Keselyűsztélé

A keselyűsztélé Éannatum, Lagas városkirályság lugaljának az i. e. 24. század első felében állított győzelmi emlékműve. A korabeli Ningirszu városából, Lagas állam későkori fővárosából került elő. A szöveg forráskiadása 1956-ban E. Sollberger Corpus des Inscriptions „Royales” Pré-Sargoniques de Lagaš című munkája.

keselyűsztélé
Típus	győzelmi felirat és relief
Tartalma	Éannatum, Lagas királya győzelme Umma felett
Forma	íves tetejű, álló
Állapot	töredékekben
Története
Felfedezés helye és ideje	1933, Telloh (Ningirszu)
Felfedező(k)	André Parrot
Kora	i. e. 24. század
Nyelv	sumer
Írás	ékírás
Található	Louvre, Párizs

Tematikája Lagasnak a szomszédos Umma ellen vezetett hadjáratának története, és a győzelem leírása. A hadjárat Umma és Aksak patesijeinek szövetségével kezdődött, amellyel Lagas hegemóniáját kívánták megtörni. Éannatum, Inanna és Ningirszu istenek kegyeltje legyőzte riválisát, és ennek emlékére állította a sztélét. A „keselyűsztélé” név a szöveget kísérő képek egyike alapján született, amelyen a legyőzött ummai katonák holttesteiből lakomázó keselyűket ábrázoltak.

A sztélé nagyon töredékes, legnagyobb része hiányzik. A megtalált részletek nagyobb része is képi ábrázolás, a szöveg rövid és sok helyen olvashatatlan, mégis a leghosszabb korai sumer nyelvemlék. A szöveg tartalma alapján az Éannatum unokaöccse, Entemena által állított Entemena-sztélén az előzmény és a folytatás olvasható.

A szöveg egyik különlegessége, hogy leírja Éannatum sebesülését. A későbbi mezopotámiai győzelmi sztélék jellemzője, hogy a hadjáratok sikereit, a győzelmeket kizárólag az uralkodó képességeinek, hősiességének tulajdonítják. Más hasonló feliratok sosem említenek olyan eseményt, amelyben a király megsebesült volna.

A szöveg és a képek a töredékesség ellenére a hadtörténet alapvető forrásai. Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy a phalanx harcmodor a görögök találmánya volt. E sztélé legnagyobb töredékén harcosok vonulását ábrázolták, akiknek csak a fejük látszik ki a pajzs mögül, valamint a lándzsát tartó jobb kezük. A pajzsok összeérnek, teljesen elfedik az embereket. A keselyűsztélé a phalanx első ábrázolása.

• 
  A phalanx-töredék
• 
  A szöveges töredék a keselyűkkel
• 
  A gyalogság könnyebb fegyverzetű részét ábrázoló töredék
• 
  Az ummai holttesteket ábrázoló töredék

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Keselyűsztélé témájú médiaállományokat.

• Világirodalmi lexikon VI. (Kamc–Lane). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1979. 199. o. ISBN 963-05-1803-1  
• Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5 , 89–90. old.
• Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 315. o.
• A művészet története: A művészet kezdetei, Corvina, ISBN 963-13-2888-0
• Sebastiano Soldi: Az ókori Közel-Kelet művészete, in A művészet története, Corvina, Bp, ISBN 963-13-5554-3, 70-71. old.
• Winkler Gusztáv: A hadviselés művészete, Tinta Könyvkiadó, 1999. ISBN 963-85622-50-9–10. old.
• Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie IX; Nab – Nuzi, Szerk.: Erich Ebeling, Bruno Meissner, Dietz Otto Edzard (német nyelven), Berlin: de Gruyter (2001). ISBN 3-11-017296-8 , 97. old. NAME, NAMENGEBUNG: Geierstele