Wikipédia

LAV–25

kétjáratú, 8×8 hajtásképletű, gumikerekes páncélozott lövészszállító harcjármű

A LAV–25 kétjáratú, 8×8 hajtásképletű, gumikerekes páncélozott lövészszállító harcjármű, amelyet a kanadai General Dynamics Land Systems Canada fejlesztett ki az Amerikai Tengerészgyalogság számára az 1980-as évek elején (Light Armored Vehicle). A jármű alapjául a svájci Mowag Piranha I lövészszállítója szolgált, amelyet kissé módosítva – például felszerelték oldalanként 1-1 darab hajócsavarral a vízfelszíni mozgóképesség megteremtése érdekében –, továbbfejlesztve gyártottak.

LAV–25
Az Amerikai Tengerészgyalogság egyik LAV–25-öse 2002. október elején egy éles hadgyakorlaton valahol a Központi Parancsnokság műveleti területén
Az Amerikai Tengerészgyalogság egyik LAV–25-öse 2002. október elején egy éles hadgyakorlaton valahol a Központi Parancsnokság műveleti területén
Típuslövészpáncélos
Fejlesztő ország Kanada
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országokUSA, Amerikai Tengerészgyalogság
Szolgálatban1985-től
GyártóGeneral Dynamics Land Systems Canada[1]
Gyártási időszak1984–2003[2]
Gyártási darabszámLAV–25: 467 db
LAV–C2: 55 db
LAV–L: 109 db
LAV–R: 45 db
LAV–AT: 115 db
LAV–M: 60 db
LAV–MEWSS: 12 db
LAV–AD: 17 db
Összesen 880 darab[3]
Gyártási költségna.
Háborús részvételPanamai invázió
Desert Shield hadművelet
Öbölháború
délszláv háború
Iraki háború
Afganisztáni háború
Általános tulajdonságok
SzemélyzetLAV–25: 3+6 fő
Hosszúság6,39 m
Szélesség2,50 m
Magasság2,69 m
TömegLAV–25: 12,8 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat10-15 mm hengerelt páncélacél-lemez
A2-es módosítással pót-páncéllemezek felcsavarozva rögzíthetőek
Elsődleges fegyverzetLAV–25: 1 darab 25 mm-es M242 Bushmaster gépágyú
Másodlagos fegyverzet2 darab 7,62 mm-es FN MAG géppuska
Műszaki adatok
MotorDetroit Diesel 6V53T típusú, hathengeres folyadékhűtéses dízelmotor
Teljesítmény205 kW (275 LE)
Felfüggesztésfüggetlen;
a mellső kettő lengőkaros, spirálrugó és olaj-levegő-lengéscsillapítás
a hátsó kettő lengőkaros torziós rugós lengéscsillapítás
Sebesség100 km/h
Fajlagos teljesítményLAV–25: 16 kW/t (19,5 LE/t)
Hatótávolság660 km
A Wikimédia Commons tartalmaz LAV–25 témájú médiaállományokat.
Amerikai LAV–AT menetben az ausztráliai Shoalwater Bayben Queenslandben, 2003 őszén. Az Emerson TOW-konténer hátrafordított, menethelyzetben
Egy amerikai LAV–L Faludzsában 2004 novemberében
Amerikai LAV–L mentési gyakorlatot hajt végre 2009 július elején

A típus üzemeltetése során szerzett tapasztalatok felhasználásával fejlesztették ki a LAV III-at, amelyből az amerikai Stryker lövészszállító készült. Mindkettő a Mowag Piranha III bázisán alapul.

A közel harmincéves LAV–25 felett eljárt az idő, váltótípusa a Marine Personnel Carrier program keretében kerül kifejlesztésre, amely elkészülte 2015-ig biztosan nem várható.

Felépítés szerkesztés

A típust a Detroit Diesel 6V53T típusú turbófeltöltővel felszerelt motorjával üzemel, amely négy kereket hajt meg közvetlenül (a hátsó négyet), osztóműn keresztül mind a nyolcat. A típus kétéltű, azaz úszóképes, azonban csak folyami átkelésre alkalmas, mélyvízi (tenger, óceán) műveletekre, vízideszantra nem alkalmas. A jármű vízben körülbelül 12 km/h sebességgel képes maximálisan haladni. A kialakítás azonban nem hozta a várt hatékonyságot és kihasználást, a modernizációs programok (Service Life Extension Program, SLEP) rendre megszüntetik ezt a képességét.

Futóműve négy mellső független felfüggesztésű és négy részben kötött, lengőkaros felfüggesztésű tengelyből áll. A mellső, hajtott tengelyek két-két lengéscsillapítóval vannak felszerelve, a küzdőtér alatti hátsó négy egy-egy torziós rúddal van összekötve. A jármű műúton 100 km/h-s sebességre is képes négy- és nyolckerékhajtással is, utóbbi esetben azonban nő az üzemanyagfogyasztás, csökken a hatótávolság.

A gumikerekek belső tömlő nélküli szerkezetűek, a jármű belsejéből a motorfőtengely által hajtott kompresszorral fújhatóak fel (belső abroncsnyomás-szabályozás), maga a gumiabroncs könnyű kézifegyverek ellen több tíz lövést képes elviselni menet közben. A járművek páncélzatának fejlesztésével szélesebb abroncsfelniket és gumiabroncsokat szereltek fel a módosított példányokra. A gumiabroncsok futófelület-mintázata eltérő, az üzemeltetési idő alatt legalább háromféle méretű abroncsot alkalmaznak. Az eredeti abroncsok mérete 11.00 R 16 XL,[4] az SLEP-en átesett járműveken 325/85 R 16 XML.[5]

Főfegyverzete egy 25 mm-es M242 Bushmaster gépágyú és két 7,62 mm-es M240 géppuska, valamint a torony fel lett szerelve oldalanként négy darab füstgránátvető csővel is. A jármű háromszemélyes: egy fő járműparancsnok, egy fő vezető és egy fő főfegyverkezelő, további hat fő lövészt képes szállítani teljes menetfelszereléssel.

A típust bevetették az Öbölháborúban is, azt követően az 1990-es évek második felétől jelentős modernizálásokon esett át. Az amerikai haderőben a LAV III alapú Stryker lövészpáncélos váltja le részben, részben párhuzamosan üzemeltetik másodvonalbeli alakulatoknál.

Továbbfejlesztési programok szerkesztés

A2 szerkesztés

SLEP szerkesztés

Az SLEP (Service Life Extension Program, „szolgálatiidő-meghosszabbító program”) érintette a kipufogórendszert, mely kapott egy külső burkolatot. Ezzel csökkentették a hősugárzást, éjszakai optikai (hőkamerás) felderítésük nehezebbé vált. A lövegtorony páncélzatát megerősítették.

Típusváltozatok szerkesztés

LAV–25
LAV–25A1
LAV–25A2
LAV–AT

Harckocsi-elhárító harcjármű (AT – anti-tank), melynek 1987-ben kezdték meg a sorozatgyártását, összesen 96 darab épült.[6] Főfegyverzete egy dupla TOW indítócsővel felszerelt Emerson 901 Hammerhead fegyvertorony, amely a jármű bal oldalára eltolva lett beépítve. Menethelyzetben a jármű tetőpáncéljának hátsó részére hajtanak le, ütközeti pozícióban felemelt állapotban alkalmazzák. A toronyba középre beépítettek egy három–tizenkétszeres nagyítású AN/VVS–2(V)4 éjszakai irányzékot, egy háromszoros nagyítású nagylátószögű távcsövet és egy tizenháromszoros nappali irányzótávcsövet. Az irányzó számára a tornyon elhelyeztek hét periszkópot, mellyel 280 fokos látómezőt képes figyelni. Összesen 16 TOW rakétát tud hordozni, melyből 14 a küzdőtérben, 2 a fegyvertoronyban málházható. Az Emerson torony módosított változata (901A1) alkalmazhatja a TOW II rakétát is. Személyzete négy fő: járműparancsnok, vezető, irányzó, töltő. Utóbbinak lehetősége van a tornyot a járműtestből védetten tölteni. Másodlagos fegyverzete egy 7,62 mm-es FN MAG, amely a parancsnoki kupola feletti vezetőcsövön mozgatható, illetve oldalanként egy-egy háromcsöves M257 füstgránát-vető, amely a jármű harcászati álcázását segíti.

LAV–M

Aknavető változat (M – mortar), kétféle amerikai aknavetőt alkalmazhatnak a küzdőterében: a 81 mm-es M252-t és a 107 mm-es M30-at (járművenként egy), amely egy körbeforgatható forgózsámolyra van felszerelve. A 120 mm-es típust is kipróbálták, azonban később nem rendszeresítették (Szaúd-Arábiának ajánlották fel). Az aknavető irányzása tüzérperiszkóppal történik. Személyzete a járműparancsnok és a vezető, valamint az aknavetőt működtető háromfős raj. A tüzelés a küzdőtérből hagyományos módon történik, a tetőpáncélt kétoldalra kinyitható háromelemes ajtó nyílását át. A vezető és a parancsnoki kupola az AT változatéval megegyezik, védőfegyverzete szintén. Az aknavető javadalmazása 90 darab 81 mm-es gránát, melyek rekeszekben a küzdőtér bal oldalán, a kezelők ülései pedig a jobb oldalán lettek elhelyezve. Összesen 50 darabot[7] gyártottak le az Amerikai Tengerészgyalogságnak, az utolsó példányt 1986-ban adták át.

LAV–AD

Légvédelmi változat (AD – air defense)

LAV–R

Műszaki-mentő változat (R – recovery) Ez a változat műszaki mentésekre daruval és csörlővel van felszerelve. A daru elforgatható 260 fokkal és 4 tonna a terhelése, a csörlő kapacitása csaknem 14 tonna. Csak önvédelmi fegyvere van. Legénysége 4 fő. 46 darab készült belőle.

LAV–C2

Mozgó vezetési harcálláspont (C2 – Command & Control).

LAV–L

Ellátó változat (L – logistic).

LAV–EFSS (Expeditionary Fire Support System)
LAV–AG (Assault Gun)

Ausztrália a LAV–25 átvételével azt továbbfejlesztve, ASLAV néven üzemelteti.

Rendszeresítő országok szerkesztés

  Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága szerkesztés

Az első alakulat, az 1. könnyű páncélos-zászlóalj (First Light Armored Vehicle Battalion, 1st LAVB) 1983-ban állt el a kaliforniai Twentynine Palms-ben. A Tengerészgyalogság Légi és Szárazföldi Harcászati Központja (Marine Corps Air and Ground Combat Center, MCAGCC) állományába szervezték. Az 1980-as évek második felétől a járművek négy könnyű páncélozott felderítő-zászlóalj (Light Armored Reconnaissance Battalion, LAR) kötelékében állnak hadrendben. Elsősorban az ezredszintű (regimental combat team, RCT), vagy dandárszintű harccsoportoknak (brigade combat team, BCT) végeznek felderítéseket, az „Iraki szabadság” hadművelet során alegységeik az elsők között hatoltak be Bagdadba.

1st Light Armored Reconnaissance Battalion Highlander Marine Corps Base Camp Pendleton, Kalifornia Az 1. tengerészgyalogos-hadosztály (1st Marine Division) állományában.
2nd Light Armored Reconnaissance Battalion Destroyers Marine Corps Base Camp Lejeune, Észak-Karolina A 2. tengerészgyalogos-hadosztály (2nd Marine Division) állományában.
3rd Light Armored Reconnaissance Battalion Wolfpack Marine Corps Air Ground Combat Center Twentynine Palms, Kalifornia Az 1. tengerészgyalogos-hadosztály (1st Marine Division) állományában.
4th Light Armored Reconnaissance Battalion Iron Horse Marines Marine Corps Base Camp Pendleton, Kalifornia Tartalék zászlóalj, a 4. tengerészgyalogos-hadosztály (4th Marine Division) állományában.

Ausztrália szerkesztés

 Bővebben: ASLAV

Kanada szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Lásd James D'Angina, 5. oldal.
  2. ↑ Lásd James D'Angina, 18. oldal. Az ötödik oldalon az írja, hogy az 1982 és 1985-ös költségvetési évek között építettek meg 758 darab járművet 6 változatban, 14 darabbal többet mint eredetileg tervezték.
  3. ↑ Lásd James D'Angina, 18. oldal.
  4. ↑ Közeli abroncsfotó Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (primeportal.net).
  5. ↑ Közeli abroncsfotó egy továbbfejlesztett példányon (primeportal.net). A méret jelentése: 325 mm a névleges profilszélesség, 85% a profilarány, radiálszövetű a gumiköpeny és 16 hüvelyk a pántátmérő. A regroovable felirat az utánvághatóságot jelenti, az abroncsgyártó előírásai szerint némileg módosítható az abroncs mérete.
  6. ↑ Lásd Osprey 14. oldal. A 18. oldalon közölt összesítő táblázatban 115 darabot említ a Jane's Armor and Artillery 2005-06-ra hivatkozva.
  7. ↑ Lásd Osprey 15. oldal. A 18. oldalon közölt összesítő táblázatban 60 darabot említ a Jane's Armor and Artillery 2005-06-ra hivatkozva.

Irodalom szerkesztés

  • D'Angina, James. LAV-25 The Marine Corps' Light Armored Vehicle (angol nyelven). Osprey Publishing, New Vanguard No.185 (2011). ISBN 9781849086110 
  • Rottman, Gordon L.. Stryker Combat Vehicles (angol nyelven). Osprey Publishing, New Vanguard No.121 (2006). ISBN 9781841769301 

További információk szerkesztés

Képek szerkesztés

Videók szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=LAV–25&oldid=24763134”