Klein Gyula (botanikus)

Klein Gyula (Eperjes, 1844. május 5. – Budapest, 1915. november 21.) botanikus, növényanatómus, mikológus. A növényszervezettan szinte valamennyi területével foglalkozott, főként anatómiai és szövettani vizsgálatai voltak jelentősek. 1883-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1898-tól rendes tagja volt.

Klein Gyula
Született	1844. május 5. Eperjes
Elhunyt	1915. november 21. (71 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	botanikus, növényanatómus, mikológus, hisztológus
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A gimnáziumot Lőcsén végezte el. 1864–1867-ben a bécsi egyetemen folytatott természettudományi, főleg botanikai tanulmányokat. Állami ösztöndíjjal 1867–1868-ban a zürichi műszaki főiskolán, 1868–1869-ben a müncheni egyetemen (LMU) dolgozhatott, ahol Carl Wilhelm von Nägeli irányítása alatt mikroszkópos növényszövettani kutatásokat végzett. Az 1869/1870-es tanévben a budai II. kerületi állami reáliskolában oktatott helyettes tanárként, mígnem 1870-ben a budai Királyi József Műegyetem növénytani tanszékére nevezték ki tanársegédnek. Közel fél évszázadon át, 1914. évi nyugdíjazásáig itt tanított, 1871-től a növénytan magántanáraként, 1872-től nyilvános rendes tanáraként. Négy tanéven át töltötte be az általános és vegyészmérnöki kar dékáni hivatalát (1894/1895, 1897/1898, 1904/1905, 1905/1906).

Munkássága

Botanikai munkássága elsősorban a telepes növények, főként a gombák és a moszatok vizsgálatára irányult, de behatóan foglalkozott a növények – kiemelten a rovarfogó növények – anatómiájával, általános szövet- és sejttanával, mikrobiológiájával, valamint a növényi rendellenességekkel is. Növényrendszertani tanulmányaiban a moszatok kapcsán tett kísérletet a növény- és az állatvilág közötti határ meghúzására. 1913-tól haláláig a Botanikai Közlemények német nyelvű melléklapját szerkesztette.

Tudományos eredményei elismeréseként 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1882-ben rendes tagjává választották. 1891-től 1897-ig a Magyar Természettudományi Társaság alelnöki, 1898–1912 között elnöki tisztét töltötte be, 1913-tól haláláig a társaság tiszteletbeli elnöke volt. 1909-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktorává avatták. Az Osztrák Kertépítő Társaság (Österreichische Gartenbau-Gesellschaft) levelező tagja volt.

Főbb művei

• A Pilobolus gombának fejlődése és alakjai, Pest, 1871
• Néhány Floridea krystalloidjairól, Pest, 1871
• A rovarevő növényekről, Budapest, 1876
• Az alsórendű gombák, tekintettel a ragályos betegségekre és a közegészségügyre, in: Természettudományi Közlemények, 1878
• A Pinguicula alpina mint rovarevő növény különös tekintettel bonctani viszonyaira, Budapest, 1879
• Újabb adatok a tengeri moszatok krystalloidjairól, Budapest, 1879
• A virágok színéről, Budapest, 1880
• A vadgesztenye gyökereinek ismeretéhez, Budapest, 1880 (Szabó Ferenccel)
• A Pinguicula és Ultricularia sejtmagjaiban előforduló krystalloidokról, Budapest, 1881
• A Vampyrella fejlődése és rendszertani állása, Budapest, 1882
• Az állat- és növényország határterületéről, Budapest, 1882
• A modern növénytan törekvései, Budapest, 1889 (akadémiai székfoglaló).
• A növénylevelek némely rendellenességéről, Budapest, 1891
• Vizsgálatok a növénylevelek rendellenességeiről, Budapest, 1892
• A keresztes virág alkatáról bonctani alapon, Budapest, 1894
• Újabb adatok a keresztes virág alkatáról, a Dentaria bulbifera álporzóiról, in: Matematikai és Természettudományi Értesítő 1901
• A növények érzékszervei, in: Természettudományi Közlemények 1903

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 935. o.  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 977–978. o. ISBN 963-547-414-8  

További irodalom

• Mágócsy-Dietz Sándor, Klein Gyula rendes tag emlékezete, Budapest, 1936