Komáromszemere

község Szlovákiában, az Érsekújvári járásban

Komáromszemere (szlovákul Semerovo) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Komáromszemere (Semerovo)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rangközség
PolgármesterJán Šima
Irányítószám941 32
Körzethívószám035
Forgalmi rendszámNZ
Népesség
Teljes népesség1332 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség62 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
Terület23,409 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 18° 21′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 00″, k. h. 18° 21′ 00″
Komáromszemere weboldala
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Érsekújvártól 15 km-re keletre fekszik.

Története szerkesztés

A község határában fekvő Váras nevű dombon egykor kelta erődítmény állt, melyet később a korai szlávok is használtak. A vár a történelem viharainak esett áldozatul.

Komáromszemere (Szemere) nevét Anonymus leírása említette először. A település a honfoglaló Huba vezértől leszármazott Szemere nemzetség ősi fészke volt. E nemzetségből származtak a Komárom megyei Csúzy, Lóti és Szemere családok is.

Szent Mihály tiszteletére szentelt egyházát 1210-ben említik először Eccl. S. Michaelis de villa Scemera alakban.

1247-ben Szemerei Leusták Káva megosztásánál tanúskodott.

1328-ban Lóti Dama szemerei birtokrészét adta zálogba Sándor fia Bodov fia Miklósnak.

1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 6 garas pápai tizedet fizetett.

A falu a 16-17. században a török támadások következtében teljesen elpusztult, de később Miava környéki szlovákokkal telepítették újra.

A község pecsétje 1775-ből származik. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a községről: "Szemere, tót falu, Komárom vmegyében, Érsekujvárhoz 1 1/4 mfd. 712 kath., 50 héber lakossal, kath. anyaegyházzal. Határa dombos, de igen jó fekete földje van, kiterjed 5768 4/10 holdra, mellyből 57 15/32 urb. telek után 2228 hold urbériség, 2851 hold majorság, 305 h. erdő, 131 hold szőlő. Birják Balogh, Jankovich, Halasy, Barlangy, Rozsos, Szombathelyi, Petrics, és többen. 1532-ben Puszta-Szentmihályi Tamás és András most Csúzyak, egész Szemere helységet örök áron megvették Várday Borbálától, Abaffy Ferencz hitvesétől." [1]

Tűzoltó egyesülete 1906-ban alakult. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához került. 1938-ban az első bécsi döntéssel visszatért Magyarországhoz.

A faluban kis zsidó közösség is élt, akiket a második világháború alatt a magyar hatóságok koncentrációs táborba hurcoltak. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához, 1993 óta pedig Szlovákiához tartozik.

Népessége szerkesztés

1910-ben 1128 lakosából 977 szlovák, 147 magyar, 2 német és 2 más anyanyelvű volt.

2001-ben 1308 lakosából 1249 szlovák és 37 magyar volt.

2011-ben 1452 lakosából 1249 szlovák és 27 magyar volt.

2021-ben 1332 lakosából 1222 (+4) szlovák, 39 (+3) magyar, 5 (+16) cigány, 21 (+1) egyéb és 45 ismeretlen nemzetiségű volt.[2]

Nevezetességei szerkesztés

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1712-ben épült barokk stílusban, a korábbi lerombolt templom helyén. Az 1780-as vizitáció a templom előtt álló fa harangtornyot említ, melynek sorsa ismeretlen. Ma egy modern harangtorony áll a templom mellett.
  • Területén egy 229-ből, Marcus Aurelius korából származó római követ találtak, melyet a templom falába építtettek be.
  • A faluban forrás található, melyet soha be nem fagyó medencéjével római fürdő maradványának tartanak.
  • Nepomuki Szent János szobra 1836-ban készült.
  • Szent Flórián szobra 1868-ban készült.
  • A falu zsidó temetője már 1770-ben is megvolt, 1995-ben állították helyre.

Jegyzetek szerkesztés

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ma7.sk

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés