Kisdengeleg
Kisdengeleg (Dindeștiu Mic), település Romániában, a Partiumban, Szatmár megyében.
| Kisdengeleg (Dindeștiu Mic, Beschend) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Mezőpetri |
| Rang | falu |
| Községközpont | Mezőpetri |
| Irányítószám | 447241 |
| SIRUTA-kód | 138529 |
| Népesség | |
| Népesség | 234 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 91 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 129 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 34′ 23″, k. h. 22° 21′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 23″, k. h. 22° 21′ 07″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Mezőpetritől délre fekvő település.
Története szerkesztés
Kisdengeleg helyén az Árpád-korban Besenyő nevű település feküdt, mely a 17. században már csak mint puszta szerepelt az oklevelekben.
Nevét 1169-ben említette először oklevél Bessenyewtho néven.
1326-ban Besseneu, 1369-ben p. Besenew, 1469-ben sylva Besenyew néven írták.
Besenyőtót 1077-1096 között még I. László király adományozta a Szentjobbi apátságnak. Neve III. István király 1169-es összeírásában szerepelt.
1326-ban Piskolt, Orland és Reszege elhatárolásakor említik Besenyő birtokot is.
1411-ben az apátság birtokai közé tartozott.
1469-ben neve a Dengeleg határai között fekvő erdő viselte nevét, ekkorra már Érdengeleg határába olvadt.
1864-ben Kis- és Nagybesenyő. Mai Kisdengeleg nevét 1913-ban említették először.
A lakosság a helyet csak Csárda néven emlegeti, mivel a pusztává vált falu helyén csak egy csárda maradt meg.
1950-ig a település Érendréd község része volt.
Egyike azon kevés romániai településnek, amely a 20. század folyamán is megmaradt német többségűnek. 2002-ben 268 lakosából 101 német, 91 magyar és 75 román volt.
Nevezetességek szerkesztés
- Római katolikus temploma 1938-1943 között épült, Szent Vendel tiszteletére szentelték fel. Főoltárképét Orlay Petrich Soma festette 1866-ban .
Források szerkesztés
- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. ISBN 978-963-7220-63-0
- Magyar katolikus lexikon