Kis kardszárnyúdelfin

emlősfaj

A kis kardszárnyúdelfin (Pseudorca crassidens) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.

Kis kardszárnyúdelfin
Evolúciós időszak: Középső pleisztocén - jelen
Kis kardszárnyúdelfin (a nagyobbik) fogságban, egy másik delfinfaj társaságában
Kis kardszárnyúdelfin (a nagyobbik) fogságban, egy másik delfinfaj társaságában
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Alcsalád: Globicephalinae
Nem: Pseudorca
Reinhardt, 1862
Faj: P. crassidens
Tudományos név
Pseudorca crassidens
(Owen, 1846)
Szinonimák
  • Globicephalus grayi Burmeister, 1867
  • Orca crassidens Gray, 1846
  • Orca destructor Cope, 1866
  • Orca meridionalis Flower, 1865
  • Pseudorca crassidens meridionalis Deraniyagala, 1945
  • Pseudorca grayi Burmeister, 1872
  • Pseudorca mediterranea Giglioli, 1882
  • Pseudorca meridionalis Gray, 1866
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis kardszárnyúdelfin témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis kardszárnyúdelfin témájú médiaállományokat és Kis kardszárnyúdelfin témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja és egyben az egyetlen élő faja is.[1]

Előfordulása szerkesztés

Széles körben elterjedt, bár sehol sem igazán gyakori. Főként a partoktól távoli mélyvizekben látható (és néhány félig elzárt tengerben, mint a Vörös-tenger és a Földközi-tenger), de néha a part menti mélyvizekben is látható. Úgy tűnik, a melegebb vizeket kedveli. Nincs szabályos vándorlási útvonala, de a tengerek évszakos hőmérséklet-változásait követve észak-délirányban mozoghat. Számos adat származik a hideg mérsékelt övi vizekből, de ezek valószínűleg a tényleges élőhelyétől elkóborolt példányok lehetnek. Ilyen csavargókról beszámoltak már távoli norvég és alaszkai vizekből is.

Megjelenése szerkesztés

 
A kis kardszárnyúdelfin koponyájának a felső része ...
 
... és az állkapocscsontja egy máltai múzeumban

A kis kardszárnyú delfin nem gyakori állat, elterjedt, és csónakokkal jól megközelíthető. nagy méretéhez képest rendkívül mozgékony és játékos. Fogságban kevésbé agresszív, mint kisebb rokona, a törpe-kardszárnyúdelfin, bár a természetben valószínűleg delfineket is eszik és már látták, hogy megtámadja a hosszúszárnyú bálna borjait. Furcsa módon társul a palackorrú delfinnel és más kisebb cetfajokkal. Többnyire kis csoportokban él, bár látták már több száz állatot is együtt vonulni. Méretében különbözik a törpe-kardszárnyúdelfintől és a fehérajkú kardszárnyúdelfintől, karcsúbb és sötétebb a közönséges kardszárnyúdelfin nőstényénél, melyre szintén hasonlít. Távolról összekeverhető a gömbölyűfejű-delfinnel is, bár feje és teste karcsú, delfinszerű hátúszója van, és mozgása energikusabb.

Hátúszó elhelyezkedése: Középen helyezkedik el.

Felnőtt mérete: 4,3–6 m.

Felnőtt tömege: 1,1–2,2 tonna.

Újszülött mérete: 1,6–1,9 m.

Újszülött tömege: 80 kg.

Életmódja szerkesztés

Gyorsan úszik. Ha a felszínre jön, gyakran kiemeli fejét és testének elejét a vízből, néha még mellúszói is látszanak. Gyakran bukkan fel nyitott szájjal, ekkor a fogsora is látható. Úszás közben hirtelen megtorpanhat, vagy élesen visszafordul, főként táplálkozáskor. Kíváncsian megközelíti a csónakokat, úszik az orr- vagy sodorvizükben. Gyakran ugrik és általában oldalára fordulva érkezik a vízbe akkora csattanással, mintha bálnaméretű volna. Ha izgatott, egész testével kecsesen a víz fölé ugrik és a farkát csapkodja. Úgy látszik, hajlamos a tömeges partra vetődésre (egy kivételes esetben több mint 800 példány került szárazra). Átlagosan a csoportmérete 1-300 példányból áll, de ritkább esetekben több mint ezer egyedből is állhat. Tápláléka halakból, kalmárokból vagy polipokból és emlősökből áll.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Vilstrup, J. T. (2011). „Mitogenomic phylogenetic analyses of the Delphinidae with an emphasis on the Globicephalinae”. BMC Evolutionary Biology 11 (65). DOI:10.1186/1471-2148-11-6. PMID 21211019.  

Források szerkesztés