Kovatsits Károly
Kovatsits Károly Gábor, Kovácsics (Pécs, 1875. január 10. – Szombathely, 1929. október 17.)[4] mezőgazdász, hercegi gazdasági tanácsos.
| Kovatsits Károly | |
 | |
| Született | 1875. január 10.[1] Pécs[2] |
| Elhunyt | 1929. október 17. (54 évesen)[2] Szombathely[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | agronómus |
| Sírhelye | Lukácsháza (díszparcella) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kovatsits Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életrajza szerkesztés
1875-ben született Pécsen Kovátsits Iván (János) földbérlő és Adler Mária fiaként. Középiskolai tanulmányai után a magyaróvári M. Kir. Gazdasági Akadémiát végezte el 1896-ban. 1897-ben önkéntes katonai szolgálatot teljesített, majd szakmai gyakorlati működését a simontornyai uradalomban segédtisztként kezdte meg. 1899. június 1-jétől állt alkalmazásba az Esterházy hercegi hitbizomány eszterházi (ma Fertőd) uradalmában, s jószágigazgató, gazdatiszt és gazdasági tanácsosi rangig vitte, előbb azonban végigjárta az uradalmi alkalmazotti ranglétrát: Lékán kezdett mint gyakornok. 1900-ban a kismartoni tiszttartósághoz került segédtisztnek. 1901. november 1-jén az Fertőd-endrédmajori kerület intézője lett, majd 1907-ben vette át az eszterházai tiszttartóság vezetését, s elkezdte a Hanság telkesítését, 1910-ben pedig kezdeményezte gabonanemesítő telep létrehozását. A szervezési munkában Grábner Emil (1878–1955) az Országos Magyar Királyi Növénynemesítő Intézet kísérletügyi főigazgatója is közreműködött. 1914. április elsején a hitbizomány kaposvári bérleteinek felügyelőségével bízták meg.
A háború kitörésekor bevonult, és arcvonalban tényleges szolgálatot teljesített 1918. júniusig, amikor a hadi szolgálat alól századosi rangban felmentették. Kaposvárról 1919 januárjában került vissza Eszterházára, már mint hercegi gazdasági tanácsos és uradalmi igazgató, 1924-től az uradalom kormányzótanácsának tagja lett.
1902. január 22-én Simontornyán házasságot kötött a marburgi születésű Hohl Anna Mária Jozefával.[5]
Nyugdíjas korában Lukácsházára költözött, és itteni birtokán gazdálkodott. Nevéhez fűződik a Völtz-féle hidegerjesztéses eljárás úttörő alkalmazása és elterjesztése a silótakarmány előállításában, amellyel biztonságosabb, olcsóbb és a takarmányhiányos évszakokban gazdaságosabb állattartást (átteleltetést) lehetett elérni.[6] Lukácsházi birtokán több éven át alkalmazta, 1928-ban már kifejezetten silókukoricát is termesztett. Ismertetést is írt, amely már halála után látott napvilágot (Állattenyésztésünk jövedelmezővé tételének legbiztosabb eszköze, a silózás, 1929)[7] és a településen segítséget nyújtott, elterjesztette az eljárást.
Halálát függőértágulat (szív aorta-aneurizma) okozta. A szombathelyi Faludi Ferenc utca 9. szám alatti lakásban hunyt el reggel 7 órakor, de nagy részvét mellett Lukácsházán temették el a Kossuth utcai temetőben. „Temetésén az uradalom tisztikara teljes számban vett részt és maga a herceg is ravatalára díszes koszorút helyezett. Az elhunytat, aki még csak 54 éves volt, felesége és két gyermeke, de széles körű rokonság is gyászolja” — írta a Pécsi Napló.[8] 2003-ban Lukácsháza a régi temető felszámolásakor díszsírhelyet adományozott számára.[9] Halálának 75. évfordulóján történt meg a szépen felújított síremlék felszentelése a Nagycsömötei temető díszsírhely parcellájában. Ezt követően pedig tudományos emlékülésen méltatták és ismertették Kovátsits Károly munkásságát.[10]
Munkássága szerkesztés
Újításaival mintagazdasággá fejlesztette a kezére bízott uradalmi egységeket. Megszervezte a Kovátsits-rendszerű tőzegtrágyatelepet, meghonosította a tájadottságoknak megfelelő növénynemesítést. Külföldi tanulmányutakat tett, kísérletügyi intézményekkel, mezőgazdasági szakemberekkel kölcsönös tapasztalatcseréket bonyolított. 1923-ban létrehozta az uradalmi könyvtárat, ahol a gyakorlatra érkező fiatalok a szakkönyveket tanulmányozhatták. A Hanság tőzegterületeiből nagy kiterjedésű réteket szántófölddé és megjavított rétterületté alakított át.[11] Ipari növények (cukorrépa, repce) termelését magas fokra fejlesztette.
Szakmai örökségét fia, Kovátsits László vitte tovább.[12]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ FamilySearch Historical Records
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
- ↑ FamilySearch Historical Records
- ↑ Halálesete bejegyezve a szombathelyi állami halotti akv. 630/1929. folyószáma alatt.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a simontornyai állami házassági akv. 3/1902. folyószáma alatt.
- ↑ Surányi Béla: Vázlat a magyar silómozgalom történetéhez. Agrártörténeti Szemle, 1985. 1–2. szám, 165–166. oldal
- ↑ Köztelek, 1929. 1968—69. oldal
- ↑ Pécsi Napló, 1929. október 23. 241. szám, 4. oldal
- ↑ Lukácsházi gyöngyszemek. Közösségi összefogással kidolgozott natúrparki szemléletű élő értékeink Lukácsházán. Írottkő Natúrparkért Egyesület, 2020. 16. oldal. Arch.
- ↑ Helytörténet – Látnivalók. Kovátsits Károly.
- ↑ Ahol még a század elején … csupán a vízi vad és kétségbeesésében az ellenség elől futó menekült, vagy a társadalomból kiközösített szegénylegény vert csak tanyát, ahol a néphit szerint csak egy Hany Istók élhetett meg, ennek az előbb mocsaras, csak helyenkint sovány és rossz legelőt, illetve savanyú fűből és gizgazból álló gyenge fűtermést adó, jóformán terméketlen területnek több ezer holdján ma már a legszebb nemes kalásztenger hullámzik, bő termést ad a cukorrépa és burgonya, otthonra talált a kertészkedés, orvosi növények termesztése stb. és fejlett állattenyésztés virágzik.Gyárfás József: Kovátsits Károly. Köztelek – 1924. június 15. 45–46. szám, 569. oldal
- ↑ Kovátsits László életrajza a Moson megyei életrajzi lexikonban.
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon
- Nekrológ (Köztelek, 1929. XII.)
- A fertődi kutatóállomás története [1]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gyárfás József: Kovátsits Károly. Köztelek, 1924. június 15. 45–46. szám, 569. oldal