Wikipédia

Kumba Ialá

Kumba Ialá (1953. március 15. – 2014. április 4.[1]) bissau-guineai politikus, 2000 és 2003 között Bissau-Guinea elnöke. 2003. szeptember 14-én katonai puccs mozdította el a hatalomból.[2] Külföldön is ismert védjegyévé vált vörös színű gyapjúból készült sapkája, amelyet szinte állandó jelleggel hordott.[3]

Kumba Ialá
Bissau-Guinea elnöke
Hivatali idő
2000. február 17. – 2003. szeptember 14.
ElődMalam Bacai Sanhá (ideiglenesen)
UtódVeríssimo Correia Seabra (Az alkotmányos és demokratikus rend visszaállításáért felelős katonai bizottság elnökeként)
Született1953. március 15.
Bula, Portugál Guinea
(ma Bissau-Guinea)
Elhunyt2014. április 4. (61 évesen)
Bissau
SírhelyFortaleza de São José da Amura
PártPAIGC, PRS
Foglalkozáspolitikus
IskoláiCatholic University of Portugal
Halál oka
Vallásmuzulmán
A Wikimédia Commons tartalmaz Kumba Ialá témájú médiaállományokat.

Ifjúkora szerkesztés

Ialá gazdálkodó családba született a Cacheu régióbeli Bulában 1953. március 15-én. Fiatalkorában csatlakozott a Portugál Guinea függetlenségéért küzdő PAIGC katonai szárnyához.[4] Később teológiát majd filozófiát tanult a lisszaboni Portugáliai Katolikus Egyetemen. Ialá jogot hallgatott Bissauban. A portugál nyelven túl Ialá beszélte a portugál alapú Kreolt, ezentúl spanyolul, franciául és angolul beszélt, de tudott olvasni latinul, ógörögül és héberül is. Tanulmányai befejeztével filozófiatanárként helyezkedett el.[4]

Politikai pályafutása szerkesztés

Az 1917-es októberi orosz forradalom 70. évfordulójának alkalmából megrendezett moszkvai ünnepségeken a PAIGC delegációjának vezetőjeként vett részt,[4] ám két évvel később, 1989-ben kizárták a pártból, amiért a demokratikus reformok kiterjesztését sürgette.[5] 1991 márciusában Rafael Barbosával együtt részt vett a Demokratikus Szociális Front (FDS) megalapításában. A kialakuló nézeteltérések miatt azonban Ialá hamarosan elhagyta a pártot, hogy megalakítsa saját szervezetét Társadalmi Megújulás Pártja (PRS) néven 1992. január 14-én.[4]

Bissau-Guineában az első többpárti államfői választásokra 1994. július 3-án került sor. A PAIGC jelöltje, a hivatalban lévő elnök João Bernardo Vieira 46,20%-os eredménnyel első lett. A második helyet Ialá szerezte meg a szavazatok 21,88%-ával. Mivel egy induló sem érte el az 50%-os küszöböt, így második forduló megtartására került sor augusztus 7-én.[6] Az összes ellenzéki párt Ialá mögé sorakozott fel,[7] ennek ellenére Vieira a szavazatok 52,02%-ával az elnöki pozícióban maradt.[6] Habár a választást a nemzetközi közösség és a helyszínen tartózkodó megfigyelők szabadnak és tisztességesnek nyilvánították, Ialá megkérdőjelezte az eredményt azt állítva, hogy támogatóit a karhatalom megfélemlítette. A Legfelsőbb Bíróság visszautasította az állításait és érvényesnek fogadta el a választást. Ialá augusztus 20-án végül szintén elismerte vereségét, de leszögezte, hogy pártja, a PRS a kormányban nem fog részt venni, ellenzékben marad.

Egy rövid, de annál véresebb polgárháború után a felkelők elűzték Vieira elnököt 1999 májusában. Az Ansumane Mané-vezette katonai junta egy átmeneti kormányt állított fel Malam Bacai Sanhá (PAIGC) vezetésével. Az elnökválasztás 1999. november 28-án megtartott első fordulójában általános meglepetésre Ialá végzett az első helyen a szavazatok 38,81%-át megszerezve, míg a katonai junta által is támogatott kormánypárt jelöltje, Sanhá csak 23,37%-ot kapott.[6] Ialát nem sokkal később, december 29-én magas vérnyomás miatt kórházban kezelték.[8] A második forduló kampányának kezdete előtt, december 30-án Lisszabonba gyógykezelésre utazott, ahonnan a következő év elején tért vissza, s 2000. január 9-én megkezdte országjáró kampányát. Egy sajtótájékoztatón Ialá azt nyilatkozta, hogy jó egészségnek örvend és készen állt a televíziós vitára Sanhá ellen.[9] A második fordulót 2000. január 16-án tartották meg, ahol Ialá a szavazatok 72%-ával győzedelmeskedett, ezzel megtörve a PAIGC több évtizedes egyeduralmát.[6] Elnöki mandátumát február 17-én kezdte meg.[10] Ialá 2000 májusában formálisan lemondott a PRS pártelnöki pozíciójáról, de befolyása a szervezeten belül mindvégig töretlen maradt.[7]

Elnöksége szerkesztés

Kumba Ialá elnökségét az állandó konfliktushelyzet jellemezte. Terminusa alatt menesztették az előző kormányok alatt működő minisztereket és magas rangú hivatalnokokat. A kormány gazdasági intézkedései, reformtervezetei aggodalmakat szültek a nemzetközi közösségen belül, az országban állandósultak a sztrájkok és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is felfüggesztette támogatását.[11][12] Ialá viszonya a Vieira elnököt elmozdító katonai puccs vezetőjével, Ansumane Mané tábornokkal konfliktusokkal terhelt volt. 2000 novemberében Ialá kísérletet tett több katonatiszt előléptetésére, amelyet Mané, akit előzőleg az elnök nem kérdezett meg, a katonaság belügyeibe avatkozó durva lépésként értékelt. Mané magát tartotta a fegyveres erők parancsnokának, ezért Ialá előléptetéseit visszavonta, házi őrizet alá helyezte Veríssimo Correia Seabra vezérkari főnököt és helyettesét, és saját emberét ültette a pozícióba Buota Nan Batcha tábornok személyében. Mané a junta feloszlatásáról nem vett tudomást, azt továbbra is működtette, így gyakorlatilag Ialá elnöksége mellett létezett még egy hatalmi központ ezekben az időkben. A Seabrához és a hozzá hű erők között összecsapások robbantak ki november 23-án,[13] amelynek következtében Mané elmenekült, de egy héttel később tűzpárbajban életét veszítette.[14]

2001-ben a parlament új alkotmányt fogadott el. Ialá nem élt alkotmányos vétójogával, de az alaptörvény szövegét nem is írta alá, helyette az elnöki jogkör bővítését illetően módosításokat javasolva visszaküldte azt a parlamentnek megvitatásra.[15] 2001. december elején a kormány állítása szerint a rendfenntartó erők sikeresen megakadályoztak egy, az elnök ellen készülő puccskísérletet. Az ellenzék megkérdőjelezte a jelentés hitelességét.[16] Ialá elnöksége második szakaszában az Amnesty International országjelentése szerint számos ellenzéki képviselő került őrizetbe, anélkül, hogy konkrét vádak megfogalmazódtak volna.[17] 2002 júniusában azzal vádolta meg Gambiát, hogy lázadást szít Bissau-Guinea kormánya ellen; a gambiai külügyminisztérium ezt tagadta. Ialá egy beszédében még hadüzenettel is megfenyegette Yahya Jammeh kormányát.[18] Ialá 2002 novemberében feloszlatta a parlamentet, Mário Pirest ügyvezető miniszterelnökké nevezte ki, végül 2003 februárjára előrehozott választásokat írt ki.[19][20] A parlamenti választást azonban újra és újra elhalasztották, először áprilisra, majd júniusra, végül októberre.[21] Egyes vádak szerint Ialá ezzel gyakorlatilag kiiktatta a parlamentet, mint törvényhozó hatalmi ágat.[4]

Bukása szerkesztés

2003. szeptember 12-én a választási bizottság bejelentette, hogy képtelennek bizonyult határidőre teljesíteni a választásra jogosultak összeírását az október 12-re tervezett választásokra.[21] A stagnáló gazdaság, a politikai instabilitás és a hadsereg körében tapasztalható kifizetetlen zsold miatti elégedetlenség mellett ez a bejelentés olaj volt a tűzre, amely a szeptember 14-i vértelen puccsban öltött testet. Ialát letartóztatták és házi őrizet alá helyezték. Veríssimo Correia Seabra, a puccs vezetője Ialá kormányát "alkalmatlannak" nevezve kívánta igazolni a hatalomátvétel jogosságát.[21][22] Szeptember 17-én Ialá nyilvánosan is lemondott,[22] majd politikai megegyezés született arról, hogy Ialá a politikai közéletben öt évig nem vehet részt. Egy polgári átmeneti kormány vette át az ország irányítását Henrique Rosa üzletember vezetésével. A PRS új főtitkára Artur Sanhá lett még abban a hónapban.[23][24]

2004. március 8-án, nem sokkal a megtartott parlamenti választás előtt, Ialá házi őrizetét feloldották. Bejelentette, hogy részt kíván venni pártja választási kampányában a közügyektől való ötéves eltiltása ellenére.[25] A március 28-án megrendezett választáson a PRS 35 mandátumot szerzett a 100-ból, elveszítve kormányzati szerepét és második helyre szorulva a PAIGC mögött.[26]

Ellenzéki politikusként szerkesztés

A PRS annak ellenére indította Ialát a 2005 júniusában megtartott elnökválasztáson, hogy a politikai tevékenységére vonatkozó ötéves tilalom továbbra is érvényben volt.[27] Április 11-én bejelentette indulási szándékát az Alkotmánybíróságnak, azzal érvelve, hogy a politikai megegyezés érvénytelen, mert azt magánemberként házi őrizetben kényszer alatt, és nem a hivatalában írta alá.[28] Az Alkotmánybíróság május 10-én jóváhagyta Ialá indulását, a többi jelölt neve mellett az övé is felkerült a testület által kiadott listára; a hat bíró közül csak egy ellenezte Ialá nyilvántartásba vételét, azzal érvelve, hogy a politikai megegyezés egy nem hivatalos dokumentum volt pártfelek között, az nem kötelező érvényű.[29] Május 15-én Ialá egyenesen azt jelentette be, hogy visszavonja lemondását, és ki szeretné tölteni mandátumának hátralévő idejét.[30] Bár a politikai feszültséget ez a nyilatkozat növelte, következménnyel a pártviszonyok és -realitások miatt ez mégsem járt együtt. A PRS két nappal későbbi tömegtüntetését és vonulását a hatalom visszaszerzésére a rendőrség könnygázzal egyszerűen szétoszlatta.[31]

Május végén Ialá egy felfegyverzett csoport élén megszállta az elnöki palotát négy óra erejéig a hadsereg nyilatkozata szerint, amely higgadtságra szólított fel a választások előtt.[32] A június 19-én megtartott elnökválasztáson Ialá 25%-os eredménnyel csak a harmadik helyet szerezte meg Malam Bacai Sanhá (PAIGC) és a hazatérő João Bernardo Vieira (pártonkívüli) mögött, így nem jutott be a második fordulóba. Ialá csalást kiáltott, kijelentve, hogy valójában ő végzett az első helyen 38%-kal.[33] A PRS szimpatizánsai összecsaptak a rendőrökkel a fővárosban, legalább négy halottat hagyva az utcákon.[34] A három fő elnökjelölt Szenegálba utazott, ahol a felek között Abdoulaye Wade elnök közvetített a megbékélés céljából. Ennek eredményeként végül Ialá június 27-én nemzetközi sajtótájékoztatón elismerte vereségét a "béke és a demokrácia fenntartás érdekében", továbbra is azt állítva azonban, hogy győzelmét elcsalták.[34][35] Hozzátette, hogy ő nem fog erőszakhoz folyamodni, s rámutatva arra, hogy két vetélytársához képest fiatalabb, megjegyezte, "holnapra már el is fognak tűnni" (valójában csak néhány évvel élte túl a 2009-ben meggyilkolt Vieirát és a 2012-ben hivatali ideje alatt szintén elhunyt Sanhát).[35]

 
Ialá a 2009-es elnökválasztás idején

Július 2-án, általános meglepetésre, Ialá a második fordulóban Vieira támogatására szólított fel, akit beszédében az állam és a nemzeti egység "szimbólumaként" nevezett, mint azt a személyt, aki "proklamálta függetlenségünket Boe dombjain". Szerinte Vieira képes lehetett arra, hogy "megvédelmezze az ország függetlenségét a neokolonializmustól, építse a köztársaságot, garantálja a biztonságot, stabilitást és mindenek felett a nemzeti megbékélést." Annak fényében, hogy a korábbi években élesen támadta politikai ellenfelét, Ialá kiállása meglepetést keltett, a PRS támogatóinak jelentős része, de még a pártvezetésből is sokan nem értettek egyet a lépéssel.[36] A július 24-én megtartott második fordulóban végül Vieira győzedelmeskedett, megfordítva az első forduló eredményét.[37]

2006. október 27-én Ialá hazatért egyéves önkéntesen vállalt marokkói emigrációjából. November 12-én ismét megválasztották a PRS elnökének 70% körüli többséggel a párt harmadik rendes kongresszusán, legyőzve Alberto Nambeiát, habár egyes ellenfelei megkérdőjelezték újraválasztását.[38] Aristides Gomes miniszterelnök kormányát illegitimnek nevezve előrehozott parlamenti választásokra szólított fel győzelmi beszédében.[39]

2007 májusában, miután Ialá belső ellenzéke a tisztújítást megtámandó fellebbezést nyújtott be, a Bissaui Regionális Bíróság megsemmisítette a kongresszus választási eredményeit és Ialá megválasztását érvénytelennek mondta ki. 2007. augusztus 23-án a Bissau-Guineai Legfelsőbb Bíróság azonban hatályon kívül helyezte a regionális bíróság döntését és visszahelyezte Ialát a pártelnöki székbe.[40]

Ialá nem sokkal később ismét Marokkóba utazott, valószínűleg gyógykezelés céljából, ahogy korábban is, de erről nem jelent meg hivatalos nyilatkozat. 2008. július 7-én tért haza, hogy részt vehessen a 2008 novemberében megtartott parlamenti választáson, remélve, hogy a PRS megszerezheti a képviselői helyek többségét.[41] 2008. július 18-án Gabú városában ünnepélyes keretek között vette fel az iszlám hitet, innentől fogva a Mohamed Ialá Embaló nevet használva. Marokkói tartózkodásai alatt az arab nyelvet is kitűnően megtanulta.[42] A novemberi választáson a PAIGC győzedelmeskedett. Ialá először ismét visszaélésekről beszélt.[43] de később elismerte pártja vereségét és hozzátette, hogy a PRS konstruktív ellenzéki pártként kíván működni a következő törvényhozási ciklusban.[44]

2009. március 2-án fellázadt katonák meggyilkolták Vieira elnököt. A 2009 júniusára meghirdetett elnökválasztásra a PRS Ialát indította, miután belső ellenzékének jelöltje, Baltazar Lopes Fernandes visszalépett.[45] Ialá másodikként bejutott a második fordulóba, ahol azonban ismét legyőzte őt Malam Bacai Sanhá, a PAIGC jelöltje 63–37%-os arányban. Sanhá 2012 januárjában hivatali ideje alatt elhunyt. A 2012 márciusában megtartott elnökválasztáson a PRS jelöltje ismét Ialá volt, aki az első fordulóban a második helyet 23,36%-kal megszerezve vereséget szenvedett Carlos Gomes Júnior miniszterelnökkel szemben (PAIGC). Mivel a győztes fő kampánytémája a hadsereg korrupciótól való megtisztítása és a drogkereskedelem tranzitútvonalának felszámolása volt, egy katonai puccs lehetősége végig benne volt a levegőben. Ialá ismét csalással vádolta meg a kormánypártot, és a második forduló bojkottjára szólított fel annak ellenére, hogy bejutott.[46][47] Második fordulóra végül nem került sor, a hadsereg puccsot hajtott végre, letartóztatva Carlos Gomes Júnior és az ideiglenes elnök Raimundo Pereirát is április 12-én.

Halála szerkesztés

Ialá 2014. április 3–4. hajnalban szívrohamot kapott és meghalt, mindössze tíz nappal az egyidejűleg megtartott elnök- illetve parlamenti választások kezdete előtt.[48] Személyi biztonsági főnöke, Alfredo Malu azt nyilatkozta, hogy Ialá már április 3-án este rossz közérzetéről panaszkodott. Végül április 4-én a kora reggeli órákban hunyt el szívrohama után, miután a Bra katonai kórházba szállították és ott kezelték. A kormány rendkívüli ülést hívott össze halálának hírére.[49] Ialá nem sokkal halála előtt jelentette be visszavonulásának szándékát, miután pártja ezúttal már nem támogatta az elnökjelöltségét az esedékes elnökválasztáson.[50]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Former Guinea-Bissau president Kumba Yala dies aged 61 Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
  2. ↑ "Army ousts president who kept delaying elections", IRIN, 2003. szeptember 14.
  3. ↑ Guinea Bissau's colourful leader. BBC News, 2001. november 22. (Hozzáférés: 2016. március 22.)
  4. ↑ a b c d e "Guinea-Bissau's Kumba Yala: from crisis to crisis", Afrol.com, 17 May 2005.
  5. ↑ Kumba Ialá, biography from Rulers.org.
  6. ↑ a b c d Elections in Guinea-Bissau, African Elections Database.
  7. ↑ a b Political Parties of the World (6th edition, 2005), ed. Bogdan Szajkowski, page 271.
  8. ↑ "Bissau presidential candidate in hospital", RTP Internacional TV (nl.newsbank.com), 29 December 1999.
  9. ↑ "Guinea-Bissau: Presidential candidate challenges acting president to public debate", PANA (nl.newsbank.com), 11 January 2000.
  10. ↑ "Yala sworn in as president", IRIN, 17 February 2000.
  11. ↑ Ferreira, Patricia M (26 March 2004), Guinea-Bissau: Perspectives on the up-coming elections, Institute for Security Studies Situation Report, p. 4, <http://issafrica.org/AF/current/2004/guinearepmar04a.pdf>. Hozzáférés ideje: 6 April 2014 Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 1.)
  12. ↑ Roque, Silvia (May 2009), Peacebuilding In Guinea-Bissau: A Critical Approach, Norwegian Peacebuilding Centre, p. 2, <http://www.peacebuilding.no/var/ezflow_site/storage/original/application/bdfc49e9dc9e94d745f4b42fb325eb93.pdf>. Hozzáférés ideje: 6 April 2014 Archiválva 2016. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2016. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 1.)
  13. ↑ "Focus on new source of instability", IRIN, 23 November 2000.
  14. ↑ "Former military strongman shot dead, reports say", IRIN, 1 December 2000.
  15. ↑ "Focus on continuing instability", IRIN, 16 November 2001.
  16. ↑ "Opposition want evidence of attempted coup", IRIN, 6 December 2001.
  17. ↑ Amnesty International report 2001 - Guinea-Bissau, p. 3, <http://www.refworld.org/pdfid/3b1de37610.pdf>. Hozzáférés ideje: 6 April 2014
  18. ↑ "GAMBIA-GUINEA: Government shocked by Guinea-Bissau coup claims", IRIN, 18 June 2002.
  19. ↑ "GUINEA-BISSAU: New Prime Minister named", IRIN, 18 November 2002.
  20. ↑ "GUINEA-BISSAU: Elections set for February", IRIN, 26 November 2002.
  21. ↑ a b c "GUINEA-BISSAU: Army ousts president who kept delaying elections", IRIN, 14 September 2003.
  22. ↑ a b Bissau junta set to step down, BBC News Online, 18 September 2003.
  23. ↑ "Interim government takes over Bissau", BBC News Online, 28 September 2003.
  24. ↑ "Junta insists on Artur Sanha as prime minister", IRIN, 23 September 2003.
  25. ↑ "Ousted president freed ahead of end-of-March polls", IRIN, 9 March 2004.
  26. ↑ "PAIGC wins election, but lacks absolute majority", IRIN, 4 April 2004.
  27. ↑ "Main opposition party picks Kumba Yala as presidential candidate", IRIN, 28 March 2005.
  28. ↑ "Kumba Yala applies to run for president despite ban", IRIN, 12 April 2005.
  29. ↑ "Vieira and Yala cleared to contest June presidential election", IRIN, 11 May 2005.
  30. ↑ "Bissau government promises calm", BBC News Online, 16 May 2005.
  31. ↑ "GUINEA-BISSAU: Demonstrators for peace vastly outnumber supporters of Kumba Yala", IRIN, 17 May 2005.
  32. ↑ "Guinea-Bissau's army urges calm", BBC News Online, 25 May 2005.
  33. ↑ "Yala still refuses to accept defeat in presidential election", IRIN, 27 June 2005.
  34. ↑ a b "Ex-Bissau leader accepts defeat", BBC News Online, 27 June 2005.
  35. ↑ a b "Kumba Yala agrees to accept election defeat while insisting he won", IRIN, 28 June 2005.
  36. ↑ "Kumba Yala to back Nino Vieira in second round of presidential election", IRIN, 4 July 2005.
  37. ↑ "Vieira officially declared president", IRIN, 10 August 2005.
  38. ↑ "Des militants contestent le congrès du PRS en Guinée-Bissau", Panapress, 23 November 2006 (franciául).
  39. ↑ "Kumba Yala désavoué par la CEDEAO"[halott link], African Press Agency, 17 November 2006 (franciául).
  40. ↑ "Koumba Yala réhabilité leader du Parti de la rénovation sociale", Panapress (Jeuneafrique.com), 23 August 2007 (franciául).
  41. ↑ "Kumba Yalá garante vitória do seu partido nas eleições legislativas", Panapress, 8 July 2008 (portugálul).
  42. ↑ "Ex-Presidente bissau-guineense converte-se ao Islão", Panapress, 18 July 2008 (portugálul).
  43. ↑ "Outrage after president's home attacked in Guinea-Bissau 'mutiny'" Archiválva 2008. december 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, AFP, 23 November 2008.
  44. ↑ "Kumba Yalá reconhece vitória do PAIGC", Panapress, 19 December 2008 (portugálul).
  45. ↑ "Bissau: Kumba Yala de nouveau candidat à la présidence" Archiválva 2012. szeptember 6-i dátummal az Archive.is-en, AFP, 14 April 2009.
  46. ↑ Guinea-Bissau candidate says won't do vote runoff Associated Press, 22 March 2012
  47. ↑ „BBC News – Kumba Yala boycotts Guinea-Bissau presidential run-off”, BBC, 2012. március 23. (Hozzáférés: 2012. április 15.) 
  48. ↑ "Former Guinea-Bissau president Kumba Yala dies aged 61" Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, Reuters, 4 April 2014.
  49. ↑ Ex-president of Guinea-Bissau dies | SBS News. Sbs.com.au. (Hozzáférés: 2014. április 6.)
  50. ↑ Pap Gergely: Elhunyt Bissau-Guinea volt elnöke. GloboPort. (Hozzáférés: 2016. március 22.)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kumba_Ialá&oldid=26466812”