Leoben

község Ausztriában

Leoben osztrák város, Stájerország Leobeni járásának központja. 2017 januárjában 24 915 lakosa volt, amivel a tartomány második legnagyobb települése Graz után. A város az osztrák vas- és acélipar egyik központja, a Leobeni Bánya- és Kohóipari Egyetem (Montanuniversität Leoben) az ország egyetlen felsőfokú bányászati és kohászati tanintézménye.

Leoben
A Mura-kanyar és Leoben belvárosa
A Mura-kanyar és Leoben belvárosa
Leoben címere
Leoben címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományStájerország
JárásLeobeni járás
PolgármesterKurt Wallner
Irányítószám8700, 8792
Körzethívószám03832
Forgalmi rendszámLE
Népesség
Teljes népesség24 645 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság541 m
Terület107,73 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 22′ 54″, k. h. 15° 05′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 54″, k. h. 15° 05′ 50″
Leoben weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Leoben témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Elhelyezkedése szerkesztés

 
Leoben katasztrális községei

Leoben Felső-Stájerországban, a Mura mentén fekszik. Az óváros a Mura éles kanyarulatában a Vordernberger Bach torkolata alatt található. A várostól északra a Hochschwab, délre a Gleinalpe, keletre pedig az Eisenerzi-Alpok hegységek kezdődnek. Az önkormányzat területe 108 km², amiből 79% erdő. Legalacsonyabb pontja 515 méterrel van a tengerszint fölött, legmagasabb pontja az 1643 méteres Wetterkogel.

Területe 10 katasztrális községre oszlik: Leoben (0,6 km²), Judendorf (6,8 km²), Waasen (2,9 km²), Donawitz (8,1 km²), Leitendorf (5,0 km²), Prettach (7,6 km²), Göss (8,2 km²), Mühltal (10,8 km²), Gössgraben-Göss (31,3 km²), Schladnitzgraben (26,4 km²). Városrészei a következők: Donawitz, Göss, Hinterberg, Josefee, Judendorf-Seegraben, Leitendorf, Lerchenfeld, Mühlthal, Waasen. Ezenkívül hozzá tartoznak Münzenberg, Nennersdorf, Neudorf, Proleber-Siedlung és Schladnitzdorf települések is.

A környező önkormányzatok: délnyugatra Sankt Michael in Obersteiermark, északnyugatra Sankt Peter-Freienstein, keletre Proleb, Niklasdorf és Bruck an der Mur, délkeletre Frohnleiten.

Története szerkesztés

A város nevét (mint Liupinát) 904-ben említi elsőként Gyermek Lajos adománylevele II. Aribo göss-schladnitzi gróf számára. Mint település először 1173-ban szerepel az oklevelekben Forum Liuben néven; ekkor még a mai Szt. Jakab-templom környékén volt található. 1261-ben, II. Ottokár idejében északabbra költöztették a Mura kanyarulatához és egyúttal városi jogot kapott. Vaskereskedelméről először 1314-ben számolnak be.

1480-ban a fosztogató törökök felgyújtották Waasen elővárost és ottani Waaseni Mária-templom is leégett. A reformáció és ellenreformáció harcaiban során az 1525-ben város fontos bázisként szolgált az Enns-völgyi protestáns bányászfelkelés leveréséhez. 1572-ben a város mégis a protestáns oldalhoz csatlakozott, de 1613-ban a jezsuita rend segítségével megkezdődött újrakatolizálása. Ők építették Leoben Szt. Xavér-templomát 1660-1665 között.

1797-ben az első koalíciós háború idején Bonaparte tábornok itt kötötte meg az osztrákokkal a leobeni előbékét. 1805-ben a harmadik koalíciós háborúban Napóleon császár átvonuló csapatai elfoglalták a várost.

 
A Vámtorony és a Mura hídja

1782-ben megalakult a Leobeni egyházmegye, amelynek a város volt a központja. 1859-ben egyesítették a Graz-Seckaui egyházmegyével.

1849-ben Vordernbergből Leobenbe helyezték át a bányászati főiskolát, a mai egyetem elődjét. Egy évvel később megalakult a kereskedelmi- és iparkamara. 1884-ben bevezették a gázvilágítást, 1906-tól pedig kiépítették az elektromos hálózatot. 1939-ben az önkormányzathoz csatlakozott az addig önálló Göss és Donawitz, amivel Leoben összlakossága megháromszorozódott.

A város gazdasági nehézségekkel küzdött az 1960-as években, amikor bezárták a seegrabeni szénbányát, valamint az 1980-as években recesszióba került az acélipar. Leoben igyekszik a nehéziparról áttérni modern technológiákra (mint a nyomtatott áramköröket gyártó üzem Hinterbergben), illetve egyre inkább a turizmusra fókuszál.

Lakosság szerkesztés

A leobeni önkormányzat területén 2017 januárjában 24 915 fő élt. A lakosságszám 1961-ben érte el csúcspontját 36 259 fővel, utána a gazdasági válság miatt meredek csökkenés volt tapasztalható, ami az utóbbi évtizedben megállt és a város 25 ezer lakos körül stabilizálódott. 2015-ben a helybeliek 85%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,6% a régi (2004 előtti), 5,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 3,6% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 4,4% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 63,6%-a római katolikusnak, 7,5% evangélikusnak, 3,7% muszlimnak, 1,5% ortodox kereszténynek, 21,2% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 75 (0,3%) magyar élt a városban.

Gazdaság szerkesztés

 
A donawitzi acélmű

A 2001-es népszámlálás során a városban 15 114 munkavállalót és 1203 munkaadót regisztráltak, közülük 8 foglalkoztatott 200-nál több alkalmazottat. A jelentősebb vállalatok:

  • a Gössi Sörgyár helyén már 1459-ben állt egy sörfőzde. 1860-ban Max Kober jelentősen kibővítette és hamarosan az ország harmadik legnagyobb sörgyártójává vált. Ma a Brau Union Österreich AG tagja évente több mint egymillió hektoliter sört állít elő. Legismertebb márkája a Gösser.
  • a Voestalpine AG donawitzi acélműve 2300 főt foglalkoztat és főleg vasúti síneket és huzalt állít elő, évente összesen 1,8 millió tonnányit. A donawitzi acélmű Európa legnagyobb síngyártója és itt állítják elő a világ leghosszabb, 120 méteres sínszálait. A huzalüzem a szomszédos Sankt Peter-Freiensteinben található.
  • az Austria Technology and Systemtechnik AG-t 1984-ben alapították és nyomtatott áramköröket állít elő

Látnivalók szerkesztés

 
A régi városháza
 
A Hackl-ház
 
A Szt. Xavér-plébániatemplom
  • az 1790-ben alapított Leobeni Városi Színház
  • a Vámtorony (Mautturm) vagy népszerű nevén Gombatorony eredetileg 1280-ban épült a városi védművek részeként. 1615-ben átépítették. 1794-ben egy földrengésben megrongálódott, ezután kapta jellegzetes, félgömbös tetőzetét.
  • a főtéri régi városháza 1485-ben épült. Ötoldalú saroktornyát 1568-ban kapta. 1973-ig az épület adott otthont a városi tanácsnak.
  • a városházán kívül a főtéren megtekinthető a stukkókkal díszített, 15. századi Hackl-ház, a pestisjárvány emlékére 1718-ban emelt Szentháromság-oszlop, az 1799-es Bányászkút és az 1794-es Angyalkút.
  • volt domonkosrendi kolostor
  • az új városháza helytörténeti múzeuma
  • a Freimann-torony, a városi védmű része
  • Maßenburg várának romjai
  • a volt gössi kolostor
  • a Szt. Jakab-templomot 1188-ban alapították és 1811-ig ez volt a város fő temploma. Alapvetően román stílusú, erőteljes gótikus átalakításokkal. Belső tere barokk.
  • a Waaseni Szűz Mária-plébániatemplom 70 méteres tornyával a város legmagasabb épülete
  • a kora barokk Szt. Xavér-plébániatemplomot a jezsuiták építtették 1660-1665 között.
  • az evangélikus Gusztáv Adolf-templom
  • a redemptorista templom
  • az Erzbergbahn múzeumvasút

A város futballcsapata a DSV Leoben.

Híres leobeniek szerkesztés

Testvérvárosok szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leoben című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Günther Jontes: Leoben, die alte Bergstadt. Geschichte, Kunst, Gegenwart. Podmenik, Fohnsdorf 1989, ISBN 3-900662-20-7.
  • Günther Jontes: Leoben – Geschichten aus der Geschichte, Leoben 2016, online
  • Alfred Joham: Leoben – Straßennamen mit Geschichte. Selbstverlag Stadt Leoben, Leoben 2015. ISBN 978-3-9504139-0-8.
  • Alfred Joham: Leoben. Bauentwicklung und Stadtbefestigung. Eine stadtmorphologische Studie zur Leobener Innenstadt. Schriftenreihe des Instituts für Geschichte der Karl-Franzens-Universität Graz, Band 17, ZDB-ID 1447950-3. Selbstverlag des Instituts für Geschichte der Karl-Franzens-Universität Graz, Graz 2009, ISBN 978-3-9502834-0-2.
  • Alfred Joham/Wolfram Hoyer (Hgg.): Vom Kloster zum Einkaufszentrum. Die Geschichte des Dominikanerklosters in Leoben. Selbstverlag Stadt Leoben, Leoben 2011, ISBN 978-3-9500840-4-7.
  • Elfriede Maria Huber-Reismann: Die medizinische Versorgung der Stadt Leoben vom 13. bis zum 20. Jahrhundert. Eine sozial-historische Quellenstudie als Beitrag zur Medizingeschichte sowie zur steirischen Stadtgeschichtsforschung. Universität Graz, Graz 2009. – Volltext online (PDF)[halott link].
  • A település honlapja
  • 61108 – Leoben Statistik Austria
  •   A Wikimédia Commons tartalmaz Leoben témájú kategóriát.