LVT–1

Kétéltű partraszálló jármű

Az LVT–1 az amerikai hadsereg első sikeres fejlesztése volt a kétéltű lánctalpas járművek terén.

LVT–1
LVT-1 egy hadgyakorlaton
LVT-1 egy hadgyakorlaton

Típuskétéltű lánctalpas jármű
Fejlesztő ország Amerikai Egyesült Államok
Harctéri alkalmazás
GyártóRoebling,
Food Machinery Corp.,
Borg–Warner,
Graham–Paige,
St. Louis Car
Gyártási darabszám18 620
Általános tulajdonságok
Személyzet3–5 fő
Hosszúság7,95 m
Szélesség3,25 m
Magasság2,50 m
Tömeg16,5 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat7–13 mm
Elsődleges fegyverzetfegyverzet nélküli
Másodlagos fegyverzet2db M1919 géppuska
Műszaki adatok
MotorHercules WXLC-3
Teljesítmény146 Le (107 kw)
Sebességszárazföldön: 32 km/h,
vízben: 12 km/h
Hatótávolságúton: 240 km,
vízben: 80 km
A Wikimédia Commons tartalmaz LVT–1 témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

Az Amerikai Egyesült Államok már 1920-tól kezdve folytatott kísérleteket a kétéltű járművekkel kapcsolatban. Viszont ezek költségesek voltak, és nem érdekelte túlságosan a katonai vezetőket. A második világháború kitörésekor a fejlesztések előtérbe kerültek illetve jelentősen felgyorsultak. Ennek a lendületnek, anyagi támogatásnak eredményeként 1941-ben létrejött az LVT család. Ennek a típuscsaládnak a kifejlesztése 1935-ben kezdődött, Donald Roebling mérnök vezetésével. Ezek a járművek később nagyban hozzásegítették a csendes-óceáni sikerekhez az Egyesült Államok hadseregét. A háború folyamán az amerikaiak szinte mestereivé váltak a kétéltű hadviselésnek, jó példa erre az LVT.

Harcban szerkesztés

A partraszálló kétéltű járművek tették partra az első támadó hullámot, ezek főleg az LVT–1-esek voltak mivel ezek bírtak a legnagyobb szállítási hellyel a tengerészgyalogosok számára. Miután az első egységek megvetették a lábukat, ezekkel küldték az utánpótlást a parton lévő előretörő csapatoknak. Viszont nagyban eltérő volt a csendes-óceáni és az európai hadrendjük.

Az csendes-óceáni hadszíntér szerkesztés

Az LVT-k legelső bevetésére Guadalcanalnál került sor 1942-ben. Ekkor az LVT–1 és 2 jelzésű járművek estek át a tűzkeresztségen, s hajtották végre sikeresen a partraszállást. Ennek a hadműveletnek későbbi szakaszában főként ellátó járműként szolgáltak, ugyanis a dzsungel sűrű aljnövényzetében a lánctalpak hatalmas előnyt jelentettek. A partraszállás során számos értékes tapasztalatra is szert tettek a csapatok például: a járművek páncélzat nélkül nagyon sebezhetőek. Ráadásul rájöttek, arra is hogy csak megfelelő páncélzattal alkalmasak a partra szállításra. A Csendes-óceánon mindenhol bevetették.

Az európai hadszíntér szerkesztés

Európában az amerikaiak elsősorban folyókon való átkeléshez használták ezeket a járműveket, ezen bevetések nagy része sikeres volt. Ennek legjobb példája a rajnai-átkelés és azt követő hadműveletek. Itt már az LVT szinte minden típusát alkalmazták.

Változatai szerkesztés

  • LVT–1 Alligator – Fegyverzet nélküli, csapatszállító jármű.
  • LVT(A)–1 – Teljesen páncélozott, lövegtoronnyal megerősített kétéltűjármű.
  • LVT–2 Water Buffalo – A híres "vízi bivaly"-t elsősorban nehezebb fegyverek, aknavetők, ágyúk szállítására használták.
    • LVT–2 Doodlebug – Felépítmény helyett fa rámpával szerelt változat, a partraszállás segítésére a mélyebb partszakaszoknál.
  • LVT(A)–2 – Tengerészgyalogosok partra szállítására, nehézfegyverzetük szállításra tervezett páncélozott, géppuskával felszerelt típus.
  • LVT–3 Bushmaster – Az M5-ös harckocsi motorjával szerelt, új felfüggesztéssel épített, partraszálló nehézfegyverzetet szállító típus.
  • LVT–3C – Az LVT–3 modernizált változata.
  • LVT(A)–3 – Az LVT–4 csapatszállító páncélozott változata, sosem került gyártásba.
  • LVT–4 – Géppuskával felszerelt, elterjedt típus.
  • LVT(A)–4 – Teljesen páncélozott, az M8 önjáró löveg lövegtornyával felszerelt kétéltű harckocsi.
  • LVT(A)–5 – Az LVT(A)–4 fejlettebb változata giroszkóp stabilizálású toronnyal ellátva. A legdrágább típus, rengeteg műszaki és technikai megoldást szereltek rá.

Képgaléria szerkesztés

Források szerkesztés