Kresy
Kresy (ejtsd [ˈkrɛsɨ ]) vagy Kresy Wschodnie (lengyelül Határvidék, illetve Keleti Határvidék) a két világháború közti Második Lengyel Köztársaság egyik régiója volt, amely az állam területének majdnem a felét foglalta el. Ezen a területen összességében a lengyel volt a legnépesebb etnikai csoport, körülbelül ugyanakkora népességgel, mint a többi etnikum együttvéve.[1]
| Kresy Wschodnie (1919–1939; 1945) | |
 | |
| Jellegzetes határvidéki táj a kelet-galíciai Szelec (Sielec) környékén, a mai Nyugat-Ukrajnában | |
| Ország | |
| Népesség | |
| Népesség | ismeretlen |
| Térkép | |
 | |
| A Curzon-vonal, illetve az 1945-ben a szovjetek által annektált (szürke) és a lengyelek által annektált (rózsaszín) területek. Világoskékkel az eredeti, 1919-ben javasolt Curzon-vonal, sötétkékkel a szovjetek által 1940-ben javasolt vonal. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kresy Wschodnie témájú médiaállományokat. | |
Közigazgatásilag Kresy a következő vajdaságokból állt: Lwów, Nowogródek, Polézia, Stanisławów, Tarnopol, Wilno, Volhínia és Białystok. Ma ezeken a területeken Nyugat-Ukrajna, Nyugat-Belarusz és Délkelet-Litvánia osztozik. Fontos városai: Lviv, Vilnius és Grodno már nem lengyel fennhatóság alatt állnak.
A Második Köztársaság Kresy régiója nagyjából megfelelt az úgynevezett Curzon-vonalon túli területeknek. Ezt a vonalat 1919 decemberében, az első világháborút követően javasolta keleti határvonalnak a brit külügyminisztérium az újra szuverénné és egységessé váló lengyel állam számára, Lengyelország három felosztása után. 1939 szeptemberében, miután a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében a Szovjetunió is megtámadta Lengyelországot, Kresyt beolvasztották az ukrán, a belarusz és a litván szovjet köztársaságba, elhozva a terror légkörét.[2]
A lengyelek kárára történt szovjet területi nyereséget a szövetséges hatalmak jóváhagyták a teheráni, a jaltai és a potsdami konferenciákon. A lengyeleket Németországtól elvett területekkel kárpótolták. 1944 és 1946 között hivatalos adatok szerint csaknem 1,2 millió lengyelt telepítettek át az új Lengyelországba a Szovjetunió frissen megszerzett nyugati területeiről. Az 1955 és 1959 közötti újabb kitelepítési hullámban csaknem 250 ezer embernek kellett átköltöznie.
A Szovjetunió felbomlása után a korábbi Kresy területei a független szovjet utódköztársaságok részeivé váltak. A Kresy területén még mindig élnek lengyel etnikumúak, akik őrzik a Kresy emlékét.[3] Gazdasági értelemben a Kresy a nyugatabbra fekvő lengyel területeknél kevésbé fejlett volt elszakítása előtt.[4] Itt volt az írástudók aránya a legalacsonyabb az akkori Lengyelországban,[5] amit egyesek a több, mint egy évszázados orosz és osztrák-magyar megszállásnak tudtak be. Az orosz birodalomban nem volt kötelező közoktatás.[6]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Central Statistical Office (Poland) (1936–39). „Polish census of 1931”. „Population of Lwów Voivodeship in 1931: 57% Polish, 33% Ukrainian; Nowogródek Voivodeship: 53% Polish, 39% Belorussian; Wilno Voivodeship: 59.7% Polish, 22.7% Belarusian; Tarnopol Voivodeship: 49% Polish, 46% Ukrainian; Wołyń Voivodeship: around 68% Ukrainian.”
- ↑ Bernd Wegner (1997). From peace to war: Germany, Soviet Russia, and the world, 1939–1941. Berghahn Books. p. 74. ISBN 1-57181-882-0.
- ↑ odczarować mit Kresów Czas odczarować mit Kresów Marcin Wojciechowski, Gazeta Wyborcza 2010-04-12,
- ↑ W dodatku Kresy Wschodnie II Rzeczypospolitej były najbiedniejszym regionem kraju Polska ludność kresowa: rodowód, liczebność, rozmieszczenie Piotr Eberhardt, page 21 Wydawnictwo Naukowe PWN, 1998
- ↑ Historia gospodarcza Polski Andrzej Jezierski, page 269, 2006
- ↑ Jak odrodziła się wolna Polska.. (Hozzáférés: 2016. július 2.)
