Kuzma Grigorjevics Abramov

erza író, drámaíró, költő

Kuzma Grigorjevics Abramov (oroszul: Кузьма́ Григо́рьевич Абра́мов, 1914. november 12.2008. augusztus 4.) erza nemzetiségű író, drámaíró, költő, szerkesztő. Domokos Péter szerint költőként, szépíróként és drámaíróként is jelentőset alkotott, bár a prózai művei a legfigyelemreméltóbbak, „a mordvin irodalom legújabb szakaszának [...] a legkiemelkedőbb, egyre inkább becsült és olvasott alkotója”.

Kuzma Grigorjevics Abramov
Született1914. október 30.
Sztarije Najmani
Elhunyt2008. augusztus 4. (93 évesen)
Szaranszk
Állampolgársága
Nemzetiségeerza
Foglalkozása
IskoláiMordvin Állami Tanárképző Főiskola
KitüntetéseiMunka Vörös Zászló érdemrendje (1967)
A Mordvin ASZSZK Állami Díja (1977)
Népek barátsága-érdemrend (1984)
Vörös Csillag-érdemrend
Írói pályafutása
Jellemző műfajokregény, elbeszélés, dráma
Első műveSztyihty (Стихть, Versek, 1940)
Irodalmi díjaiMordvinföld nemzeti írója (1985)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuzma Grigorjevics Abramov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete és pályafutása szerkesztés

Sztarije Najmani (Старые Найманы) faluban született a Szimbirszki kormányzóság Ardatovi járásában (ma Bolsije Bereznyiki-i járás) parasztcsaládban. 1933-ban végezte el az icsalki tízosztályos iskolát, majd a mordvin tanárképzőbe jelentkezett, de egy év után félbeszakította tanulmányait. 1935-től a koszogori (Косогоры) hétosztályos iskolában tanított erza nyelvet, itt kezdett el írni is. 1938–39-ben a mordvin könyvkiadónál dolgozott szerkesztői minősítésben. 1939 őszén besorozták katonának, harcolt a második világháborúban, Gluhovnál német fogságba esett. Háborús érdemeiért kitüntették. 1954-ben levelező tagozaton befejezte a tanárképzőt.

1940-ben jelent meg először írása, a Sztyihty (Стихть, Versek) című verseskötete. 1951-ben a Mordvin Állami Színház színpadra állította Od vij (Од вий, Új erő) című színdarabját, az 1952-ben megjelent Lityeraturnaja Mordovija (Литературная Мордовия, Irodalmi Mordóvia) című almanachban pedig helyet kapott Vipuszknyica (Выпускница, Végzős diáklány; eredeti címén: Надя, Nagya) című elbeszélése.

Művészete fontos állomását képezik az 1959–60-ban, különféle újságokban, folyóiratokban és időszaki kiadványokban megjelent, majd gyűjteményekbe foglalt elbeszélései és novellái, melyek jobbára a háború utáni falusi életről és a háborús hősökről szólnak. 1957 és 1964 között jelent meg regénytrilógiája, a Najman (Найман), mely szülőfaluján keresztül mutatja be a mordvin történelem fő állomásait. 1971 és 1974 között újabb regénytrilógiája látott napvilágot, Erzjany cjora (Эрзянь цёра, Erzia fia) címmel, mely a híres erza szobrász, Sztyepan Erzja (Степа́н Дми́триевич Э́рьзя, 1876–1959) életét dolgozza fel. 1977-ben ezért a regénytrilógiáért megkapta a Mordvin ASZSZK Állami Díját. Nagy visszhangja volt az olvasók körében Eszety kansztosz a marjavi (Эсеть канстось а маряви, Kinek mi kedvére, nincs az terhére, 1967) és Veleny tyejtyer (Велень тейтерь, Falusi kislány, 1980) című regényének.

Ő maga élete fő művének, művészete megkoronázásának tartotta az 1988-ban befejezett Purgaz (Пургаз) című regényeposzát, mely a 12. század végén, a 13. század elején játszódik és Purgaz erza knyáz történetén keresztül az erzák középkori történelmét meséli el. Ezt a művét oroszra és észtre[1] is lefordították.

2002-ben erza nyelvű értelmező szótárt is megjelentetett.[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Purgaz: ajalooline romaan / tõlkinud Arvo Valton. — Tallinn: Kirjastuskeskus, 2014. — 482 lk. ISBN 978-9949-445-74-5
  2. Абрамов К. Г.: Валонь ёвтнема валкс (Толковый словарь эрзянского языка) — Саранск: Мордкиз, 2002. — 608 с. ISBN 5-7595-1500-4

Források szerkesztés