Lándzsáshal

csontoshal-faj

A lándzsáshal (Tetrapturus pfluegeri) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) családjába tartozó faj.

Lándzsáshal
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae)
Nem: Tetrapturus
Rafinesque, 1810
Faj: T. pfluegeri
Tudományos név
Tetrapturus pfluegeri
C. R. Robins & de Sylva, 1963
Szinonimák
  • Tetrapterus belone (non Rafinesque, 1810)
  • Tetrapterus pfluegeri Robins & de Sylva, 1963
  • Tetrapturus belone (non Rafinesque, 1810)
  • Tetrapturus beloni (non Rafinesque, 1810)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lándzsáshal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lándzsáshal témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

A lándzsáshal előfordulási területe az Atlanti-óceán. Az állománysűrűsége nagyobb nyugaton, mint keleten.

Megjelenése szerkesztés

A hal átlagos hossza 165 centiméter, de 254 centiméteresre is megnőhet. A legnehezebb kifogott példány 58 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 50-57, a farok alatti úszóján 18-21 sugár van. 24 csigolyája van. A háti része kékesfekete, az oldalai ezüstös-fehérek barna mintázattal és a hasi része csak ezüstös-fehér színű. A hátúszók sötétkékek, a mellúszók feketés-barnák, néha szürkésfehér árnyalattal. A farok alatti úszói kékesfeketék.

Életmódja szerkesztés

A nyílt vizek lakója. A vízfelszíntől 200 méter mélyig lelhető fel, de általában 100 méter mélyen tartózkodik. Azokat a helyeket kedveli, ahol a vízhőmérséklet 26 Celsius-fokos. Táplálékát a halak és kalmárok képezik.

Szaporodása szerkesztés

Feltételezhetően nőstény évente egyszer ívik. Mivel az északi és déli félgömbön levő állatok nagyjából egyszerre válnak ivaréretté, arra utal, hogy az állományok nem élnek elszigetelve egymástól.

Felhasználása szerkesztés

A lándzsáshal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; azonban ennek ellenére van kereskedelmi halászata. A sporthorgászok is kedvelik. Általában fagyasztva árusítják.

Források szerkesztés

  • Tetrapturus pfluegeri Robins & de Sylva, 1963 FishBase
  • Nakamura, I., 1985. FAO species catalogue. Vol. 5. Billfishes of the world. An annotated and illustrated catalogue of marlins, sailfishes, spearfishes and swordfishes known to date. FAO Fish. Synop. 125(5):65p. Rome: FAO.