Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce
A Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce (Anas eatoni) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába, a réceformák (Anatinae) alcsaládjába, azon belül az úszórécék (Anatini) nemzetségébe tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Anas eatoni (Sharpe, 1875) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce témájú médiaállományokat és Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce témájú kategóriát. |
A tudományos nevét Alfred Edmund Eaton angol felfedező után kapta.
Előfordulása szerkesztés
Két alfaja az Indiai-óceán déli részén, a francia déli területekhez tartozó szigeteken él.
Alfajai szerkesztés
- Kerguelen-szigeteki nyílfarkúréce (Anas eatoni eatoni) – ez az alfaj él a Kerguelen-szigeteken
- Crozet-szigeteki nyílfarkúréce (Anas eatoni drygalskyi) – ez az alfaj él a Crozet-szigeteken
Megjelenése szerkesztés
Nagyon hasonlít a nyílfarkú récéhez (Anas acuta), annak legközelebbi rokona (Sokáig csak a nyílfarkú réce alfajának tartották).
A nyílfarkú réce elterjedési területétől nagyon távol él. Valamikor nagyon régen valamilyen okból nyílfarkú récék kerülhettek a szigetekre (talán viharok sodorták őket ilyen távolra), majd mivel semmilyen további kapcsolat nem fűzte őket az északi féltekén élő madarakhoz, elkezdtek önálló fajjá válni.
Életmódja szerkesztés
Kis édesvízi tavakat kedvel, de előfordul mocsaras, zsombékos területeken is, télire a part közeli lagúnákra és csendes tengeröblökbe húzódik.
Szaporodása szerkesztés
A költési időszak novembertől februárig tart. Többnyire öt tojást rak a tavak partjainál levő zsombékosban kialakított fészkébe. Költési időn kívül általában kis csoportokban látható.
Védettsége szerkesztés
Korábban a fajt gyakran vadászták bálnavadászok (a Kerguelen-szigetek voltak a francia bálnavadászok kedvelt tartózkodási helyei) illetve a szigeteket felkereső tudományos csoportok is. Ma főleg a Kerguelen-szigeteken levő kisszámú lakostól elszökdöső macskák ritkítják állományaikat. A kergueleni alfaj állományát 1982 és 1985 között 46 800 és 62 100 pár közötti értékre becsülték.
Ezt az alfajt az 1950-es és '60-as években betelepítették a szintén a francia déli területek részét képező Amszterdam-szigetre, de ott 1970 óta nem látták, úgyhogy valószínű, hogy a betelepített populáció kipusztult. Jelenleg az Amszterdam-sziget a francia déli területek központja és az emberekkel együtt érkezett macskák illetve a behurcolt patkányok felelősek ennek a populációnak a kihalásáért.
A Crozet-szigeteki alfaj állományát 1980 és 1982 között 1800 és 2100 egyed közé tették.
A faj állományait a '80-as évek vége óta nem vizsgálták.
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 19.)
- BirdLife International 2006. Threatened Birds of the World 2006. Downloaded from http://www.birdlife.org on 04/05/2006.
- BirdLife International. 2004 Threatened Birds of the World 2004. CD-ROM. BirdLife International, Cambridge, U.K.
