Klopódia
Klopódia, 1904-ig Klopodia (románul: Clopodia, németül: Klopodia, csehül: Klopotýn) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
| Klopódia (Clopodia) | |
 | |
| A klopódiai Wekerle-kastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Nagyzsám |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyzsám |
| Irányítószám | 307231 |
| SIRUTA-kód | 157380 |
| Népesség | |
| Népesség | 614 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 46[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 16′ 56″, k. h. 21° 28′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 16′ 56″, k. h. 21° 28′ 00″ | |
| Klopódia weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Temesvártól nyolcvan kilométerre délkeletre, a Moravica-patak-ba folyó Klopodia-patak partján fekszik.
Nevének jelentése szerkesztés
Neve a 'harang' jelentésű szláv klopotu, vagy az abból származó, azonos jelentésű román clopot szóból való. 1717-ben Klobodia, 1723–25-ben Klopodie alakban írták össze.
Története szerkesztés
A török hódoltság idején települt, a helyi hagyomány szerint eredetileg a mai Livezi határrészbe. 1717-ben negyven házból állt. Az 1800-as években németeket, majd 1814-ben magyarokat telepítettek be, de ők nemsokára elköltöztek. Román lakói a nagyzsámiakkal és nagyszurdokiakkal együtt 1808-ban részt vettek Petrovoszelló benépesítésében. Az 1830-as években római katolikus, evangélikus és református németek költöztek be, akiknek többsége tartósan a faluban maradt. Az evangélikusok a Szepességből és Óverbászról, a reformátusok Szivácról és Szemlakról érkeztek. A németek túlnyomó többsége a falu délnyugati részén, a Deutsche Gasséban és mellékutcáiban élt. 1838-ban, Nagyzsám filiájaként római katolikus, 1840-ben közös evangélikus–református egyházközség alakult, amely 1847-ben vált anyaegyházzá. 1858-ban a román lakosság egésze, két papjával együtt, áttért a görögkatolikus hitre.[2] 1862-ben morvaországi zselléri származású, katolikus és református csehek települtek be Nagyszredistyéről és Királykegyéről. Az 1863-as aszályos év miatt nagy részük továbbköltözött Bulgáriába és az Amerikai Egyesült Államokba. 1896-ban adták át vasútját. A Manaszy- és a Wekerle-uradalom az 1890-es és az 1900-as években főként református magyar cselédeket alkalmazott a Hodajen pusztán, akiknek jelentős része beköltözött a faluba. 1899-ben nyugalomba vonult Jauza Vencel, az utolsó református lelkész, aki még tudott és prédikált is csehül. A háromnyelvű és két hitvallású egyházközségből 1906-ban kiváltak a német nyelvű evangélikusok.[3] Cseh nyelvű oktatás 1900-ig, a katolikus iskola államosításáig, és 1930–33-ban létezett. 1918 után a magyar telepesek egy része, 1947 és 49 között pedig 165 cseh repatriált. A református anyaegyház 1943-ban szűnt meg. Határának egy részét az 1968-as megyerendezés idején Krassó-Szörény megyéhez csatolták. A szocializmus idején bútorgyár működött benne. A német családok kivándorlása miatt 1970-ig felszámolták a négyosztályos iskolai német tagozatot.
1910-ben 2031 lakosából 723 vallotta magát román, 447 magyar, 420 német, 403 főleg cseh és 35 szlovák anyanyelvűnek; 893 római és 480 görögkatolikus, 267 ortodox, 215 református és 149 evangélikus vallásúnak.
2002-ben 788 lakosából 616 vallotta magát román, 97 magyar, 34 cseh és 32 német anyanyelvűnek; 517 ortodox, 187 római és 59 görögkatolikus vallásúnak.
Nevezetességek szerkesztés
- A volt Wekerle-kastélyt 1840-ben Nyéky Antal építtette. 1920 után Nicolae Petala tábornok lakott benne, ezért Petala-kastélyként ismert. A romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-m-B-06204 sorszámon szerepel.[4]
- A klasszicista volt Manaszy-kúriát 1859-ben építtette Onossy Mátyás.
- A Gorunul gros tanyán egy három méter átmérőjű tölgyfa.
Híres emberek szerkesztés
- Wekerle Sándor 1900-ban, sógorától vásárolt birtokot a településen. Később lótenyészetet létesített és többször megfordult itt.[5]
- Itt tanított Czabán Samu.
- Itt tartóztatta le a csendőrség 1940-ben a menekülő Horia Simát, a Vasgárda vezetőjét.
- Itt született 1908-ban Jozef Cincik grafikus.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ [1]
- ↑ Diecesa Lugoșului – Sematism istoric. Lugoș, 1903, 330. o.
- ↑ Hans Walter Röhrig: Die Geschichte der deutsch-evangelischen Gemeinden des Banats. Leipzig, 1940, 42. o.
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Géza Andreas von Geyr: Sándor Wekerle 1848–1921. H. n., 1993, 186. o.
Források szerkesztés
- Oldal a faluról Archiválva 2013. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- Elke Hoffmann, Peter-Dietmar Leber és Walter Wolf szerk.: Städte und Dörfer: Beiträge zur Siedlungsgeschichte der Deutschen im Banat. München, 2011
- Higyed István: Ecclesiae desolatae: Klopódia
- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- A római katolikus templom és orgonája (fényképek)
- Gheorghe Ciplea: Unele caracteristici ale graiului moravo-slovac din Clopodia (Banat). Romanoslavica 1967, Lingvistică, 283–290. o.
- Desideriu Gecse: Istoricul comunităților cehe din România (Timișoara, 2011)
.svg){kind=small}