A kontratenor (vagy férfialt) egy énekes hangfaj.

A női alt vagy mezzoszoprán szólam hangmagasságát nagyjából elérő, falzettszerű férfi énekes hang. Elsősorban a 16-17. századi angol egyházi zenében fordult elő. Hangterjedelme c-c2, a magasabbaké: g-e2.

A régi zene historikus előadásain a 20. század második felében felelevenítették a kontratenor énektechnikát.

Híres kontratenor énekesek:[forrás?]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Na czym polegafenomen Pentatonix Archiválva 2016. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (lengyelül) (Hozzáférés: 2016. április 12.)

Források szerkesztés

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. ISBN 963-330-543-8  

Zenei részletek szerkesztés

  • Georg Friedrich Händel: „Sento la Gioia” – Bejun Mehta – ária az Ombra Cara című albumról; a Freiburg Baroque Zenekart René Jacobs vezényeli – Hozzáférés: 2013. április 2. 1:30.
  • Georg Friedrich Händel: Kettős a „Sosarme” opera II. felvonásából – Bejun Mehta és Rosemary Joshua – a Freiburg Baroque Zenekart René Jacobs vezényeli – Hozzáférés: 2013. április 2. 1:30.
  • Georg Friedrich Händel: Ária a Xerxes című operából – „Ombra mai fu” – David Daniels – A Felvilágosodás Korának Zenekarát Sir Roger Norrington vezényli – Hozzáférés: 2013. április 2. 1:30.
  • Johann Sebastian Bach: Ária a BWV 82 számú – „Ich habe genug” – kantátából – „Schlummert ein, ihr matten Augen” – David Daniels – Az English Concert zenekart vezényli Harry Bickett – Hozzáférés: 2013. április 2. 1:30.
  • Claudio Monteverdi: „Si dolce”; „Ohimè ch'io cado” – Philippe Jaroussky – Arpeggiata Együttes és Christina Pluhar – Hozzáférés: 2013. április 2. 1:30.
  • Korai barokk muzsika – Philippe Jaroussky – Hozzáférés: 2013. április 2. 1:30.
  • Johann Sebastian Bach: Johannes-Passion, BWV 245, 28–31. – „Es ist vollbracht!” – Robin Blaze – Vezényel: Masaaki Suzuki; Evangélista: Gerd Türk, Jézus: Stephan MacLeod és a Japán Bach Collegium ének és zenekara – Hozzáférés: 2013. április 2. 1:30.