Krejcsi Rezső
Krejcsi Rezső, teljes nevén Krejcsi Jenő Rudolf (Buda, 1859. március 25.[1][2] – Prága, 1928. december 12.) jogász, publicista, budapesti kereskedelmi és iparkamara titkára, radikális, majd szociáldemokrata politikus.
| Krejcsi Rezső | |
| Született | Krejcsi Jenő Rudolf 1859. március 25. Buda |
| Elhunyt | 1928. december 12. (69 évesen) Prága |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyar nagykövet Csehszlovákiában (1918 – 1919. március 21.) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krejcsi Rezső témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Budán született, ahol édesapja, Krejcsi Ferenc pénzügyminiszteri alkalmazott volt, édesanyja Micska Mária. 1859. április 9-én keresztelték a felsővízivárosi Szent Anna-templomban.[3] Tanulmányait a budai katolikus főgimnáziumban kezdte, majd a kegyestanítórend pesti főgimnáziumában folytatta; a budapesti egyetemen a jogtudományokból 1884-ben doktori oklevelet nyert, majd megválasztották fogalmazónak Budapest tanácsához. 1888 áprilisában a budapesti kereskedelmi és iparkamarához került, ahol mint segédtitkár működött. A magyar ipartestületek országos gyűlésein több ízben előadó volt és különösen a gyárfelügyelői intézményről és a munkaközvetítésről referált. 1888. november 26-án feleségül vette Svartz Janka Máriát Budapesten, a felsővízivárosi Szent Anna-plébánián.[4] Az MSZDP megalakulásától kezdve a párt radikális ellenzékhez húzott, cikkezett a Huszadik Század és a Szocializmus c. folyóiratokba. Az 1892-ben Brüsszelben tartott nemzetközi vám- és munkásvédelmi kongresszuson a magyarországi munkások helyzetéről, az érdekükben tett és még teendő intézkedésekről értekezett; az 1895-ben Budapesten megtartott nemzetközi egészségügyi és demográfiai kongresszuson a munkaidő tartama által a munkás egészségére gyakorolt hatásról referált. Az őszirózsás forradalom után prágai követként működött, a kommün alatt diplomata volt Bécsben, vezette és szervezte a Forradalmi Múzeumot. A proletárdiktatúra bukását követően Szovjet-Oroszországba emigrált, ahonnan Prágába költözött. Szabados Sándor után ő is magyarra fordította a Kommunista Kiáltványt, 1920-ban megvált a kereskedelmi és iparkamarától.
Cikkei a Nemzetgazdasági Szemlében (1895. A szövetkezetre vonatkozó törvényjavaslatról), az Iparügyekben (1887), a Közgazdasági Szemlében, a Magyar Iparban, az Archiv für sociale Gesetzgebung und Statistikben, a Socialpolitisches Centralblattban, az Arbeiterschutzban. A Közgazdasági Lexikon (1898) munkatársa is volt.
Munkái szerkesztés
- A magyar háziipar. Bpest, 1884. (Németül is. Uo. 1884.)
- A munkaoktatásról. Uo. 1888. (Különnyomat a Felső nép- és polgáriskolai Közlönyből.)
- A reklámról. Uo. 1889.
- Ueber das Verhältniss der Dauer des Arbeitstages zur Gesundheit des Arbeiters. Wien, 1895.
- A kartellekről. Uo. 1897.
- A fővárosi kövezetvámról. Uo. 1897.
- Az általános titkos választó jog elodázhatatlan állami szükségesség (Bp., 1905);
- Frankel, a párizsi Commune magyar vezére (Bp., 1919).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
- ↑ Felsővízivárosi r.k. Szent Anna plébánia keresztelési anyakönyve, 154/1859. folyószám.
- ↑ Keresztelési bejegyzése
- ↑ A budapest-felsővízivárosi r.k. plébánia házassági anyakönyve, 143/1888. folyószám.
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Krejcsi Rezső. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 7.)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
További információk szerkesztés
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
- A Farkasréti temető 2003-ban. Összeállította Tóth Vilmos. 3 db. = Budapesti Negyed 2003.
- Magyar prágaiak - prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. Praha, Pražská záklandí organizace Svazu Maďarů žijících zemích, 2002.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub