Kozma László (villamosmérnök)
Kozma László (született Kohn) (Miskolc, 1902. november 28.[3] – Budapest, 1983. november 9.) Kossuth-díjas villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkássága kiemelkedő jelentőségű a távközléstechnika automatizálása, elméleti és gyakorlati kérdéseinek tisztázása terén, emellett nevéhez fűződik az első magyarországi digitális számítógép, a MESZ I megtervezése és üzembe állítása (1957).
| Kozma László | |
| Született | Kohn László 1902. november 28. Miskolc |
| Elhunyt | 1983. november 9. (80 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | villamosmérnök, egyetemi oktató |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/1-1-78)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kozma László témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Miskolcon született Kozma (1912-ig Kohn) Móric és Fischer Cecília gyermekeként.[4] Középiskoláit Szolnokon végezte el, ezt követően a budapesti József Műegyetemre jelentkezett, de zsidó származása miatt és a numerus clausus rendelkezése értelmében felvételét elutasították. 1921-ben az újpesti Egyesült Izzónál helyezkedett el villanyszerelőként. Munkahelye anyagi támogatásával 1925-től a brnói német műegyetemen végzett egyetemi tanulmányokat, villamosmérnöki oklevelét is itt szerezte meg 1930-ban. Még ugyanebben az évben az American Telephone and Telegraph Company antwerpeni mérnöki irodájában kapott állást, később a telefontársaság kutatólaboratóriumának fejlesztőmérnöke lett. A Belgiumot megszálló német csapatok és a nyomukban berendezkedő náci hatóságok nyomására 1942-ben állásából elbocsátották.
1942-ben visszatért Magyarországra, s az Egyesült Izzó rádiócső-mérési osztályának műszerészeként helyezkedett el. 1944-ben előbb munkaszolgálatra hívták be, majd Mauthausenbe deportálták.[5] Megromlott egészségi állapottal tért haza 1945 augusztusában. A budapesti Standard Villamossági Rt. telefonmérnöki osztályán kapott főmérnöki munkát, feladata az országos telefonberendezések tervezési munkálatainak irányítása volt. 1948-ban a gyár műszaki igazgatójává nevezték ki, egyidejűleg a budapesti Állami Műszaki Főiskola tanára lett. 1949-ben átvette a Budapesti Műszaki Egyetem vezetékes híradás-technikai tanszékének vezetését, de az év végén a Standardban folyó szabotázs- és kémtevékenységet „leleplező” Standard-ügy kapcsán, koholt vádak alapján letartóztatták. 1950-ben tizenöt éves börtönbüntetésre ítélték, s 1952-től a budapesti gyűjtőfogházban rabokból létrehozott mérnöki iroda tagja volt. 1954-ben amnesztiával szabadult, de teljes körű rehabilitációjára csak 1989-ben – posztumusz – került sor. 1955-től 1972-es nyugdíjazásáig ismét a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított, 1960 és 1963 között a villamosmérnöki kar dékáni tisztét is betöltötte.
Munkássága szerkesztés
Elsősorban a távbeszélő-hálózati kapcsolástechnika automatizálásának kérdéseivel foglalkozott. Belgiumban töltött évei során harminchét, telefonberendezésekkel, áramkörökkel és számítógépekkel kapcsolatos szabadalom szerzője vagy társszerzője volt, emellett közreműködött a belgiumi, hollandiai, svájci és olaszországi automatikus telefonközpontok és távbeszélő-hálózatok tervezésében. A második világháborút követően mérnökként részt vett a magyarországi telefonhálózat újjáépítésében, majd a hálózat fejlesztésére, forgalmi méretezésére és a crossbartechnika bevezetésére vonatkozó több mérnöki tervet és javaslatot dolgozott ki.
Már az 1930-as években tervezett decimális kalkulátorberendezést, voltaképpen jelfogós elektromechanikus számítógépet, az 1950-es évektől aztán a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával foglalkozhatott számítógépek tervezésével. Werner János és Frajka Béla segítségével 1957-ben Magyarországon elsőként állított üzembe programvezérelt (de az utasításokat nem tároló), bináris digitális számítógépet, amelynek a MESZ I (Műszaki Egyetem Első Digitális Számológépe[6]) nevet adta. Ez a három szekrényben elhelyezett, mintegy 600–800 wattos fogyasztású automata kétezer elektromágneses jelfogóból épült fel, s a bebillentyűzött adatok feldolgozását egy lyukkártyán tárolt program végezte el, majd az eredményt egy írógépből átalakított, elektromosan vezérelt billentyűzet írta ki. A MESZ I egyetemi oktatáson kívüli használatára már nem került sor, mert 1959-ben Magyarországon is megjelent az első elektroncsöves számítógép. 1964-ben azonban Kozma a MESZ I továbbfejlesztésével elkészítette az első magyarországi nyelvstatisztikai automatát, amely lyukszalagos adatbevitel útján nyolcvan különböző statisztikai feladat egyidejű megoldására volt alkalmas.
Oktatásszervezői munkássága szintén kiemelkedő volt, dékánként korszerűsítette a villamosmérnöki képzés tantervét, s szervezőmunkájának köszönhetően létesült a Budapest Műszaki Egyetemen az elektronikai technológiai szak. Frajka Bélával közösen írt távközlés-technikai jegyzete az 1960-as–1970-es évek mérnökképzésének meghatározó alapvetése volt.
Társasági tagságai és elismerései szerkesztés
A Magyar Tudományos Akadémia 1961-ben levelező, 1976-ban rendes tagjai sorába emelte, előbb a híradás-technikai, majd a távközlési bizottság munkáját elnökölte. Tagja volt a Híradás-technikai Tudományos Egyesületnek, valamint a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsnak is.
Tudományos érdemei elismeréseként 1948-ban Kossuth-díjjal (arany fokozat), 1960-ban Puskás Tivadar-díjjal tüntették ki, 1962-ben Munka Érdemrendet, 1972-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1982-ben a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést vehette át.[7]
Főbb művei szerkesztés
- A távbeszélő technika elemei. Budapest, Standard, 1950, 155 p.
- The new digital computer of the Polytechnical University, Budapest. in: Periodica Polytechnica 1959. 321–343.
- Híradástechnika. Budapest, Terra, 1964, 512 p. (Barta Istvánnal)
- Távbeszélőtechnika. Budapest, Tankönyvkiadó, 1965, 400 p. (Frajka Bélával)
- Távbeszélőtechnika: Átviteltechnikai mérnökök számára. Budapest, Tankönyvkiadó, 1965, 188 p.
- Távbeszélő technika I–II. Budapest, Tankönyvkiadó, 1966–1967, 366 + 184 p. (Frajka Bélával)
- Egy Kossuth-díjas börtönévei. Budapest, Új Mandátum, 2001, 222 p.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a miskolci polgári születési akv. 1613/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 4.)
- ↑ Kohn Móric és Fischer Cecília házasságkötési bejegyzése a miskolci polgári házassági akv. 208/1898. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 4.)
- ↑ zsido.com: A munkaszolgálatról mérnöki precizitással (magyar nyelven). Zsido.com, 2015. június 15. (Hozzáférés: 2022. december 22.)
- ↑ Kozma, László (1961). „A Műszaki Egyetem első digitális számológépe”. Budapesti Műszaki Egyetem 1960. évi Tudományos évkönyv, Budapest, 139–154. o, Kiadó: Tankönyvkiadó.
- ↑ Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 52. o. ISBN 963-05-4420-2
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 403. o. ISBN 963-9257-04-4
- Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 496–497. o. ISBN 963-85433-5-3
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1168–1169. o. ISBN 963-547-414-8
- Kozma László. in: A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1972–1973. 35.
- 2002, a Kozma-centenárium éve. in: Magyar Tudomány XLVIII. 2003. 3. sz. 378–388.
További információk szerkesztés
- Géher Károly: Kozma László. in: Magyar Tudomány XXIX. 1984. 4. sz.
- A számítástudomány magyar úttörője. inno-anno.blog.hu (Az Innotéka Magazin technikatörténeti blogja), 2015. szeptember 30. (Hozzáférés: 2015. december 30.)
- dr. Bartolits István: 120 éve született Kozma László, a telefonközpontok automatizálásának a kiemelkedő szakembere, a MESZ I. jelfogós számítógép megalkotója. (Hozzáférés: 2022. december 11.)
