Wikipédia

Kuffner Raoul

magyar üzletember, filantróp, emigráns

Diószeghi Kuffner Raoul báró, Raoul de Kuffner de Diószegh (Bécs, 1886. június 25. – hajóúton Európa és New York között, 1961. november 3.)[1] magyar élelmiszeripari gyáros, földbirtokos, filantróp, műgyűjtő, Tamara de Łempicka emigráns lengyel festő második férje.

Kuffner Raoul
Született1886. június 25.
Bécs
Elhunyt1961. november 3. (75 évesen)
Állampolgárságamagyar
HázastársaTamara de Lempicka
Foglalkozásaüzletember
Sablon • Wikidata • Segítség
A Cukorgyár Diószegen
A Fővárosi Serfőző Rt. épületei Kőbányán

Élete szerkesztés

1898 és 1903 között a Pozsonyi Katolikus Főgimnázium tanulója volt. Az első évben magántanulóként kitűnően vizsgázott.[2] Később rendes tanuló lett katolikus vallásúként megjelölve az évkönyvekben. Okleveles gazdász diplomáját a magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián szerezte 1904 és 1906 között. (Itt tanult Apponyi Albert fia, György is.) 1908-ban tagja lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE).[3] 1910-ben a budapesti Földbirtok és Telek Bank Rt. igazgatóságába delegálták tagként.[4] Ugyanebben az évben egész Európát, Ázsiát, Afrikát és Amerikát érintő tanulmányútra indult.[5]

Sok éven át tagja volt a felvidéki árvízvédelmi társulatoknak.[6]

1912-ben a családja tulajdonában és irányítása álló, a konzervgyártásban is jelentős Diószegi Gazdaság, Cukor- és Szeszgyár Rt. igazgatósági tagjává nevezték ki.[7] Egy évvel később tagja lett a galántai nemzetközi talajművelőgép-bemutató helyi rendezőbizottságának,[8] valamint a Királyi Magyar Automobil Clubnak rendes tagként.[9]

1915-ben beválasztották az OMGE Növénynemesítő bizottságába.[10] 1916-ban tagfelvételét kérte a Királyi Magyar Természettudományi Társulatba,[11] és apjával együtt támogatta a Magyar Entomológiai Társaság (rovartani) alapítványát. Az év során kigyulladt és csaknem teljesen leégett a diószegi kastélya. Alig tudott kimenekülni az éjszaka keletkezett tűzből. Sok értékes festmény, műtárgy, ékszer és tekintélyes összegű papírpénz semmisült meg a szerencsétlenségben. A nagy vagyont érő képtárát csak nagy erőfeszítéssel lehetett megmenteni.[12]

1920-ban, a trianoni döntés után gyára és földjei Csehszlovákiába kerültek. Üzletét rossz gazdasági és politikai helyzetben folytatta.[13] Tagja lett a Szlovenszkói Gyáriparosok Központi Szövetségének. 1925-ben a Galánta Bank csehszlovákiai pénzintézet elnökének nevezték ki.[14] Ugyanebben az évben a Fővárosi Serfőző Rt. igazgatósági tagja lett Kőbányán,[15] tagsága hét év múlva, 1932-ben szűnt meg.

1939-ben felszámolta a magyarországi tulajdonát a nácizmus európai terjedése miatt. Bútorait és ingóságait New Yorkba vitette, ezekkel rendezte be a 322 East 57th Street címen lévő, kétszintes műteremlakást, Tamara de Łempickával közös otthonát. Ekkor adta ajándékba Ifj. Pieter Brueghel képét a Szépművészeti Múzeumnak. A művet az 1980-as évektől a Brueghel műhelyéből való Pieter Balsten alkotásának tartják.[16]

Az 1940-es évek elején többször járt Tamarával Magyarországon, és részt vett zsidók és lengyelek Nyugatra menekítésében.

Családja szerkesztés

Apja, Kuffner Károly (1847-1924) keresztény hitre tért, zsidó származású gyáros volt. Ő alapította a híres magyardiószegi cukorgyárat 1891-ben.[17] 1896-ban nemességet nyert Ferenc József császártól,[18] majd 1904-ben bárói címet is.[19]

Anyja, Maria Franziska Firmian (1856-1925) grófnő. Anyai nagyapja ugyan olasz volt, Mezzocoronaban éltek, de nagyanyja, Adél a lengyelországi Tarnówból származott.

1917-ben kelt egybe Haebler Cara bárónővel Magyardiószegen.[20] Felesége Łódźban született 1889. augusztus 20-án, és 1932. június 8-án, 43 éves korában hunyt el. A diószeghi családi kápolnában helyezték örök nyugalomra.[21] Házasságukból két gyermek született, Péter és Louisanne.

Második felesége Tamara de Łempicka lengyel festőművésznő volt, az art deco mestere, az első női szupersztár. 1934-ben kötöttek házasságot, ami 1961-ig, a haláláig állt fenn. Bár nyitott házasságban éltek, a hozzátartozók visszaemlékezése szerint Tamarát nagyon megviselte férje halála.

Művei szerkesztés

 
Tamara Łempicka-kollázs, Nemzeti Múzeum, Kraków

Emlékezete szerkesztés

  • Az életéről szóló kevés forrás, a magyar nyelvűek is, tévesen úgy jellemzik, mint aki nem foglalkozott eleget az apjától örökölt üzletével, és aki nem katolikus volt. Valójában a nehéz gazdasági és politikai helyzet ellenére működtette a felvidéki cukorgyárat, több országban is részt vállalt cégek vezetésében, és nemcsak a gyár ügyeivel, de árvízvédelemmel, növénynemesítéssel, rovartannal is foglalkozott a cukorrépatermesztéshez, a cukor- és sörgyátáshoz, valamint a konzerviparhoz kapcsolódva. A Fővárosi Serfőző épp akkoriban lett világhírű sör- és malátaexportőr, amikor ő ott működött, a cég malátái a morva malátákkal versenyeztek akkoriban az USA piacán.
  • Tamara számos képen örökítette meg őt és gyermekeit festve és rajzolva.

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Raoul Kuffner de Diószegh. (Hozzáférés: 2023. június 11.)
  2. ↑ Iskolai értesítők. Pozsony: Katolikus főgimnázium Katolikus főgimnázium, 51. o. (1898) 
  3. ↑ (1908. június 13.) Tagsági ügyek. Köztelek 18 (46), 1297. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  4. ↑ (1910. március 17.) Kivonat a magyarországi kereskedelmi czégjegyzékből. Központi Értesítő 35 (22), 545. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  5. ↑ Gál Margit. Az amerikai kivándorlás kezdetei a Galántai és Vágsellyei járásban. In: Migráció - Nostra Tempora 5.. Dunaszerdahely: Lilium Aurum, 148. o. (2001) 
  6. ↑ (1927. július 12.) A Vágjobbparti ármentesítő társulat közgyűlése. Komáromi Lapok 48 (143), 2. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  7. ↑ (1913. január 16.) Kivonat a magyarországi kereskedelmi czégjegyzékből. Központi Értesítő 38 (5), 102. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  8. ↑ (1913. július 12.) A galántai nemzetközi talajművelőgép-bemutató. Köztelek 23 (53), 1900. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  9. ↑ (1913. szeptember 14.) Új tagok. A Motor 1 (37), 1. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  10. ↑ (1915. március 20.) A földművelési és növénytermesztési szakosztály gyűlése. Köztelek 25 (12), 385. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  11. ↑ (1916. április 1.) Társulati ügyek. Természettudományi Közlöny 48 (647-648), 273. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  12. ↑ (1916. április 22.) Leégett híres kastély. Pesti Napló 67 (113), 11. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  13. ↑ (1927. január 14.) A szlovenszkói gyáripar szomorú helyzete. Prágai Magyar Hirlap 6 (1344), 9. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  14. ↑ (1925) Csehszlovák pénzintézetek. Galánta bank. Nagy Magyar Compass 50 (1), 742. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  15. ↑ (1925. március 19.) Kivonat a kereskedelmi cégjegyzékből. Központi Értesítő 50 (12), 249. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  16. ↑ Héjjas János. A Szépművészeti Múzeum új ifj. P. Bruegel képe. In: Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939. Budapest: Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, 197-201. o. (1940) 
  17. ↑ A Pallas nagy lexikona. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 347. o. (1893) 
  18. ↑ Királyi Könyvek - 69.713, 1896. május 13. (Hozzáférés: 2023. június 11.)
  19. ↑ Királyi Könyvek - 71.513, 1904. december 7. (Hozzáférés: 2023. június 11.)
  20. ↑ (1917. április 14.) Házasságok. Köztelek 27 (15), 602. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  
  21. ↑ (1932. június 10.) [1]. Pesti Hírlap 54 (127), 16. o. (Hozzáférés: 2023. június 11.)  

Forrás szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kuffner_Raoul&oldid=26646245”