Wikipédia

Királyi Pál

(1821-1892) jogász,politikus, forradalmár

Királyi József Pál (Szepetnek, 1818. augusztus 10. – Budapest, 1892. május 25.) magyar publicista és országgyűlési képviselő.

Királyi Pál
Született

Szepetnek
Elhunyt1892. május 25. (73 évesen)[2][3][4]
Budapest[6]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865–1875)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1875–1881)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1881 – 1892. május 25.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyi Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fiatalkora szerkesztés

Középfokú tanulmányait 1831-ben kezdte a nagykanizsai kegyesrendi gimnáziumban,[7] melyet a nagykanizsai Bentzik család támogatott. A gimnáziumi évek alatt magas szintű elemi és zenei oktatásban részesült, melyeket későbbi munkásságához is felhasznált. A gimnázium befejezése után 1836 őszétől a kecskeméti piarista tanítórendbe lépett be.[8] 1839-ben Máramarosszigeten tanított. 1840-ben Kolozsváron filozófiai tanulmányokat folytatott.[9] Ugyanebben az évben kilépett a rendből. 1840 őszétől a pesti egyetem joghallgatója volt. Joggyakornokként részt vett az 1843–44-es pozsonyi országgyűlésen, mely nagy hatással volt rá. Ebben az időszakban ismerkedett meg gróf Széchenyi István eszmevilágával, ami hatalmas iránytű volt számára. 1844-ben ügyvédi vizsgát tett.[10] 1845-ben írta meg Batthyány Kázmér pályázatára a Robot és dézsma című munkáját.[11] 1845-től a Jelenkor című politikai lapnál dolgozott, kezdetben a lap külpolitikai rovatát szerkesztette, majd 1848. április 28-tól a lap főszerkesztője volt annak 1848. június 29-ei megszűnéséig.[10]

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején szerkesztés

Az 1848-as forradalmi események résztvevője és a kezdetekben tudósítója is volt. Az Életképek című időszaki lapban tudósított a délvidéki lázadások harcmezeiről. Ebben az időszakban segédtiszt volt. Honvédhadnaggyá 1848 decemberében nevezték ki, ez szorosan kapcsolódott a somogy- és zala megyei népfelkelés megszervezéséhez, erre levélben maga Kossuth Lajos kérte fel még 1848. szeptember 22-én.[12] E levél birtokában indult el Budapestről, Nagykanizsára 1848. október 3-án hajnalban érkezett. A következő napokban Nagykanizsán és környékén toborzott. Több haladó szellemű polgár, tanárok és diákok is támogatták őt és a népfelkelést. 1848. október 7-én Szepetnekre érkezett, itt volt a népfelkelés központja.[13] 1849. január 17-től főhadnagy volt a 65. zászlóaljnál.[14] A következő hónapban már századosi rangot kapott ugyancsak a 65. zászlóaljnál. Később részt vett a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi, a váci és a komáromi ütközetekben is Damjanich hadseregével. Ott volt Buda ostrománál és annak sikeres visszavételénél is. A szabadságharc után Klapka György helyettes hadügyminiszter őrnaggyá való kinevezését az országos kormányzó elnöknek 1849. május 24-én írt javaslatában így méltatta:

„ Királyi Pál a hadsereg legidősebb századosi közül egyike s ki a katonai osztályba példás kitartással és szorgalommal tüntették ki. ”

A hadügyminisztérium a javaslat után Királyi Pált visszamenőlegesen 1849. április 16-tól őrnaggyá nevezte ki. Ezután a világosi fegyverletételig a Honvédelmi Minisztérium katonai osztályának helyettes főnöke volt. A szabadságharc bukásakor Királyi Pál Aradon tartózkodott. A büntetés őt sem kerülte el. 1850. február 6-án sorozták be közlegényként a császári hadseregbe, a Hess altábornagy nevét viselő gyalogezredbe. Kotorba került a 49. számú alsó-ausztriai ezred állomáshelyére, ahol illetlen szavakat és durva bánásmódot kellett elviselnie.[15] Dalmáciai és itáliai szolgálatának szenvedéseit enyhítette, hogy az ott élők történetének és szokásainak feldolgozásához gyűjtött anyagot. 1856-ban szerelték le egészségi állapota miatt.[16]

Újságírói és írói pályájának kiteljesedése szerkesztés

Leszerelését követően ismét Pesten élt. Újból újságírással kezdett foglalkozni, több lapnál is dolgozott egyszerre. 1857-től a Magyar Néplap szerkesztője lett. Újságírói munkásságának csúcsa a Pesti Naplóhoz köthető, melynek főszerkesztője 1858. július 14-től volt.[17] A lapnál olyan emberekkel dolgozott együtt, mint Kemény Zsigmond, Falk Miksa, Danielik János, Greguss Ágost, Pompéry János vagy Salamon Ferenc.[18] 1858 őszén az esztergomi prímás aranymisét tartott. Hatalmas tömeg volt, többen váratlanul fel is szólaltak. Jósika Sámuel és Cziráki József a magyar alkotmány helyreállítását szorgalmazták. Ezt Albert főherceg felségárulásnak tekintette és megtiltotta, hogy az eseményről bárki beszámoljon. Királyi Pál ezzel nem törődött és a Pesti Napló 1858. november 8-án megjelent számában írt az eseményről. A kiadványt elkobozták, Királyit pedig nyilvános csend- és rendháborítással vádolták meg, büntetőeljárása hónapokig tartott. A vádat később ejtették ugyan, de a személye elleni támadások nem szűntek meg. Királyi Pál a Pesti Napló 1859. december 26-ai számában jelentette be lemondását a főszerkesztői posztról, mivel nem akarta, hogy a személyét érintő támadások a lapot veszélyeztessék. 1860. február 6-án Falk Miksának címzett levelében arról írt, hogy a lap nehéz helyzetben van, s hogy másnap már nem ő lesz a felelős szerkesztő. Bejelentését követően nem vált meg a Pesti Naplótól.[19] Falk Miksa így írt róla:

„ Ez a férfi, dacára annak, hogy mindig szerényen a háttérben tartotta magát, nevével nem parádézott, nehéz és háládatlan munkát végzett az akkori Pesti Naplónál: köszönettel tartozunk neki, mindnyájan, nem csak mi, akik akkor kortársai voltunk és akiknek bűneit mindig ő volt kénytelen a maga vállaira venni, hanem az egész magyar hírlapirodalom, sőt merem mondani, az egész magyar nemzet, melynek ama válságos időben Királyi Pál tartotta fenn e napi közlönyt, amely az időben a szabad szónak egyedüli s utolsó menedékét képezte.[18] ”

Írói munkásságának hagyatéka az 1858 és 1859 között megjelent négykötetes regénye a Szigetvár 1566-ban. A regényben Szigetvár az 1858-as Magyarország allegorikus jelképe.[20]

Munkássága a fővárosért szerkesztés

1861-ben kezdte meg igen aktív politikai pályafutását. 1861. január 2-án Pest város főjegyzőjévé választották. Nagyon sokat tett a fővárosért. A Pest, Buda és Óbuda egyesítését előkészítő bizottság tagja volt.[21] 1872. október 30-ai közgyűlésen 305 igen szavazatot kapott a választmányba való jelölése mellett. Az előkészítést nagy buzgósággal és szervezéssel végezte, minden apró részletre volt gondja.

„ Pest, Buda és Ó-Buda városok az 1872. évi 36. t.czikk alapján egy fővárossá alakíttatván, az egyesítés eszméjének teljes keresztül vitelére nézve szükséges az is, hogy a három város önálló czimerei egyesíttessenek és a főváros lobogójának színei meghatároztassanak. ”

Haláláig a főváros törvényhatósági bizottságának tagja volt. 1878-tól Budapest IV. kerületének országgyűlési képviselője volt. Ezen időszak már 1861-től az egyesületi és kulturális munkák csúcspontjai voltak életében. 1874-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke volt, később a tanács tagjaként tevékenykedett. Elnöke volt a Fővárosi Állatvédő Egyesületnek is. Ő állította össze és adta ki az állatokat védelmező törvényeket és szabályrendeleteket.[22] A Kertészeti Társulat tagjaként támogatta a főváros parkosítását, fásítását. 1890-től a közigazgatási bizottság tagja volt, 1891-ben Kléh István és Gerlóczy Károly társaságában a népszínházi bizottság tagjává választották.[23]

Országgyűlési képviselőként szerkesztés

1861-ben a Felirati Párt jelöltjeként a szavazók közfelkiáltással választották meg a letenyei választókerület képviseletére. Deák Ferenc oldalán végezte parlamenti munkáját az ország és megyéje érdekében. Az 1865-ös országgyűlési választásokon ismét a letenyei választókerületben indult a Deák-párt színeiben és be is került a parlamentbe. Az 1865-68-as országgyűlésben a III. osztály igazoló bizottságának elnöke volt. 1869-ben ismét a letenyei körzet országgyűlési képviselőjének választották. Ekkor két jelölt volt, Királyi Pál és Tuboly Viktor. A szavazás Királyi Pál győzelmét hozta 568:285 arányban.[24] Tekintélyének növekedését az oktatásügyben való kiemelkedő munkája is elősegítette. Zala megye érdekében végzett munkái közül kiemelkedő az 1871-es költségvetésben tett indítványa, melynek lényege, hogy Letenye és a Muraköz között egy hidat építsenek. Az indítványt a képviselőház elfogadta, az építés költségeit megszavazta. Az 1872-es országgyűlési választásokon már nem a letenyei választókerület képviselője lett, mivel ebben a választókerületben a Deák-párt visszalépett. Helyette Zalabaksa és környéke országgyűlési képviselője volt.[25] Az 1875-ös országgyűlési választásokon szintén a zalabaksai körzet képviselője lett. 1878-tól már Budapest IV. kerületének országgyűlési képviselője, 1881-től Budapest belváros országgyűlési képviselője, Deák Ferenc korábbi kerületében nyert mandátumot. A pártokban nagy volt a megosztottság, először az Egyesült ellenzék, majd a Mérsékelt ellenzék tagja lett. Később a Nemzeti Párt soraiban folytatta politikai pályáját. 1887-es választásoktól már a csáktornyai kerület országgyűlési képviselője volt. Az 1892-es választásokon szintén a csáktornyai kerület küldötte volt a parlamentben.[26]

Művészeti, művelődési és oktatási tevékenysége szerkesztés

1867-ben alakult meg Aradon az Országos Magyar Daláregyesület. Az egyesület fő feladatai közé sorolta országos ünnepélyek és versenyek lebonyolítását, ezeket Királyi Pál szervezte. Később ezen egyesület nevében szorgalmazta a Zeneakadémia létrehozását.[27] Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia két éves előkészítő munkájának köszönhetően 1875-ben nyílt meg. Királyi Pál munkájának köszönhető, hogy megvalósult a fővárosban Erkel Ferenc 50 éves karnagyi évfordulójának megünneplése, ő volt a szervezőbizottság elnöke.[28] A zenei életben végzett kiemelkedő munkásságán kívül több területen is minden tőle telhetőt megtett a kultúra támogatásáért. A Kisfaludy Társaság alapító tagja volt. 1867-ben tagja lett a Magyar Történelmi Társulatnak. Jelentős szervező szerepet vállalt az 1875 szeptemberében Budapesten megtartott ősrégészeti és embertani kongresszus lebonyolításában.[29]

Halála szerkesztés

1892. május 25-én halt meg gümőkórban. Halála előtti időszakban már sokat betegeskedett. Betegségének lefolyásáról a Vasárnapi Ujság 1892. május 29-ei száma részletesen is beszámolt.

„ Órákig feküdt mozdulatlanul, alig lélegezve, becsukott szemmel, összeaszott arccal. 25-én délelőtt 11 órakor újra köhögési rohamok gyötörték. Este 9 és 10 óra között egy köhögési roham végzett vele. ”

[30]

Emlékezete szerkesztés

  • Budapesten 1892-ben utcát neveztek el róla.
  • 1992. május 25-én Szepetneken a róla elnevezett utcában Királyi Pál Emlékhelyet avattak.
  • 1994-ben felavatták Szepetneken az iskola tornatermének aulájában domborművét, melyet Szabolcs Péter készített.

Művei szerkesztés

  • Robot és dézsma erkölcsi és anyagi, mező- és státusgazdasági tekintetben. Három koszorúzott pályamunka, előidézve és kiadva Németujvári gróf Batthyány Kázmér nagylelkűsége s korszerű gondoskodása által. Pest, 1845 (Hetényi János és Ploetz Adolf pályaműveivel együtt)
  • Zichy Antal és Királyi Pál beszédeik. Uo. 1861 (Ezen beszédet: A felirati javaslatról, Toldy István, A magyar politikai szónoklat kézikönyve. Pest, 1866. II. köt. is felvette.)
  • Szigetvár 1566-ban. Történeti regény. Uo. 1858–59. Négy kötet

1849 és 1856 között írta az alábbi tárgyú műveit, melyek nyomtatásban nem jelentek meg:

  • Dalmácia történelme a magyar uralom alatt
  • Dalmát és montenegrói népszokások ismertetése

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ születési anyakönyv
  2. ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
  3. ↑ a b CERL Thesaurus (angol nyelven). Consortium of European Research Libraries
  4. ↑ a b Österreichisches Musiklexikon Online
  5. ↑ Királyi, Paul (Landtags-Abgeordneter) (BLKÖ)
  6. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  7. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 11. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  8. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 12. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  9. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 13. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  10. ↑ a b Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 17. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  11. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 15. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  12. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 19. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  13. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 24. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  14. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 25. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  15. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 26. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  16. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 27. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  17. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 29. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  18. ↑ a b Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 30. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  19. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 31. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  20. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 32. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  21. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 40. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  22. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 41. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  23. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 42. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  24. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 48. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  25. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 50. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  26. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 52. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  27. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 55. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  28. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 56. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  29. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 57. o. (2015). ISBN 9789631220919 
  30. ↑ Sóstainé Márfi Ibolya. Királyi Pál élete és munkássága, 1. kiadás, Királyi Pál Kulturális Egyesület, Szepetnek, 61. o. (2015). ISBN 9789631220919 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Királyi_Pál&oldid=26524288”