Koszmosz–135

A Koszmosz–135 (DSZ-U2-I) (oroszul: Космос 135) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja, technológiai műhold.

Koszmosz–135
Gyártó	Pivdenne
Típus	DS-U2-MP
Indítás dátuma	1966. december 12.
Indítás helye	Kapusztyin Jar
Hordozórakéta	Koszmosz–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító	1966-112A
SCN	02612
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. A Koszmosz–119 programját folytatta. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette.

Jellemzői

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1966. december 12-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2M (63SZM) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 93,58 perces, 48.44 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 253 kilométer, apogeuma 649 kilométer volt. Hasznos tömege 355 kilogramm. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás földárnyékban pufferakkumulátorokkal).

Feladata a kozmikus sugárzás vizsgálata és mikro-meteor mérések végzése. Az 1,5 millió elektronvoltnál (MeV) nagyobb energiájú elektronok, a 27 millió elektronvoltnál nagyobb energiájú protonok és a 0,511 millió elektronvolt energiájú gamma-sugárzás intenzitásának, az intenzitások időbeli változásának vizsgálata, valamint a Föld körüli kozmikus por regisztrálása. A gamma-sugárzást 64 csatornás amplitúdó-analizátorral kiegészített, szcintilláció gamma-spektrométerrel, a mikrometeorit-becsapódásokat piezoelektromos érzékelőkkel mérték. Az egyik jeladót a műholdon belül, annak falán, a másikat külső tartón rögzítették.

1967. április 12-én 121 napos szolgálati idő után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–135. nasa.gov. [2012. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 4.)
• Koszmosz–135. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 4.)
• Koszmosz–135. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. május 8.)

Elődje: Koszmosz–134

Koszmosz-program 1966

Utódja: Koszmosz–136