A kimásolópapír vagy napfénypapír analóg fényképészetben használt pozitívanyag. Sajátossága, hogy a kép a megvilágítás során, közvetlenül a fény hatására jelenik meg rajta. Historikus és alternatív fotográfiai eljárásoknál használják/ták. Számos alfaja létezik.

Hippolyte Bayard önarcképe 1847-ből, sópapíron

Alacsony fényérzékenysége miatt általában csak kontaktmásolatok készítésére alkalmas. Ezüstalapú változata klór-ezüst érzékenyítésű és ezüst-nitrátot is tartalmaz. (sópapír, albuminpapír, celloidinpapír, aristopapír stb.) Másféle, pl. vassós érzékenyítésű változatai is vannak. Bár a kép megjelenéséhez nem, de rögzítéséhez, tartósításához, utókezeléséhez használnak vegyi kezelést.

A kimásolópapír elnevezés egy, az Ilford Photo által az 1890-es években gyártott, Printing Out Paper nevű fotópapír márkanevéből származik. Azután vált egy eljáráscsoport nevévé, amikor már az előhívópapírok, a legutóbbi időkig használatos analóg pozitívanyagfélék is megjelentek a 19. század végén a piacon, melyeken a kép csak egy kémiai eljárás, az előhívás hatására válik láthatóvá.

Külső hivatkozások szerkesztés