Koksz
A koksz szénből előállított tüzelőanyag.
Előállítása szerkesztés
Ha ásványszenet a levegő kizárása mellett erősen hevítenek, a benne levő víz és szénhidrogén gázalakban elillan és csak tiszta szén marad vissza; az ásványszén legtöbb fajából így visszamaradó szén por alakú és tüzelésre nem alkalmazható; de a fekete kőszénnek az a faja, amelyet tapadó kőszénnek neveznek, a kiégetés alkalmával egyszersmind megolvad rövid ideig, összetapad és a gázok elillanása után visszamaradó koksz fémfényű, kemény, az üveget karcolja és nagy hőfejlesztő képessége miatt a legjobb tüzelőanyag nagy hő előállítására, ezért általánosan használják a fémkohók nagyolvasztóiban.[1]
Története szerkesztés
A koksz felhasználása a 18. században terjedt el a kohókban, Abraham Darby későbbi vasgyáros találmánya révén,[2] de az ipari forradalommal egyidőben, 1830 és 1850 közötti időszakban háromszorozódik meg a vasgyártás Angliában.[3]
Felhasználása szerkesztés
Kokszot elsősorban az acélgyártásban használnak: a vasérc és koksz égetése során a koksz szén-monoxiddá alakul, a vasérc pedig fémmé redukálódik, és folyékony állapotban távozik a kemencéből.[4]
Források szerkesztés
- ↑ A Pallas nagy lexikona: Koksz
- ↑ Sulinet: szöveges források az ipari forradalomhoz Archiválva 2010. március 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Az ipari forradalmak az újkorban. [2010. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 5.)
- ↑ Mika László Tamás, Cséfalvay Edit: Szervetlen kémiai ipar alapanyagai és végtermékei: Alumíniumgyártás[halott link] ELTE TTK Kémiai Intézet jegyzete
További információk szerkesztés
