Kiss István (építész, 1924–2011)

(1924–2011) magyar építész, atléta, tízpróbázó

DLA Kiss István (Sarkad, 1924. május 12.Budapest, 2011. október) Ybl Miklós-díjas (1967) magyar építész, atléta, tízpróbázó.

Kiss István
Született1924. május 12.
Sarkad
Elhunyt2011. október (87 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
HázastársaMohás Lívia
Szentirmai Márta
Iskolái
DíjaiYbl Miklós-díj

Életpályája szerkesztés

1942–1947 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt, ahol testnevelő tanár lett. 1947–1951 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, ahol Dávid Károly, Borosnyay Pál oktatta. 1951–1968 között a Középülettervező Vállalat munkatársa, 1969–1982 között tervező építésze, osztályvezetője volt. 1968–1969 között az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főmérnökeként dolgozott. 1982–1983 között a Kulturinvest Fővállalkozói Irodában dolgozott. 1983–1987 között Coopinvest Mérnökirodában tevékenykedett. 1987–1988 között a Sportinvest Mérnökirodában volt. 1988–1990 között Investunion Fővállalkozói Irodában volt építész. 1990–1991 között a Hargita Mérnökirodában dolgozott.

Sportolói pályafutása szerkesztés

1941–1949 között I. osztályú atléta. 1944–1949 között hármasugró volt. 8-szoros magyar bajnok (1944: távolugrás, tízpróba; 1947–1948: távolugrás, hármasugrás, tízpróba). 8-szoros csapatbajnok (1944: hármasugrás; 1946: súlylökés, diszkoszvetés, gerelyhajítás; 1947–1948: távolugrás, rúdugrás). 1946-ban tízpróbázott. 1946–1949 között magyar válogatott volt.

Családja szerkesztés

Szülei: Kiss István és Bujdosó Erzsébet voltak. 1952-ben házasságot kötött Mohás Lívia írónővel. Egy fiuk született: Kiss Álmos Péter (1953). 1973-ban házasságot kötött Szentirmai Mártával. Egy lányuk született: Boglárka (1974).

Temetése a Farkasréti temetőben volt.

Épületei szerkesztés

 
Budapest Sportcsarnok
  • siófoki tanácsháza (1957–1959)
  • fonyódi áruház (1957–1959)
  • csabacsűdi gyógyszertár (1958–1959)
  • kaposvári termálfürdő és fedett uszoda (1958–1967)
  • Budapest, Uszály utcai lakóház (1959–1960)
  • Kisstadion (1959–1961)
  • Jégszínház (1959–1961)
  • kaposvári Megyei Könyvtár (1960–1964)
  • Nővérképző iskola és nővérszállás (1960–1965; Szolnok, Debrecen, Eger)
  • irodaház-együttes (Eger, 1960–1965)
  • egri gépipari szakközépiskola és tanműhely (1963–1967)
  • kaposvári II. Rákóczi Ferenc Iskola és tornaterem (1963–1967)
  • Bessenyei György Tanárképző Főiskola és Gyakorló Iskola/Nyíregyházi Tanárképző Főiskola (1965–1973)
  • Veszprémi Vegyipari Egyetem laboratóriumi épülete (1965–1976)
  • gyulai SZOT-üdülő (1967–1971)
  • gyulai rendelőintézet (1969–1974)
  • Budapest Sportcsarnok (1974–1982)[1]
  • miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (1978–1982)

Könyvei szerkesztés

  • A magasgát stílusa. – A magasgát edzése. – Távolugró-iskola. (Atlétika [folyóirat], 1948)
  • Az ógörög diszkoszvetés (Testneveléstudomány, 1956)
  • Jung és az építészet (Addictologia Hungarica, 1995)
  • Rendszerváltás az építészetben. A forradalom után. – A trójai faló rejtélye (Életünk, 1996)
  • Becsvágy, szenvedés, öröm a sportban (Életünk, 1999)
  • Arénák az ókortól a XXI. századig. A sportcsarnok családfa (Magyar Építőipar, 2001)

Díjai szerkesztés

  • UNESCO-ösztöndíj (1965–1966)
  • Ybl Miklós-díj (1967)
  • Munka Érdemrend arany fokozat (1982)

Jegyzetek szerkesztés

  1. leégett

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Modern építészeti lexikon. Szerkesztette: Kubinszky Mihály (Budapest, 1978)
  • Kocsis L. Mihály: Sportpályák foglyai (Budapest, 1982)
  • Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. kötet. (Szekszárd, 1994–1995).