Kis-Viczay József
Kis-Viczay József másként: Kis-Viczai, régi irodalmakban: Kis Witzay (Kassa, Abaúj megye, 1746. március 23. – Kassa, 1810. április 5.) orvosdoktor, városi és megyei orvos.
| Kis-Viczay József | |
 | |
| Kis-Viczay József portréja | |
| Született | 1746. március 23. Kassa |
| Elhunyt | 1810. április 5. (64 évesen) Kassa |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | orvos |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kis-Viczay József témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Kisviczai Viczay József, Kassa város és Torna vármegye orvosa, Kassán született 1746. március 23-án. A család eredeti neve Molnár volt, a Sopron vármegyei Vicáról került Abaúj vármegyébe még a Vicán született atyai nagyapa, Kis-Viczay Péter (1681–1762), aki a kassai magyar evangélikus egyház lelkésze lett. Apja, Kis-Viczay József szintén megyei és városi sebészorvos, anyja Hermann Erzsébet volt. Középiskoláit szülővárosában, orvosi tanulmányait Bécsben és Nagyszombatban végezte, ahol 1773-ban orvosdoktorrá avatták. Ekkor visszatért Kassára, ahol gyakorló orvos volt; sikeres gyógyításai csakhamar híressé tették, így nemsokára Torna vármegye rendes orvosa és 1782-ben Kassa városi orvosa lett. Mint orvos Kassán híres volt a tudományban és emberbaráti érzésben való gazdagságáról: mint keresett orvos változatlan szorgalommal kereste föl napjában többször is betegeit; „viskó vagy palota közt nem ismert különbséget. A szegény betegek számára nem csak saját költségén csináltatott orvosságot, de ha inségben látta őket, akárhányszor pénzt rejtett ágyukba”.
1789-ben Kazinczy Ferenc súlyos betegségében (feltehetően hastífusza idején) ő volt az orvosa Kassán és a halál torkából mentette meg, orvosi tanácsokért még fogsága idején is hozzá fordult. Barátságuk töretlen maradt. Hálából készíttette el Kazinczy Czetter Sámuellel az orvos rézmetszetű arcképét. „Viczaynak igen jól eltalált képét én ezelőtt nyolc évvel Czetter által metszetem rézben, mert engem is nem egyedül virtusainak tisztelete s a legszentebb barátság, hanem életem megtartása is csatlott hozzá.”[1]
Az 1780–1790-es években Kassán egy szabadkőműves páholynak tagja volt.[2]
Munkássága szerkesztés
Orvosi munkája és 1773-ban a nyelvről latinul kiadott értekezése mellett Kis-Viczay Józsefnek köszönhető a kassai egykori Sétatér megalkotása is; az itt díszlő fák egy részét még ő maga ültette.
Meghalt 1810. április 5-én, április 18-án Heckenast Mihály evangélikus lelkész tartott fölötte gyászbeszédet.
Utódja és örököse Sihulszky Frigyes[3] városi orvos lett, aki kertjében emléket állított tiszteletére. Az emlékmű feliratát Desewffy József gróf készítette; hamvai fölé az evangélikus temetőben barátai emeltek kis kápolnát.
Munkája szerkesztés
- 1773-ban adta ki latinul a nyelvről, mint kórjelzőről értekezését: Dissertatio inauguralis medica de lingua ut signo in morbis. (Tyrnaviae, 1773.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Kiss László: Kis Witzay József, Kazinczy kassai orvosa és barátja. Széphalom 20. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, (2010) 129–138. o.
- ↑ Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában”: Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon. Századok, CXXXIX. évf. 5. sz. (2005) 1089. o. Hozzáférés: 2022. május 31. 58. lábjegyzet
- ↑ Kazinczy írásaiban a burkolt célzások alapján, és miután minden vagyonát reá hagyta azzal, hogy vegye fel a Viczay nevet – nem vette –, Sihulszky Frigyest Kis-Viczay József természetes fiának tartja több forrás. Kiss László: Kis Witzay József, Kazinczy kassai orvosa és barátja. Széphalom 20. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, (2010) 129–138. o.
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899. 438. o.
- Nagy Iván: Magyarország családai XII. kötet, 176. oldal [1]
- Borovszky Samu: Abauj-Torna vármegye. Kassa egészségügye
- Kiss László: Kis Witzay József, Kazinczy kassai orvosa és barátja. Széphalom 20. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, (2010) 129–138. o.
További információk szerkesztés
- Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772–1849. I. köt. Bp., Borda Antikvárium, 1998.
- Wick Béla: Kassai régi temetői, templomi kriptái és síremlékei. Košice, Szent Erzsébet Nyomda Rt., 1928.