Kosztroma

Kosztroma (cirill betűkkel Кострома) város Oroszország európai részén, a Volga két partján. Ősi orosz kereskedőváros, a Kosztromai terület közigazgatási, gazdasági és kulturális központja.

Kosztroma (Кострома)
Kosztroma jelképe, a tűztorony
Kosztroma címere Kosztroma zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kosztromai terület
Rang	város
Polgármester	Jurij Valerjevics Zsurin
Irányítószám	156XXX
Körzethívószám	+7 4942
Autórendszám kódja	44
Testvérvárosok	Lista Aachen Durham Durham Hyvinkää Berane Cetinje Szamokov Ocsamcsira Dole Piotrków Trybunalski Hsziangjang
Népesség
Teljes népesség	277 393 fő (2021. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	110 m
Terület	144,5 km²
Időzóna	UTC+4
Elhelyezkedése
Kosztroma Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 57° 46′, k. h. 40° 56′57.766666666667, 40.933333333333
Kosztroma Pozíció Kosztromai terület térképén
Kosztroma weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kosztroma témájú médiaállományokat.

Lakossága 268 742 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvés, éghajlat

A Kosztromai-alföldön, a Kosztroma folyó volgai torkolatánál fekszik. A Volga a városnál körülbelül 600 m széles; jobb partja magas, néhol szakadékos, a bal part lapos.

A nyizsnyij novgorodi vízerőmű gátja a Volga vizét egészen Kosztromáig visszaduzzasztja. Az így létrejött Gorkij-víztározó megépítésekor, a Kosztroma alacsonyan fekvő torkolatvidékének elárasztásával jött létre a Kosztromai-víztározó, lényegében a Gorkij-víztározó öble.

Kosztroma éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet -9,4 °C, a júliusi 18,7 °C. A csapadék évi mennyisége 625 mm, a legtöbb csapadék a nyári hónapokban érkezik.

Története

A városháza

Kosztroma első írásos említése 1213-ból való, de a település ennél korábban keletkezett. A hivatalos verzió Tatyiscsev orosz történetíró véleményét vette át, mely szerint Kosztromát Jurij Dolgorukij alapította volna 1152-ben, ezt azonban semmi nem bizonyítja. Valószínűleg a Volga túlsó, jobb partján is volt egy kisebb település, de az ősi Kosztroma a Volga bal oldali mellékfolyója, a Szula torkolatánál alakult ki; már a 11–12. század fordulóján is volt itt egy kisebb település, de erődítményt valószínűleg csak a 13. század közepén építettek. Az első erődítmény helyét a városban Jurij Dolgorukijnak állított emlékoszlop jelöli.

A 13. század közepétől a Vlagyimir–Szuzdal Nagyfejedelemségből leválasztott részfejedelemség központja volt. 1362-ben végleg a Moszkvai Nagyfejedelemség része lett. 1413-ban (vagy 1416-ban) tűzvész pusztította, ezután a moszkvai fejedelem a leégett erődítménytől kissé keletebbre, a Volga fölötti dombon új erődítményt építtetett (1416). Ez lett a kosztromai kreml, (később Régi városnak is nevezték). A kazányi tatárok támadásaitól 1429-ben és később is sokat szenvedett.

A városban és környékén a 17. század eleji zűrzavarok időszakában is harcok dúltak. A Kosztroma melletti, már jóval korábban alapított Ipatyjev-kolostor történelmi esemény színhelye volt: 1613-ban a Moszkvából érkezett küldöttség itt ajánlotta fel a kolostorban tartózkodó Mihail Fjodorovics Romanovnak a cári trónt. Ezzel kezdődött a Romanov-ház több mint háromszáz évig tartó uralkodása.

A háborúk után a volgai kereskedelem fellendült, és Kosztroma gazdaságilag megerősödött, falai mellett sok kereskedő és kézműves telepedett le. A város lakói 1619-ben, a kreml melletti korábbi piac helyén fallal körülvett, bástyatornyokkal megerősített úgynevezett Új várost alapítottak, de még mindig fából építkeztek. Néhány templomépület kivételével a 17. században szinte az egész város faépületekből állt.

1708-ban Kosztroma a Moszkvai kormányzóság egyik közigazgatási egységének székhelye lett, 1778-ban kormányzósági város státust kapott. Az 1773. évi hatalmas tűzvészben leégett szinte az egész város. Az 1781-ben elkészült és jóváhagyott egységes rendezési terv alapján indult meg az újjáépítés. A védelmi célú régi árkokat betemették; az Új városban ekkor kezdődött a híres kereskedői negyed kiépítése, amelynek földszintes, árkádos kereskedősorai közül több ma is látható. A városépítés a 19. század első évtizedeiben is folytatódott, ebben az időben készült több középület, köztük a Kosztroma jelképének számító tűztorony.

A kreml székesegyházát, melyet egy régi fatemplom helyén, a 16. század közepén már kőből építettek, az 1773-as tűzvész után néhány évvel átalakítva újjáépítették. A kreml régi kolostora helyén 1776–1791 között egy másik templomot és mellette négyszintes, 64 m magas harangtornyot is emeltek. Közel másfél évszázadon át ez a torony uralta a városképet. A kreml egyházi épületeit a szovjet rendszer idején, az 1930-as években felrobbantották.

Az ipari negyed a 19. század közepétől a város északi szélén alakult ki. 1751-ben létesítették az első vászonkészítő manufaktúrát, és az 1790-es években a városban már öt posztóüzem működött. A 19. század második felében Kosztroma a textilipar egyik központja volt. A két Tretyjakov testvér – egyikük a moszkvai Tretyjakov Galériát megalapozó műgyűjtő – egy rokonukkal közösen, 1866-ban lenfonó- és szövőüzemet alapított: a Nagy Kosztromai Lenmanufaktúra a század végére Európa egyik legnagyobb textilgyára lett. 1887-ben Jaroszlavl felől megépült a vasútvonal, de csak a Volga jobb partjáig. A transzszibériai vasútvonal messze észak felé elkerülte a várost. A vasúti hidat csak 1932-ben építették meg, addig Kosztroma vasút nélkül maradt.

A Romanov-ház uralkodásának 300. évfordulóján, 1913-ban Kosztroma a jubileumi ünnepségek egyik helyszíne volt. Előtte, a város csinosítása és fejlesztése részeként, 1912 decemberében helyezték üzembe az első, dízel alapú hőerőművet, és az utcákon megjelent a villanyvilágítás. A monumentálisra tervezett jubileumi emlékmű alapkövét II. Miklós cár jelenlétében helyezték el, ám az emlékmű nem készült el teljesen. A talapzatra később Lenin szobrát állították.

1929-ben a kormányzóságokat megszüntették, a város ezután az Ivanovói-, később a Jaroszlavli területhez tartozott; 1944-ben az akkor létrehozott Kosztromai terület székhelye lett.

Még az 1930-as években hatalmas lenfeldolgozó kombinát épült (I. D. Zvorikin mérnökről nevezték el). Az 1950-es években intenzív iparosítás kezdődött, az addigi hagyományos textilipar és fafeldolgozó ipar mellett egyre nagyobb szerepet kapott a gépgyártás.

Kosztroma népessége gyorsan növekedett. A Volga jobb partján kialakult kisebb településeket 1932-ben közigazgatásilag a városhoz csatolták. 1970-ben megépült a jobb és a bal parti városrészeket összekötő Volga-híd.

Gazdaság

Kosztroma a szovjet korszak idején is a lenfeldolgozó textilipar egyik központja maradt (akárcsak Ivanovo). A 21. század első évtizedének végére azonban a város két legnagyobb textilgyára nehéz helyzetbe került: a Zvorikinről elnevezett kombinát csődbe ment; a Nagy Kosztromai Lenmanufaktúra 2012 nyarán csődeljárás alatt állt. Több más iparvállalat is csődközeli helyzetbe jutott, illetve megszűnt.

Válságba került az egyik legnagyobb gépipari vállalat, az exkavátorgyár is (neve eredetileg: Rabocsij Metalliszt, az 1990-es évektől: EKSZKO). A lánctalpas exkavátorairól híres vállalat 2007-ben már inkább csak alkatrészeket gyártott.

A város nagy autóalkatrész gyára a Motorgyetal. Főprofilja a dugattyúgyártás. Termékei: dugattyúk, dugattyúgyűrűk, hengerek és hengerfejek, szelepek, szűrők teher- és személygépkocsik motorjához. A vállalat a német Kolbenschmidt-céggel együttműködve korszerűsítette a termelést.

A város fontos iparvállalata a légfűtő-berendezések gyára, ahol hűtő-, szellőző- és hőcserélő berendezéseket is készítenek.

Jelentős a faipari és a textilipari berendezések gyártása, valamint az élelmiszeripar. Hagyományos iparág a fa- és fafeldolgozó ipar, a bútorgyártás (Kosztromamebel). 2006-ban a Brandford-cég Kosztromába költöztette gyárát, ahol a kereskedelemben használatos kínáló- és hűtőpultokat, hűtőberendezéseket állítanak elő.

Kiemelt szerepe van a város életében az idegenforgalomnak: Kosztroma az Aranygyűrű nevű turistaútvonal része és a volgai hajós turistautak egyik népszerű állomása. „A Romanovok bölcsője”-ként is emlegetett Kosztroma 2013-ban a Romanov-ház uralkodásának 400. évfordulóján rendezendő ünnepségek egyik helyszíne volt.

Közlekedés

Utcakép

A várost a szomszédos területek központjaival: Jaroszlavl, Ivanovo és Vlagyimir városokkal az A-113. jelű autóút közti össze. Távolsága közúton Jaroszlavltól 65 km, Ivanovótól 105 km, Moszkvától (a körgyűrűtől, Jaroszlavlon át) 306 km. A Volgán át a városi és tranzit gépkocsiforgalmat egyedül az 1970-ben épült híd biztosítja.

Kosztromából nyugat felé Jaroszlavlba, és azon át Moszkvába; északkelet felé Galics városába vezet vasútvonal. Az utóbbi vonal a transzszibériai vasútvonal északi ágához csatlakozik, kapcsolatot teremtve a Kosztromai terület kisebb északkeleti városaival és fakitermelő körzeteivel is.

A városnak repülőtere és a Volgán folyami kikötője van. A legfontosabb vízi út természetesen a Volga.

Kultúra

• Kosztroma legjelentősebb múzeuma sokáig az Ipatyjev-kolostorban volt látható. Miután 2005-ben a kolostort az egyháznak visszaadták, a kiköltöztetett intézmény a város öt műemlék épületében kapott helyet. Az összevont – történeti, építészeti és képzőművészeti – múzeum része a tűztorony és a Romanov Múzeum épülete is.
• A Faépítészeti Múzeum a 16. századtól a 20. század elejéig terjedő időszak népi faépítészetét mutatja be. A szabadtéri múzeumot az Ipatyjev-kolostor melletti területen képezték ki.
• A város első színházát 1808-ban alapították. Az A. Ny. Osztrovszkijról elnevezett drámai színház épülete 1863-ban épült. A színház minden szezont hagyományosan egy-egy Osztrovszkij-darabbal indít és 1973 óta ötévente Osztrovszkij fesztiválnak ad helyet.

A Volga Kosztrománál

Látnivalók

Az egykori Borscsov-ház

Az Ipatyjev-kolostor

A szovjet rendszer idején, az 1930-as években nemcsak a kreml egyházi épületeit, hanem a városi templomok többségét is lerombolták, de a világi célú építmények egy része megmenekült. A történelmi városmag utcaszerkezete is megmaradt. Központi tervezésekor (1781) Szentpétervár utcahálózatának legyezőszerű alaprajzát tekintették mintának. A gerincét alkotó három sugárút a város mai főterén, a Szuszanyin téren fut össze.

• A Szuszanyin téren áll Kosztroma mai jelképe, a késő-klasszicista stílusú, 35 m magas tűztorony (1824–1827).
• A tűztorony mellett a régi katonai főőrség és fogda földszintes épülete található; volt már könyvtár, házasságkötő terem is, később a múzeum része lett.
• A nemesi gyűlés késő-klasszicista épülete, mai formájában 1837–38-ban készült; szintén a múzeumhoz tartozik.
• Az úgynevezett Borscsov-ház a napóleoni háborúk orosz tábornoka, Sz. Borscsov lakóháza volt (1822). A 19. század második felében egy kereskedő vásárolta meg és szállodává alakította, később a területi bíróság épülete lett.
• A Romanov Múzeum (1909–1911) eredetileg is múzeum céljára épült, régi orosz stílust utánzó stílusban. 1913-ban, II. Miklós cár jelenlétében nyitották meg.
• Az Ipatyjev-kolostor a Volga és a Kosztroma folyó által alkotott földnyelven jött létre; a város legrégebbi fennmaradt épületegyüttese. Először 1432-ben említik az évkönyvekben, de ennél jóval korábban keletkezett. A kolostort 2005-ben adták át az egyháznak.
• A Feltámadás-templom (Cerkov Voszkreszenyija na Gyebre) a város egyik leghíresebb fennmaradt temploma; egy Angliába festéket szállító gazdag kereskedő, Kirill Iszakov építtette (1645–1651).
• A városkép jellegzetes színfoltjai a 18. század utolsó és a 19. század első évtizedeiben épült egykori kereskedősorok.

Híres emberek

• Itt született Jaroszlav Ihorovics Pusztovij (1970–) ukrán mérnök, kiképzett űrhajós

Források

• Nagy szovjet enciklopédia, 3 (orosz nyelven) (1969–1978) 
• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6 
• A város hivatalos honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2012. augusztus 6.)
• Kosztroma enciklopédia (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2012. augusztus 6.)
• Sto szmotrety (orosz nyelven). Kosztroma város portálja. [2012. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 6.)