Ladomérvágása
Ladomérvágása (szlovákul: Ladomirová, ruszinul: Ладомирова) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.
| Ladomérvágása (Ladomirová) | |||
 | |||
| Ladomérvágása látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Felsővízközi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1414 | ||
| Polgármester | Ladislav Bojčík | ||
| Irányítószám | 090 03 | ||
| Körzethívószám | 00421 (0) 54 | ||
| Forgalmi rendszám | SK | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1045 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 64 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 262 m | ||
| Terület | 15,39 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 49° 19′ 46″, k. h. 21° 37′ 29″Koordináták: é. sz. 49° 19′ 46″, k. h. 21° 37′ 29″ | |||
| Ladomérvágása weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ladomérvágása témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése szerkesztés
Felsővízköztől 6 km-re északkeletre, a Ladomér-patak partján fekszik.
Története szerkesztés
Neve eredetileg Vladimirova volt és valószínűleg a falut telepítő soltészról nevezték el. 1414-ben, más forrás szerint 1364-ben [1] említik először „Ladamerwagasa” néven, a Bebek família makovicai uradalmához tartozott. Az 1427-es dézsmajegyzékben még nem szerepel. Később a Cudar család tulajdona, akik 1458-ban kisebb várkastélyt is építettek ide. A 15. században vámházat építettek itt, mely a Lengyelországba menő kereskedelmi úton szállított árukat vámolta meg. 1600-ban 16 portát számoltak össze a faluban, ezeken és a soltész házán kívül templom, plébánia, vámház, malom, iskola és egy kastély is volt a településen. 1787-ben 102 házában 720 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból és erdei munkákból éltek.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LADAMER. vagy Lodomer. Tót falu Sáros Várm. földes Ura G. Szirmay Uraság, lakosai többen ó hitűek, fekszik Duplinnak szomszédságában, mellynek filiája, földgyének fele termékeny, fája van tűzre, és legelője is, mellyen számos marhákat szaporítanak.”[2]
1806-ban a napóleoni háborúk során a nagy orosz hadvezér, Kutuzov csapatai foglalták el. 1828-ban 128 háza és 946 lakosa volt. A 19. században a falut többször sújtotta kolerajárvány, mégis ekkor érte el lakosságának maximumát 1200 fővel.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ladomér, orosz falu, Sáros vmegyében, Szvidnikhez 1 mfld., a galicziai országutban: 46 római, 856 görög kath., 164 zsidó lakossal. Görög paroch. templom. Synagoga. A makoviczi uradalomhoz tartozik.”[3]
1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.
Az első világháború után orosz ortodox szerzetesek telepedtek le a faluban. Megalapították a Pochajevi Szent Jób ortodox kolostort, amely az 1920-as években számos híres egyházfőnek és szerzetesnek adott otthont a volt Orosz Birodalomból, akik Oroszországon kívül az orosz ortodox egyház joghatósága alá tartoztak. Ladomérvágása az orosz diaszpóra egyik kiadói tevékenységének központja lett a háborúk közötti időszakban.
A második világháborúban a Duklai-hágó térségében nagy tankcsata zajlott, melynek során a falu majdnem teljesen elpusztult. A háború után újjá kellett építeni. Lakói később főként Felsővízköz üzemeiben dolgoztak.
Népessége szerkesztés
1910-ben 836, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.
Nevezetességei szerkesztés
- Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus fatemploma 1742-ben épült, ikonosztáza is 18. századi. Tetőzete és tornya zsindellyel fedett.
- 1923-ban épült ortodox temploma, melyhez 1924-ben kolostort is építettek.
- A faluban első világháborús katonai temető található. 94 sírjában mintegy 300 elesett katona nyugszik.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
