Kis-Szunda-szigetek
A Kis-Szunda-szigetek (Nusa Tenggara, vagyis délkeleti szigetek) Délkelet-Ázsiában, Ausztráliától északra fekvő szigetcsoport. A Nagy-Szunda-szigetekkel együtt a Szunda-szigetekhez tartozik. A szigetek a Szunda vulkanikus ív mentén fekszenek, melyet a Jáva-tengerben húzódó Jáva-árok mentén szubdukció hozott létre.
| Kis-Szunda-szigetek | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Indonézia,  Kelet-Timor |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Délkelet-Ázsia |
| Terület | 87 000 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 3726 m |
| Legmagasabb pont | Rinjani |
| Időzóna | UTC+8 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Kis-Szunda-szigetek
Pozíció Indonézia térképén
| |
 d. sz. 9° 00′, k. h. 120° 00′Koordináták: d. sz. 9° 00′, k. h. 120° 00′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kis-Szunda-szigetek témájú médiaállományokat. | |
Közigazgatás szerkesztés
A Kis-Szunda-szigetek szigetcsoportja számos szigetből áll, melyek jórészt Indonéziához tartoznak. Néhány sziget, különösen Timor keleti része, a 2002-es függetlenség elnyerése óta Kelet-Timorhoz tartozik.
Az Indonéziához tartozó szigetek
- Bali,
- Nyugat Nusa Tenggara (Nusa Tenggara Barat)
- Kelet Nusa Tenggara (Nusa Tenggara Timur)
tartományok részeit alkotják.
Geológiája szerkesztés
A Kis-Szunda-szigetek két, geológiailag elkülönülő szigetcsoportra oszlik.[1] Az északi szigetcsoport, melynek tagjai Bali, Lombok, Sumbawa, Flores és Wetar, vulkanikus eredetű, ezek közül néhány, például a Lombok szigetén emelkedő Mount Rinjani még mindig aktív, míg mások, például a Flores szigeti Kelimutu három sokszínű krátertavával, már kialudt. Kialakulásuk a pliocén földtörténei korszakban, mintegy 15 millió évvel ezelőtt kezdődött az eurázsiai-lemez és az ausztráliai-lemez ütközésének eredményeként.[1] A déli szigetcsoport szigetei, köztük Sumba, Timor és Babar, nem vulkanikus eredetűek, és az ausztráliai lemezhez tartoznak.[2] Az északi szigetcsoport geológiája, ökológiája és más jellemzői sok hasonlóságot mutatnak a tőle kelet felé húzódó déli Maluku-szigetekével.
A környéken már az indonéz gyarmati idők óta folytatnak geológiai vizsgálatokat, ennek ellenére az itt végbemenő geológiai folyamatokat még nem ismerik teljesen; a szigetek kialakulására vonatkozó geológiai elméletek a 20. század utolsó évtizedeiben jelentősen átalakultak.[3]
A két tektonikus lemez ütközőpontján fekvő Kis-Szunda-szigetek geológiai szempontból a világ egyik legbonyolultabb és legaktívabb régiói közé tartoznak.[3] A biodiverzitást többféle tektonikus tevékenység alakította. Az északi szigetcsoport szigetei geológiailag fiatalnak számítanak, mindössze 1–15 millió évesek, és soha nem csatlakoztak nagyobb földrészhez. Csak Bali volt a jégkorszakbeli Sundaland kontinens része, melyet a Lombok-szoros választott el egy 600 km hosszúságú szigettől, melyet a mai Lombok, Sumbawa, Komodo, Flores, Solor, Adonara és Lembata alkotott. Tőlük keletre Pantar és Alor kis szigetet alkotott, míg Sumba és Timor délen külön szigetek maradtak.
Ökológiája szerkesztés
A Kis-Szunda-szigetek abban is különböznek Jáva vagy Szumátra nagy szigeteitől, hogy sok apró szigetből állnak, melyeket gyakran mély óceáni árkok választanak el egymástól. A növény- és állatvilág szigetek közötti mozgása, cserélődése csak korlátozott volt, ez pedig nagy számú helyi faj kialakulásához vezetett, melyek közül a legismertebb a komodói varánusz.[3] Amint azt Alfred Russel Wallace a „The Malay Archipelago” című munkájában leírta, a Bali és Lombok között, a Lombok-szoros mély vizein át húzódó Wallace-vonal természetes vízi határvonalat alkotott, még akkor is, amikor az alacsonyabb vízszint miatt a ma különálló szigeteknek mindkét oldalon szárazföldi összeköttetése volt. A Lombok-szorotól keletre fekvő szigetek Wallacea részét képezik, jellegzetességük az ázsiai és ausztráliai fajok keveredése.[4] A Kis-Szunda-szigeteken az ázsiai fajok dominálnak; a Weber-vonal, mely Wallacea főleg ázsiai és ausztráliai fajok által benépesített részei közötti határvonalat jelenti, a szigetcsoporttól keletre húzódik. Ezek a szigetek Indonézia legszárazabb klímájú területei.
Lombhullató erdők szerkesztés
Számos, a Wallace-vonaltól keletre fekvő sziget, Lomboktól és Sumbawától Floresis és Alorig, amelyet Indonézia esőerdővel borított területeitől eltérően eredeti száraz erdők borítanak, a Természetvédelmi Világalap döntése alapján a Kis-Szunda-szigetek lombhullató erdői ökorégióhoz tartozik.[5] A szigetek magasabban fekvő lejtőin magas Podocarpus nyitvatermők és Engelhardiák nőnek, az aljnövényzetet liánok, epifiton életmódú növények és orchideák, például Corybas, Corymborkis és Malaxis alkotják, míg a partmenti síkságokon eredetileg szavannára jellemző fűfélék, például Borassus flabellifer és pálmafák nőnek. Bár ezeken a szigeteken a növényzet nagy része száraz erdő, előfordulnak esőerdők is, különösen Komodo alacsonyan fekvő síkságain és folyópartjain, és van egy különleges, szúrós tüskéjű növényzettel borított erdős terület Lombok délkeleti partján. A tüskés fák a parti területeken korábban gyakoribbak voltak, de nagy részüket kiirtották.
A szigeteken különleges fajok élnek, az itt élő 273 madárfaj közül tizenhét endemikus faj. Az endemikus emlősök a kihalófélben lévő floresi pézsmacickány (Suncus mertensi), a veszélyeztetett komodói patkány (Komodomys rintjanus), a lomboki repülőkutya (Pteropus lombocensis) és a Nyctophilus heran denevérfaj. A ragadozó komodói varánusz, mely három méteres hosszával és 90 kilogrammos tömegével a világ legnagyobb gyíkfaja, Komodo, Rincah, Gili Motang szigeten és Flores északnyugati partjain él.
Természetvédelem szerkesztés
A szigeteket borító eredeti növényzetnek több mint a felét kiirtották rizs és egyéb haszonnövények termesztése, valamint emberi települések céljára. Csak Sumbawán van nagyobb egybefüggő, érintetlen erdő, Komodo, Rincah és Padar területeit pedig a Komodo-szigetek Nemzeti Park védi.
Míg számos ökológiai hatás az apró és nagy szigeteket egyformán sújtja, a kis szigeteknek meg kell küzdeniük saját speciális problémáikkal, mivel a külső erők hatásának jobban ki vannak téve. A kis szigeteken növekszik a területfejlesztési nyomás, annak ellenére, hogy hatását nem mindig mérik fel előre. Bár Indonézia természeti erőforrásokkal gazdagon ellátott, a kis szigetek erőforrásai szűkösek és specializáltak, emellett az emberi erőforrások is korlátozottak.[6]
Általános jellemzők,[7] melyek hatással vannak a Kis-Szunda-szigetekre:[6]
- A földterület nagyobb részére lehetnek hatással a földrengések, a földcsuszamlások, a ciklonok és a vulkáni tevékenység;
- Az időjárásra a tengeri klíma hat;
- A vízgyűjtő területek kisebbek, az erózió foka magasabb;
- A földterület nagyobb része koncentrálódik a parti területekre;
- Nagyobb mértékű környezeti specializálódás, nagyobb arányban előforduló endemikus fajok egy kevés erőforrással rendelkező környezetben;
- A közösségek nagyobb mértékben ragaszkodnak kultúrájukhoz a viszonylagos elszigeteltség miatt;
- A kis szigetek lakosságára nagyobb hatással lehet a gazdasági migráció.
Települések szerkesztés
A turisták között népszerű a szörfölés a Lombok-szigeti Kuta városában, túrázás Flores és Lombok szigetén, valamint a búvárkodás a Gili szigeteknél és Floresen. Ennek az ökorégiónak a városi területei (Bali, Timor és Sumba nélkül): Lombok szigetén a főváros Mataram és a közeli tengerparti üdülőhely Senggigi; Sumbawán a kikötő és a keleti part városa, Bima, valamint nyugaton Sumbawa Besar; Floresen Maumere (a sziget legnagyobb városa) kikötője, Larantuka és Ende. Lombokon és sumbawán burkolt utak találhatók, Floresen azonban túlságosan sok a hegy a közúti közlekedéshez. A Kis-Szunda-szigetek kapuja Bali, Maumerén és Mataramon kis repülőterek találhatók, a szigetek közti fő közlekedés vízi úton történik.
Fontosabb szigetek szerkesztés
|
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Audley-Charles, M.G. (1987) "Dispersal of Gondwanaland: relevance to evolution of the Angiosperms" In: Whitmore, T.C. (ed.) (1987) Biogeographical Evolution of the Malay Archipelago Oxford Monographs on Biogeography 4, Clarendon Press, Oxford, pp. 5–25, ISBN 0-19-854185-6
- ↑ Veevers, J.J. (1991) "Phanerozoic Australia in the changing configuration of ProtoPangea through Gondwanaland and Pangea to the present dispersed continents" Australian Systematic Botany 4: pp. 1–11
- ↑ a b c Monk,, K.A., Fretes, Y., Reksodiharjo-Lilley, G.. The Ecology of Nusa Tenggara and Maluku. Hong Kong: Periplus Editions Ltd., 9. o. (1996). ISBN 962-593-076-0
- ↑ Monk (1996), page 4
- ↑ http://www.worldwildlife.org/wildworld/profiles/terrestrial/aa/aa0201_full.html
- ↑ a b Monk (1996), page 1
- ↑ Beller, W., P. d'Ayala, and P. Hein. 1990. Sustainable development and environmental management of small islands. Paris and New Jersey: United Nations Educational, Scientific, and Cultural Organisation and Parthenon Publishing Group Inc.; Hess, A, 1990. Overview: sustainable development and environmental management of small islands. In Sustainable development and environmental management of small islands. eds W. Beller, P. d'Ayala, and P. Hein, Paris and New Jersey: United Nations Educational, Scientific, and Cultural Organisation and Parthenon Publishing Group Inc. (both cited in Monk)
Források szerkesztés
- Monk, K.A., Fretes, Y., Reksodiharjo-Lilley, G.. The Ecology of Nusa Tenggara and Maluku. Hong Kong: Periplus Editions Ltd. (1996). ISBN 962-593-076-0
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Lesser Sunda Islands című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
