Kertész Manó

(1881–1942) magyar finnugrista, nyelvész, gimnáziumi tanár

Kertész Manó, született Kohn (Orosztony, Zala vármegye, 1881. október 15.Budapest, 1942. április 3.)[3] magyar finnugrista, nyelvész, gimnáziumi tanár.

Kertész Manó
SzületettKohn Manó
1881. október 15.
Orosztony
Elhunyt1942. április 3. (60 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • nyelvész
  • finnugrista
  • gimnáziumi tanár
KitüntetéseiBaumgarten-díj (1932)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kertész Manó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete és munkássága szerkesztés

Kohn Benő és Hoffmann Terézia fia. A budapesti egyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, azután a főváros középiskoláiban lett tanár. Több ízben nyert pályadíjat a Magyar Tudományos Akadémia pályázatain.

Elsősorban finnugor mondattannal, továbbá nyelvjárási kérdésekkel, illetve a magyar szókincs kutatástörténetével kapcsolatos munkákat írt. Néprajzi munkái közül szólástanulmányai meghatározók. Halálát szívgyengeség, vérző gyomorfekély okozta.

Felesége Pfeifer Anna volt, akivel 1912. március 30-án Budapesten kötött házasságot.[4]

Díjak szerkesztés

  • 1912: Sámuel-díjat
  • 1913, 1917: Marczibányi-díj
  • 1932: Baumgarten-díj

Művei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Fokos-Fuchs Dávid Rafael: Kertész Manó (1881-1942) ravatalánál 1942. április hó 6-án mondott beszéd; Neuwald Ny., Bp., 1942
  • Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok. Bp., 1962