Krasznabéltek

település Romániában, Szatmár megyében

Krasznabéltek (románul Beltiug, németül Bildegg) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében.

Krasznabéltek (Beltiug, Bildegg)
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségKrasznabéltek
Rangközségközpont
Irányítószám447040
Körzethívószám0261
SIRUTA-kód136973
Népesség
Népesség1174 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság400
Népsűrűség10,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság163 m
Terület117,03 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 32′ 55″, k. h. 22° 50′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 55″, k. h. 22° 50′ 29″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Szatmár megye déli részén, Erdődtől délre, a Kraszna folyó mellett fekvő település.

Története szerkesztés

A település és környéke már az őskor óta lakott helynek számít, amit az itt talált leletek is bizonyítanak.

1086-ban a hagyomány szerint Szent László király táborozott e helyen, mikor a besenyők ellen harcolt.

1216-ban a Váradi regestrum említi Béltek helységbe való Pált, aki perbe fogta Batári helység flandriai lakosait, minthogy testvérét megölték.

1301-ben Bölcsi Czudar Domokos kap rá királyi adományt. 1342-ben fiai a Kállayak itteni leánynegyedét is megkapják. 1412-ben az Ónody Czudarok elkobzott birtokait Drágh fiai Sándri és György kapták, kik ettől kezdve Bélteki Drágfiaknak nevezték magukat. 1431-ben a Kállayak és a Czudarok perlekednek a Drágfiakkal, de az uradalom 1444-ben végképp a Czudar családé lett. 1470-ben Belthek poss., 1475-ben már opp. Erdeuallya Beltek alakban fordul elő neve. 1470-ben Bélteki Mihály hűtlensége miatt annak birtokait Mátyás király a Drágfiaknak adta, és az övék volt 1555-ig, a Drágfi család kihalásáig.

1556-tól Béltek a Drágfiak kihalása miatt királyi birtok lett. 1569-ben Miksa király Béltek lakosait a törökök környéken végzett pusztításai miatt elszenvedett veszteségeikért, hat évre felmentette mindenféle adófizetés alól. 1592-ben az Erdődy uradalomhoz tartozott, és ezzel a szatmári váré volt. 1633-ban lokácsi Prépostváry Zsigmond kapott rá királyi adományt a hozzátartozó tíz helységgel együtt. 1681-ben az országgyűlés a bélteki vár felépítését kívánta, és azt, hogy a rendek Béltek várát végvárnak tekintsék. Béltek vára azonban nem épült fel, de a Prépostváryaknak sáncokkal ellátott várkastélyuk volt itt.

A Rákóczi-szabadságharc után a bélteki uradalom is gróf Károlyi Sándoré, majd 1772-ben gróf Károlyi Antalé lett, aki királyi adományt kapott a bélteki uradalomra és a mezővárosra is. A Károlyiak az itt lakó reformátusokat kitelepítették a szomszédos Dobra helységbe, és helyükbe Württembergből hozott svábokat telepítettek. Később hozzájuk a közeli Résztelekről áttelepült frankok is csatlakoztak. Ők honosították meg a szőlőtermesztést a környéken.

1862-ben nagy tűzvész volt a településen, ekkor 1–2 ház kivételével az egész város és a templom is leégett.

A templomot gróf Károlyi Alajos építtette újjá.

1900-as évek elején legnagyobb birtokosa a gróf Károlyi család volt.

Nevezetességek szerkesztés

  • Templom – 1482-ben Drágffy Bertalan erdélyi vajda építtette az erdődivel egy időben, s ugyanolyan stílusban.

A templomban van eltemetve Prépostváry Bálint is, kinek sírfeliratát Szirmay Antal őrizte meg:

Ha a nemzet hada támadván, őt kérte,
Ez jószerencsével fogott fegyvert érte.
Ha békesség vala, annak folyásával
Az egész közösség élt szolgálatával.
Kálló, Kassa, Eger ennek bizonysága,
Melyeket vezérlett éles okossága..."

A település híres szülöttei szerkesztés

Hivatkozások szerkesztés

Források szerkesztés

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
  • Berei József: Szatmár vármegye várai
  • Nagy Gyula - Századok folyóirat, XI, 1877, 173–175 oldal
  • Bujor Dulgău: Sigiliile instituțiilor Sătmărene din secolele XVI – XIX, Editura Muzeului sătmărean Satu Mare, 1997, ISBN 973-97339-8-0, 122 oldal.

Külső hivatkozások szerkesztés