Kiközösítés
Kiközösítés (idegen szóval: izoláció) alatt egy személy vagy egy csoport valamely közösségből való részleges vagy teljes kizárását, diszkriminációját értjük. Az esetek túlnyomó többségében részleges, azaz csupán a közösség bizonyos jól körülhatárolt tevékenységei végzésének jogától fosztja meg a kiközösítettet.[* 1]
Főbb típusai: szociális (társadalmi csoportból, pl. törzsből való kirekesztés), politikai (pl. pártból való kizárás) és vallási.
Katolikus egyház szerkesztés
Az egyházi joghagyományban a kiközösítés kizárás értelmű exkommunikáció (= közösségből való kizárás, latinul: excommunicatio) lett.
Minden kiközösített számára meg van tiltva a szentségekhez való járulás (pl. a házasságkötés is) vagy azok kiszolgáltatása.[1] Nem vehetett részt a közösségi imákon vagy a szentmisén.[2] Az egyházi jogait elvesztette, pl. bármiféle egyházi hivatal gyakorlását, [1] ill. az egyházkormányzati intézkedések végzésének tilalmát is előírták.[3]
A kiközösítés egyenértékű volt a végső és visszafordíthatatlan pusztulásra ítéléssel (Extra Ecclesiam nulla salus = „az egyházon kívül nincs üdvösség”). A kiközösítettek a keresztény társadalomból kivetettek lettek, a középkorban szinte felért egy halálos ítélettel.[4]
Az ünnepélyes formában kihirdetett kiközösítést anatémának nevezik. Önmagában az egyházi átkot jelenti.[1]
A történelem folyamán az egyháztól sokszor és sokféle módon előfordult politikai jellegű visszaélés a kiközösítéssel.
Napjainkban szerkesztés
az 1983-as egyházi törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) nem tartalmaz pontos jogi definíciót a kiközösítésre. Alphonse Borras – a Liégi egyházmegye fővikáriusa – nyomán jogi jelentését így közelíthetjük meg: „Olyan sajátosan gyógyító célú, pozitív egyházjogi büntető szankció, melyet igen súlyos büntetendő cselekmények ellen rendeltek, és amelynek elválaszthatatlan hatásai a jogok és kötelességek gyakorlásának olyan, a Codex rendelkezéseinek megfelelő (1331.k., 171.k. 1.§ 3, 316.k., 915.k., 996.k. 1.§ és 1109.k.) tilalmaiban állnak, melyek az Egyház lelki javaiból való (szinte) teljes kizárást eredményeznek.”[5]
Főbb hatásai:
- szentmisén és bármilyen más liturgikus cselekményen való szolgálati részvétel tilalma (a puszta jelenlét nem minősül ennek, csak a cselekmény végzése, vagy végzésben való közreműködés),
- szentségek, szentelmények végzésének vagy felvételének tilalma,
- egyházi hivatalok, szolgálatok vagy bármiféle egyházi tisztség gyakorlásának és egyházkormányzati intézkedések végzésének tilalma.
Judaizmus szerkesztés
A héber herem szó (חֵרֶם) jelentése: átok, tilalom. [6] Kiközösítést jelöl, a zsidó közösségből való kizárást.
A bibliai időkben a kifejezés eredetileg a szent tárgyak elkülönítését jelentette. A kiközösítésről először Esdrás könyve 10,8 tesz említést. [6]
A Talmud időszakában a kiközösítésnek négyféle formája alakult ki [6]:
- nezifa - feddés és hét napra való kitaszítás
- samta - a kifejezés jelentése ma már nem állapítható meg
- nidduj - Erec Jiszrael-en 30, a diaszpórában 7 napra való elkülönítés, amely a javulás elmaradása esetén meghosszabbítható
- herem - elszigetelés: a kiközösítettnek tilos volt hallgatnia vagy tanítania a Tórát, és köteles volt megtartani a gyászolókra vonatkozó törvényeket.
A szélsőséges ortodox zsidók kivételével a herem ebben a formában ma már nincs érvényben.[6]
Buddhizmus szerkesztés
A buddhista szanghák kizárják tagjaikat, ha elkövetik a párádzsika (elbukás) néven ismert négy főbűn egyikét: házasságtörés, lopás, gyilkosság, természetfeletti erők birtoklásával való dicsekvés.[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006, Göncöl Kiadó
- ↑ 1331. k. 1. § 1
- ↑ 1331. k. 1. § 3
- ↑ Frank birodalom: Nagy civilizációk: Az eretnekség
- ↑ Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. kiközösítés
- ↑ a b c d Akadémiai Kiadó: Világvallások a-zs, 2009 → herem
- ↑ Akadémiai Kiadó: Világvallások a-zs, 2009 → kiközösítés
- ↑ (pl. nem vehet részt a tábortűznél)