok száma.[forrás?]

Szertartásai (rítusai):

Református egyház szerkesztés

Magyarországon a második legelterjedtebb vallás. A lakosság 12%-a (2011) reformátusnak vallja magát, ami 1 153 442 reformátust jelent.[28] Általában vallják az eleve elrendelést (predesztinációt). Az üdvösség forrása Jézus Krisztus. Lásd: Magyarországi Református Egyház.

Evangélikus egyház szerkesztés

A 2001-es népszámláláson a lakosság mintegy 2%-a, 214 865 fő vallotta magát evangélikusnak.[28] A magyarországi evangélikusok a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjai, melyet 264 gyülekezet, tizenhét egyházmegye és három egyházkerület alkot. A történelmi Magyarország másik evangélikus egyháza az erdélyi országos szász egyház volt. A Magyarországi Evangélikus Egyház keretein belül is jelentős számban éltek német és szlovák nemzetiségű evangélikusok, ma már a hazai evangélikus egyház tagjai között a magyarok vannak többségben. Magyar evangélikusok jelentősebb számban élnek külön magyar egyházban Romániában és Szerbiában, a helyi egyház tagjaiként Szlovákiában és az Amerikai Egyesült Államokban. A magyar evangélikusok világszervezete a Magyar Evangélikus Konferencia.

Ökumenikus keresztény mozgalmak szerkesztés

Ortodox egyházak szerkesztés

Az ortodox kereszténység sok önálló egyházat tömörít magába. Magyarországon a következők vannak jelen:

Baptista egyház szerkesztés

Pünkösdi-karizmatikus egyházak szerkesztés

Evangéliumi keresztény egyházak szerkesztés

Adventista egyházak szerkesztés

Metodista egyház szerkesztés

Üdvhadsereg szerkesztés

Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete szerkesztés

A legtöbb nazarénus Békés, Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun, Baranya vármegyében és Budapesten él.

Szentháromságtagadó egyházak szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Török József: A katolikus egyház és liturgia Mo.-on, 2000.
  2. ↑ a b Hohenauer Ignácz: Királyok és hősök csarnoka
  3. ↑ Mireisz László: A magyar vallás
  4. ↑ Baán István. Türkiai Metropolitanátus: A bizánci egyház szervezete Magyarországon a középkorban 
  5. ↑ Históriák: Kristó Gyula: Középkori históriák oklevelekben (1002–1410)
  6. ↑ a b c d e f g h Vallástörténeti kislexikon: Kereszténység Magyarországon; 1975., Kossuth K.
  7. ↑ Szent István király Nagy legendája (1080 körül)
  8. ↑ Mandiner: Ami Szent István nagyságát mutatja
  9. ↑ Magyar néprajzi lexikon - Boldogasszony. mek.niif.hu. Akadémiai Kiadó, 1977. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
  10. ↑ Magyarország patrónáját ünnepeljük Nagyboldogasszony napján. mult-kor.hu, 2011. augusztus 15. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
  11. ↑ Erdélyi Zsuzsanna: A Mária-kultuszról, Kortárs 1994/12:1. core.ac.uk. Kortárs. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
  12. ↑ E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában, 2008.
  13. ↑ Hegedűs Géza: A szent doktorok tudománya
  14. ↑ Hegedűs Géza: A szent doktorok tudománya 94. o.
  15. ↑ Tonhaizer Tibor: Egyetemes egyháztörténelem Archiválva 2020. október 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  16. ↑ https://mek.oszk.hu/01900/01948/html/index725.html
  17. ↑ Searching for faith: a change of religion in Hungary. Budapest: Akadémia Kiadó, 370. o. (2007. április 15.) 
  18. ↑ a b Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet
  19. ↑ Vallástörténeti kislexikon: Ellenreformáció, 1975.
  20. ↑ Miklós Péter: Konfliktus és szolidaritás. Szempontok Horthy Miklós és a katolikus egyház kapcsolatának értelmezéséhez
  21. ↑ Egyházak a szovjet rendszerben
  22. ↑ NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
  23. ↑ 2001. évi népsz.. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
  24. ↑ Központi Statisztikai Hivatal. www.ksh.hu. (Hozzáférés: 2021. február 8.)
  25. ↑ a b c d e KSH: 2011-es népszámlálás
  26. ↑ 2016 Yearbook of Jehovah's Witnesses
  27. ↑ Népszámlálás 2011. www.ksh.hu. Központi Statisztikai Hivatal (Hozzáférés: 2018. január 18.)
  28. ↑ a b c d e Népszámlálás: rejtőzködő hívők?. [2013. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 8.)

További információk szerkesztés

  • Egyházak és egyházpolitika Magyarországon és Erdélyben a 18-19. században. A Carolina Resolutiótól az 1848. évi XX. törvénycikkig; szerk. Gáborjáni Szabó Botond; Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, Debrecen, 2016 (A Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai)
  • Viszály és együttélés. Vallások és felekezetek a török hódoltság korában; szerk. Ittzés Gábor; Universitas, Bp., 2017
  • A Tanácsköztársaság és az egyházak. Egyházpolitika, keresztényüldözés, egyházi útkeresés; szerk. Fejérdy András; Szt. István Társulat, Bp., 2020

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kereszténység_Magyarországon&oldid=27003376”