Léon Delacroix
Léon Frédéric Gustave Delacroix (Saint-Josse-ten-Noode, 1867. december 27. – Baden-Baden, 1929. október 15.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1918–1920 között.
| Léon Delacroix | |
 | |
| Belgium 23. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1918. november 21. – 1920. november 20. | |
| Uralkodó | I. Albert |
| Előd | Gérard Cooreman |
| Utód | Henry Carton de Wiart |
| Született | 1867. december 27.[1][2][3] Saint-Josse-ten-Noode |
| Elhunyt | 1929. október 15. (61 évesen)[1][2][3] Baden-Baden |
| Párt | Belga Katolikus Párt |
| Választókerület | Namur |
| Foglalkozás | Ügyvéd |
| Iskolái |
|
| Vallás | római katolikus egyház |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Léon Delacroix témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
A Brüsszeli Szabadegyetemen (Université Libre de Bruxelles) tanult jogot és 1889-ben Brüsszelben kezdte meg ügyvédi pályafutását. 1909-ben a belga feljebbviteli bíróságon (Cour de Cassation) volt ügyvéd, majd 1917-ben az itt dolgozó ügyvédek testületének elnöke lett.
Politikai pályafutásának elején 1908 és 1911 között Ixelles helyi önkormányzati képviselője volt, majd 1919 és 1921 között a katolikus párt képviseletében megválasztották Namur kerület (arrondissement) képviselőjének a belga képviselőházba.
Az első világháború befejezése után I. Albert belga király felkérte egy katolikus, liberális és szocialista politikusokból álló nemzeti egységkormány megalakítására. A kormány 1918. november 21-én lépett hivatalba. Delacroix volt az első belga kormányfő, aki hivatalosan a miniszterelnök megnevezést kapta, korábban ezt a tisztséget a kabinet vezetőjének (Chef de Cabinet) nevezték. A miniszterelnöki poszt mellett 1918 és 1920 között pénzügyminiszter, illetve 1920-ban rövid időre külügyminiszter.
Kormányzása alatt vezették be az általános választójogot a nagykorú férfiak részére (korábban vagyoni és jövedelmi feltételekhez kötötték a választásokon való részvételt). További törvényeket hoztak még a jövedelemadó bevezetéséről, az alkoholárusítás szabályozásáról, illetve a 8 órás munkanap kötelezővé tételéről.
1920. november 3-án kormánya lemondott, ekkor Delacroix-t államminiszterré nevezték ki. 1920 és 1929 között Párizsban képviselte Belgium érdekeit a háborús jóvátételi fizetségeket felügyelő bizottságban. 1929-ben a németországi Baden-Baden-ben halt meg.
Az első Delacroix-kormány tagjai szerkesztés
| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Miniszterelnök és pénzügyminiszter | Léon Delacroix | Katolikus |
| Külügyminiszter | Paul Hymans | Liberális |
| Belügyminiszter | Charles de Broqueville | Katolikus |
| Művészeti és tudományos miniszter | Alphonse Harmignie | Katolikus |
| Igazságügyminiszter | Emile Vandervelde | Szocialista |
| Mezőgazdasági miniszter | Albéric Ruzette | Katolikus |
| Ipari, munkaügyi és újjáépítési miniszter | Joseph Wauters | Szocialista |
| Közmunkaügyi miniszter | Edward Anseele | Szocialista |
| Vasút, posta és távközlési miniszter | Jules Renkin | Katolikus |
| Hadügyminiszter | Fulgence Masson | Liberális |
| Gyarmatügyi miniszter | Louis Franck | Liberális |
| Gazdasági miniszter | Henri Jaspar | Katolikus |
A második Delacroix-kormány tagjai szerkesztés
A második kormány 1919. december 2-án, a választások után alakult meg, 5 katolikus, 4 szocialista és 3 liberális politikus részvételével.
| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Miniszterelnök és pénzügyminiszter | Léon Delacroix | Katolikus |
| Külügyminiszter | Paul Hymans | Liberális |
| Belügyminiszter | Jules Renkin | Katolikus |
| Művészeti és tudományos miniszter | Jules Destrée | Szocialista |
| Igazságügyminiszter | Emile Vandervelde | Szocialista |
| Mezőgazdasági miniszter | Albéric Ruzette | Katolikus |
| Ipari, munkaügyi és újjáépítési miniszter | Joseph Wauters | Szocialista |
| Közmunkaügyi miniszter | Edward Anseele | Szocialista |
| Vasút, posta és távközlési miniszter | Prosper Poullet | Katolikus |
| Honvédelmi miniszter | Fulgence Masson | Liberális |
| Gyarmatügyi miniszter | Louis Franck | Liberális |
| Gazdasági miniszter | Henri Jaspar | Katolikus |
Változások szerkesztés
- 1920. február 4.
- Fulgence Masson (liberális) lemondott a honvédelmi miniszteri posztról, helyét Paul-Émile Janson vette át.
- 1920. június 2.
- Jules Renkin (katolikus) lemondott a belügyminiszteri posztról, helyét Henri Jaspar vette át.
- Henri Jaspar (katolikus) lemondott a gazdasági miniszteri posztról, helyét Fernand de Wouters d'Oplinter vette át.
- 1920. augusztus 28.
- Paul Hymans (liberális) lemondott a külügyminiszteri posztról, helyét ideiglenesen Léon Delacroix miniszterelnök és pénzügyminiszter vette át.
Érdekesség szerkesztés
2006. szeptembertől Delacroix nevét viseli az egyik brüsszeli metrómegálló, amely Anderlecht kerületben, az 1929 óta a nevét viselő utca közelében található.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Léon Delacroix című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Thierry Goorden, Catherine Delacroix-Petit, Fabienne Bodart-Delacroix, Benoît Demars. Léon Delacroix, Un grand serviteur du pays (2006)
