Wikipédia

Lénárd Ödön

(1911–2003) piarista paptanár

Lénárd Ödön (Budapest, 1911. szeptember 11. – Kismaros, 2003. május 23.) piarista szerzetes, a kommunista hatalommal való szembenállása során minden személyes áldozatot vállalt, emiatt három koncepciós perben is elítélték.

Lénárd Ödön
Született1911. szeptember 11.
Budapest
Elhunyt2003. május 23. (91 évesen)
Kismaros
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszerzetes
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

A budapesti piarista gimnáziumban tanult, majd 1926-ban belépett a piarista rendbe, és a kecskeméti gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. 1931 és 1936 között teológiát, latint és történelmet tanult Budapesten, az egyetemen. 1936-ban Grősz József püspök szentelte pappá. 1937-ben Budapesten és Kecskeméten, 1938-tól a szegedi piarista gimnáziumban tanított, 1939-től igazgatóhelyettesként egészen 1945-ig. 1945-től az Actio Catholica kulturális titkára volt Budapesten, időközben egy évig (1947-ben) szociológiát tanított a rendi képzőben. Az Actio Catholica titkáraként feladatai közé tartozott az iskolák államosítása ellen indított mozgalom ügyeinek intézése.[1]

Emiatt 1948. június 17-én letartóztatták és államellenes izgatás címén hat évi börtönre ítélték.[2] A Gyűjtőfogházban és a váci börtönben raboskodott, ahonnét 1953. augusztus 1-jén amnesztiával szabadult. Mivel nem tette le az államesküt, nem kapott egyházi beosztást. Ezután triciklis kifutóként dolgozott az Óbudai Cipőjavító Szövetkezetnél, majd annak megszűnése után, 1961-ben vízóra-leolvasó volt. Ugyanazon évben újra letartóztatták és összeesküvés címén 7 és fél év börtönre ítélték. Márianosztrán és Sátoraljaújhelyen őrizték, ahonnét 1963-ban amnesztiával szabadult. Ezt követően adminisztrátorként dolgozott. 1966-ban ismét letartóztatták és először 8, majd összes eddigi ítéletét összevonva 19 évre ítélték. 1977-ben VI. Pál pápa személyes közbenjárására engedték szabadon.[3] 1979-től előbb Budapesten, majd 1985-től Kismaroson vezette az illegálisan alakult ciszterci nővérek közösségét. 1991-ben minden ellene hozott bírósági ítélet semmisnek nyilvánított a Legfelsőbb Bíróság. Ezt követően haláláig a katolikus papok politikai pereinek kutatásával foglalkozott.

„ Vácott, 1953. augusztus 1-jén – annak idején Szent Péter láncainak az ünnepe –, a Nagy Imre-féle amnesztia értelmében jöttem ki először a börtönből. Akkor már három és fél éve azt se tudták rólam, mint sok százunkról sem, hogy élünk-e még? Mert 1950 kora tavaszán, amikor felforrósodott a koreai helyzet, a kommunisták attól tartottak, hogy a harmadik világháború kirobbantásába mi, kiéhezett és elgyötört politikai rabok fogunk beleszólni. Ennek megelőzésére átvették a náciktól a náluk „Nacht und Nebel” (éjszaka és köd) költői néven futott rabtartási rendszert. Nálunk ez a tárgyilagosabb „néma ház” nevet hordta, a társadalomtól való tökéletes elzártságot jelképezve. Semmilyen érintkezésünk nem volt többé senkivel. Megszűnt minden levélírás, látogatás, csomagküldés. A nem eléggé megbízhatónak vélt őrszemélyzetet válogatott ávósok váltották fel. Az eleinte uralkodó teljes belső mozdulatlanság mellett – se munka, se könyv, csak tespedés – volt, aki megőrült, volt, aki éhen halt. Nemcsak arról nem adtak felvilágosítást, hogy hol vagyunk, de hogy egyáltalán vagyunk-e még? Amikor aztán mégis hazajöttem, ennek az írásnak első sziklevelei már ott hajtottak abban a kopaszranyírt fejemben. Azt persze ezek a levélkék nem is sejtették, hogy negyven év múlva majd napvilágra bújnak. Sokkal valószínűbb volt, hogy sohanapján, de ez a további bimbózásukat akkor sem zavarta. ”
– Lénárd Ödön: Erő az erőtlenségben[4]

Művei szerkesztés

„ Tudod, hányat vittem már le a pincébe?

Golyót tarkójába, s vinnyoghat a férge!
Hiszel hatalmamban poklon, földön, égen? –
Csak a menny és a föld Teremtőjében!
Rám meredt, és eltorzult a szája:
a te fajtádat: a diliház várja.
Mert aki nem lát bennünk nagyszerűt,
az vagy hülye, vagy elvetemült!

”
– Lénárd Ödön: Hiszekegy (részlet)

Történettudomány és publicisztika szerkesztés

  • Újkori településtörténetünk feladatai, in: Történetírás 1(1937):1, 34-51.
  • Helytörténetírás és nyelvészet [Meskó Lajossal], in: Történetírás, 1(1937):3, 313-323. – Lénárd Ödön, Meskó Lajos, Szabó István, Belitzky János, Vita a Helytörténetírás és nyelvészet című cikkről in: Történetírás 1(1937):4, 439. – Még egyszer Ugocsáról: a Helytörténetírás és nyelvészet című cikkhez [Meskó Lajossal], in: Történetírás 1(1937):5-6, 627-634.
  • Emléklapok a 300 éves piarista jubileumról, Szeged, Piarista Diákszövetség, 1943 (A Szegedi Piarista Diákszövetség "Vademecum" füzetei, 12). = 300 év [a piaristák podolini megtelepedésének évfordulóján], in: A kegyesrendiek vezetése alatt álló szegedi városi r. k. Dugonics András gimnázium évkönyve 1942/1943, 5-24
  • Munka, bér, tulajdon, Budapest, 1946 (Actio Catholica füzetek, 125). – 7 pp.
  • Materializmus, ateizmus, osztályharc, Budapest, 1946 (Actio Catholica füzetek, 126). – 11 pp.
  • Feljebb vagy lejjebb, in: Ünneplő nép: A Katolikus Műsorszolgálat tájékoztatója, 1947
  • Magyar katolikus glóbusz, in: Vigilia 12(1947):6, 328-334.
  • Koncentrált támadás a „hallgató egyház” ellen: Az 1961-es perhullám, I-IV, in: Vigilia 56(1991), 402-414, 508-517, 587-595, 691-697.
  • Ki a katolikus? in: Vigilia 57(1992):10, 743-744.
  • A kisközösségek dicsősége és nyomora, in: Távlatok 10(1993), 186-192.
  • Erő az erőtlenségben. Eszmélődés élmények és dokumentumok fölött a magyar katolicizmus helytállása köréből a kommunista diktatúra alatt; Márton Áron, Budapest, 1994.
  • Só és mécs. A mai keresztény krisztusi lelkülete. Keresztény magatartás; Márton Áron, Budapest, 1996
  • A közelmúlttal való szembenézés ─ lelkiismereti feladat, in: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 10(1998): 3-4, 209-226.
  • Lénárd Ödön–Tímár Ágnes–Soós Viktor Attila: Istennel, vagy Isten nélkül. A katolikus iskolák államosítása Magyarországon a II. világháború után; Kairosz, Budapest, 2008 ISBN 9789636620974
  • Történelemszemlélet; METEM–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Budapest, 2008 (METEM-könyvek)
  • Erő az erőtlenségben; Kairosz, Budapest, 2008
  • Keresztény a világunkban. Tájékozódás világunk hétköznapjaiban. Elhangzott 1984-ben; Jelenkori Keresztény Archívum, Vác, 2011
  • Kutatástörténet; szerk. Tímár Ágnes; METEM–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Budapest, 2012

Szépirodalom szerkesztés

  • Rácsosztotta ég. Válogatás a Szürke habitusban, A második élet, Söma Izrael, Három év versei című kötetekből; Héttorony, Budapest, 1991
  • Haladék [novella], in: Vigilia 57(1992):10, 188-192.
  • Napjaink Aranylegendája [bevezető Sibelka-Perleberg Arthúr műveihez], in: Vigilia 57(1992), 64-65.
  • Összegyűjtött börtönversek, 1-5, Lámpás, Abaliget, 2003

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Gianone, András. Lénárd Ödön és az egyházi iskolák államosítása, Hitre tudásra – A piaristák és a magyar művelődés. Kiállítási katalógus. Budapest Történeti Múzeum - Piarista Rend Magyar Tartománya, 491-496. o. [2017] 
  2. ↑ Cseszka, Éva. Lénárd Ödön és az Actio Catholica pere, A piarista rend Magyarországon, 664-674. o. (2010) 
  3. ↑ Soós, Viktor Attila. Kádár János és VI. Pál szerepe Lénárd Ödön 1977-es harmadik - utolsó - szabadulásában, A piarista rend Magyarországon, 675-685. o. (2010) 
  4. ↑ Lénárd Ödön: Erő az erőtlenségben, ppek.hu

Források szerkesztés

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lénárd_Ödön&oldid=26375431”