Leányka

fehérborszőlő-fajta
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 18.

A leányka egy magyar minőségi fehérborszőlő-fajta. Erdélyből vagy Moldvából[1] származik. Az elterjedtségi sorrendben a tizedik helyen áll. Elsősorban Közép- és Kelet-Európában termesztik.[2]

Leányka
fehérborszőlő
EredetErdély, vagy Moldva
Hazai elterjedtségeMátraaljai, az Egri, a Bükkaljai, Ászár-Neszmélyi, Móri borvidék
Általános elterjedtségeKelet-Európa és Közép-Európa
Fürt leírásakicsi, vállas, tömött
Érési időszakszeptember első fele
Érzékenységrothadásra érzékeny
Művelésmódcomb, kordon
Borának jellemzőiillatos, testes, lágy
Jelentős boraiEgri leányka, Móri leányka

A nagyüzemi termesztéstechnológia , a gépi szüretelés nem felelt meg a fajta igényeinek és ezért a 80-as évektől jelentősége csökkent. A korábban telepített ültetvényekből még ma is sokat művelnek, mert a Leányka tűrőképessége sokoldalú, tőkéi hosszú életűek.

Tőkéje erőteljes fejlődésű. Meghálálja a combművelést, karós támberendezést igényel.[3] Nagyszámú vastag, világosbarna vesszőt nevel. Levele csupasz, fényes, erősen tagolt, nyílt váll- és oldalöblű.

Átlagos évjáratban már szeptember első felében érik. Szüretelési időpontja mégis erősen függ az évjárattól, mert vékony bogyóhéja miatt rothadásérzékeny. Különösen esős időben napok alatt képes szinte lefolyni a tőkékről.

Szeszélyes, „rugós fajta”. Fürtje kicsi, vállas, tömött.

Fagytűrőképessége jó. A nagyüzemi termesztés körülményi között az amúgy kielégítően termő fajtát csekély termőképességűnek minősítették. Mindehhez hozzájárult erélyes növekedése, amit fokozott a korszak nagy nitrogéntrágyázása. így a tőketerhelés miatt nem adott megfelelő minőséget.

Bora gyakran nektárillatú, testes, de kissé lágy.

A Mátraaljai, az Egri, a Bükkaljai, Neszmélyi, Móri borvidéken elterjedt.[4]

Telepíthető klónja: E. 99 (E = Eger).

Fajtái, változatai

szerkesztés

Belföldön híresebb fajtái az egri leányka[5] és a móri leányka.[6]

Az egri leánykát szárnyasokhoz, borjú- és báránysülthöz ajánlják .[7]

A Felvidéken divatos a pozsonyi leányka és a peszeki leányka.

  1. borportal.hu - Kislexikon
  2. Archivált másolat. [2009. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 1.)
  3. Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 330–331. o. ISBN 963-05-2443-0  
  4. [1]
  5. Archivált másolat. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 1.)
  6. Archivált másolat. [2009. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 1.)
  7. Archivált másolat. [2008. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 20.)