Kurmandzsan Datka
Kurmandzsan Datka (kirgizül: Курманжан Датка, vagy Datqa Qurmanjan Mamatbai Qizi (Os régió, Kokand Kánság, 1811. − Os, Fergana körzet, Orosz Birodalom, 1907. február 1.), más néven „Az Alaj cárnője” vagy „A Dél Királynője”, Kirgizisztán állami vezetője volt, aki kényszer hatására belenyugodott a régió Oroszországhoz csatolásába.
| Kurmandzsan Datka | |
 | |
| Született | 1811. május 22. Os |
| Elhunyt | 1907. február 1. (95 évesen) Os |
| Állampolgársága | Kokandi Kánság |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Os |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kurmandzsan Datka témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kurmandzsan a Mungus nemzetség gazdag családjában született, az Os régióban. 18 éves korában házasságot kellett kötnie egy férfival, akit csak esküvője napján látott először. Amikor megismerte, nem nyerte el a tetszését, és felrúgta a hagyományt – először a szomszédos Kínába menekült, majd később úgy döntött, hogy apjával, Mambatbajjal marad. 1832-ben a helyi földesúr, Alimbek, aki a "Datka" címet vette fel, és az Alaj kirgiz lakossága ura és parancsolója volt, szemet vetett a fiatal, életvidám nőre és feleségül vette. Az egyre inkább működésképtelen Kokand kánság élén álló lendületes politikust 1862-ben, egy palota puccs során meggyilkolták és özvegyét, Kurmandzsant mind a buharai mind a kokandi kán elismerték az Alaj uralkodójának, és megkapta a „Datka” címet is.[1]
1876-ban az Alaj régiót az Orosz Birodalom magához csatolta. Az ellenállás hiábavalóságát felismerve Kurmandzsan Datka rávette népét, hogy ismerje el az orosz fennhatóságot. Az ezt követő folyamatos nyugtalanságok és a helyi lakosság szórványos próbálkozásai az orosz elnyomás felszámolására, a fegyvertartás és -csempészet virágzó tevékenységgé vált, és Kurmandzsan két fiát és két unokáját csempészettel és vámtisztviselők meggyilkolásával vádolták.[2] Amikor kedvenc fiát halálra ítélték, nem volt hajlandó követőit a megmentésre megbízni, mondván, hogy nem hagyja, hogy magán reményei és ambíciói okozzák népe szenvedését; majd részt vett fia nyilvános kivégzésén. A többi családtagját végül száműzték Szibériába és Kurmandzsan lényegében visszavonult a közéletből.
1906-ban meglátogatta báró Carl Gustaf Emil von Mannerheim (később Finnország elnöke), aki akkor az orosz hadsereg ezredese volt. Mannerheim lefényképezte Kurmandzsan Datkát.
Hat hónappal később meghalt.[1] Kurmandzsan Datka jóval túlélte a 90. életévét, két fia, két lánya, 31 unokája, 57 dédunokája és hat ükunokája élte túl.
Emlékezete szerkesztés
- 1995-ben egy akkor megalapított női bizottságot neveztek el róla. Most az „Erayim” Közösségi Nőszövetség néven ismert.[3]
- 2014-ben jelent meg a Hegyek királynője (eredetileg Kurmandzsan Datka címmel) film, amelynek élete története áll a középpontjában.[4]
- A kirgiz szom második (1994–1995), harmadik (1997–2005) és negyedik (2009–2016) kiadásainak 50 szomos bankjegye előoldalán Kurmandzsan Datka arcképe látható.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Tamm, Eric Enno. The Horse That Leaps Through Clouds: A Tale of Espionage, the Silk Road and the Rise of Modern China. Vancouver: Douglas & McIntyre, 87–88. o. (2010). ISBN 978-1-55365-269-4
- ↑ Плоских, В.М.. Наш Кыргызстан: Популярная историческая энциклопедия ( с древности до конца XIX века) [archivált változat] (russian nyelven), 196–198. o. (2004). Hozzáférés ideje: 2020. november 1. [archiválás ideje: 2020. október 25.]
- ↑ Erayim
- ↑ Kirgizisztán filmet jelöl az idegen nyelvű kategóriába