Koszmosz–1374
Koszmosz–1374 (oroszul: Космос 1374) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Technológi műhold, a BOR–4 (oroszul: Беспилотный Орбитальный Ракетоплан 4) az űrállomások programjának egyik szállító-ellátó/visszatérő egységének technikai kísérlete.
| Koszmosz–1374 | |
| Ország | Szovjetunió |
| Típus | Orbitális repülés |
| Indítás dátuma | 1982. június 3. |
| Indítás helye | Kapusztyin Jar |
| Hordozórakéta | Koszmosz–3M |
| COSPAR azonosító | 1982-054A |
| SCN | 13257 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Küldetés szerkesztés
Űrrepülőgép-makettként technikai kísérletet hajtott végre. A világűrbe függőlegesen feljuttatva, egy Föld körüli fordulat után siklórepüléssel az Indiai-óceánra tért vissza. Mentőhajó vette a fedélzetére.
Jellemzői szerkesztés
Az LII (oroszul: Летно-исследовательский институт – ЛИИ) tervezőintézet irányításával és üzemeltetésével készült űrrepülő.
1982. június 3-án a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről egy Koszmosz–3M (11К65М) hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,1perces, 50,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 158 kilométer, apogeuma 204 kilométer volt. Hasznos terhe 1450 kilogramm.
A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor. 150 ponton mérték a hőadatokat, amit egy telemetriai egység továbbított a Földi állomásra. Fékezőrendszere biztosította a visszatérést.
1982. június 3-án földi parancsra belépett a légkörbe, a siklási manővert követően 7.5 kilométer magasságból hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.
Források szerkesztés
- Koszmosz–1374. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 26.)
- Koszmosz–1374. buran-energia.com. (Hozzáférés: 2013. május 26.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
